Mérnöklét-sorozatomban arra keresem a választ, miként egyesíti az építész a különböző tudományágak ismereteit saját gondolkodásában. Ebben a részben a művészetek lesznek napirenden.
Az építőművész és az építész között nem lehet éles határt húzni. Ugyanabból az alaptudásból táplálkoznak már a képzésük során is, de az embertípus, aki az építőművész irányt választja, valahogy szabadabb. Az építőművész elsősorban a művészi megnyilvánulásán dolgozik. Ennek ellenére a térben, az arányokban, a szerkezetekben és az emberi hatásokban is kiemelkedően helytáll. Funkciót, műszaki rendszereket, társadalmi és kulturális összefüggéseket is ért. A polihisztor szemléletű építész számára, aki több terület összefüggéseit próbálja egyetlen rendszerré alakítani, óriási támogatást nyújt az építőművész, a hasonló gondolkozásának köszönhetően.
Az építőművészet felől fokozatosan juthatunk el a képzőművészetek világához, ahol a látvány, az érzékelés és a vizuális gondolkodás is jobban megfigyelhető.
A képzőművészet megtanít kézzel foghatóvá tenni a látványt. Odafigyelésre int a fényt, az arányt, a ritmust, a tömeget és az irányokat illetően is. Az építész gyakran jeleskedik valamennyi területben. A festészet, a szobrászat, a grafika, a tipográfia, a rajzművészet, a murális művészet, a tűzzománc, a mozaikművészet, az üvegmegmunkálás, az installációművészet, a performanszművészet, a konceptuális művészet, valamint a land art és a környezetművészet mást és mást adhat pluszban. Kérdéseket tud aktualizálni és válaszokat is talál azokra. Hogyan vezeti a tekintetet a kompozíció? Milyen kapcsolat alakul ki az elemek között? Hol van a fókuszpont? Megfigyelések és kísérletek elvégzésére késztet. Egy vázlat, egy festmény vagy egy szobor sokszor könnyebbé teszi a döntéshozatalt. Segítségükkel az ötlet fokozatosan letisztul. Mecénásai pedig nemcsak a művészeknek lehetnek, az építészek számára is hatalmas támogató erővel bírnak az ilyen személyek.
Az iparművészet az ember és a tárgyi környezet kapcsolatát vizsgálja. Egyszerre kezel használhatóságot, anyagszerűséget, arányt és esztétikai minőséget. Az iparművészetből származó gondolkodás ad választ a kényelemre, az ergonomikus szemléletre és akár az egyediségre is. A képzőművészettel gyakran átfedő kategóriákkal is rendelkezik. A formatervezés, a bútorművészet, a kerámiaművészet, a porcelánművészet, az üvegművészet, az ötvösművészet, a textilművészet, a divattervezés, a bőrművesség, a fa- és fémművesség, a könyvkötés művészete, a díszítőművészet, a belsőépítészet, a tárgytervezés, az ékszertervezés, valamint a kortárs design elengedhetetlen egy építészeti tervezés folyamatából. Az építész a részletek jelentőségét értheti meg. Egy kapaszkodó, egy bútor vagy egy burkolati kapcsolat ugyanúgy hat az ember élményére, mint maga az épület egésze.
A film- és videóművészet arra tanítja az építészt, hogy történetet alkosson meg. A kamera irányítja a figyelmet, kiemel részleteket, kapcsolatokat teremt különböző nézőpontok között. Egy épület bejárása sokszor hasonló élmény. A használó fokozatosan fedezi fel a tereket. A fény, az árnyék, a távolságok és az ív, amelyen végighalad, nem ajánlott, hogy egysíkú legyen.
A dokumentálás szerepe szintén fontos. A film megőrzi a pillanatokat, az állapotokat és a változásokat. Az építészetben ugyanez a rögzítés figyelhető meg, mivel egy épület lenyomata az adott korszaknak, közösségnek, gondolkodásmódnak vagy értékrendnek. Emellett a filmvilág kreativitása is tanulságos. Az igazán erős alkotások mögött sokszor sajátos látásmód áll. Az építész számára ez emlékeztető lehet arra, hogy a technikai tudás önmagában kevés. Szükség van karakterre és saját gondolatokra is.
A színházművészettel is foglalkozó építész megtanulhatja, hogy a néző figyelme vezethető. Bizonyos dolgok láthatóvá válnak, mások rejtve maradnak. Az irányított érzékelést az építészetben főként a fény, a színek, és az irányvonalak adják. Ezek képesek hangsúlyokat kijelölni vagy részleteket felfedni. A színház közösségi élmény is. Embereket kapcsol össze egy közös helyzetben. Nem áll tehát távol az építész társadalmi felelősségétől sem. Találkozásokat hozhat létre, közösségeket formálhat, kapcsolatokat erősíthet.
A tánc- és mozdulatművészet különösen érdekes az építészet számára. A mozgás a tér megértésének egyik alapvető eszköze. Az ember járás közben érzékeli igazán az arányokat, a távolságokat és a térbeli átmeneteket. A térélmény fokozatosan alakul ki benne. Az építész sokszor a saját mozgásélményeiből építkezik. Egy emelkedő út, egy hosszú folyosó vagy egy hirtelen kitáguló tér belső érzeteket hagy maga után. Ezek az élmények később visszatérhetnek a tervezés során.
A tánc a kitartásról is szól. Egy mozdulat mögött hosszú gyakorlás áll. Ismétlések sora. Sokszor olyan próbák, amelyek kívülről jelentéktelennek tűnnek. Az építészetben ugyanez figyelhető meg. Vázlatok, újragondolt részletek és folyamatos javítások vezetnek el a letisztult eredményhez. A mozgás emellett kapcsolatokat is formál. A partner vagy a csoport kiválasztása meghatározza az összhangot. Az építészetben ez a tervezői közegben jelenik meg. Egy jól működő alkotói csapat sokszor többet jelent, mint az egyéni teljesítmény.
A zeneművészet az építészethez való kapcsolata egy teljes önálló bejegyzést is kaphatna. Régóta emlegetik ugyanis, hogy az építészet a megfagyott zene. Mindkét terület hasonló szerkesztési elveket követ. A ritmus az építészetben is jelen van. Ismétlődő szerkezetek, változó térközök, fények és árnyékok váltakozása alakítja az érzékelést. Egy jól szerkesztett épület szinte mozgásba hozza a tekintetet. A zene
érzelmeket közvetít hangokkal. Az építészet ugyanezt teszi anyagokkal, színekkel, fényekkel és arányokkal. Érdekes kapcsolat figyelhető meg a színek és a hangok között is. Egy szín lehet feszült vagy nyugodt, ahogyan egy hangnem is különböző érzelmeket válthat ki. Hatást, élményt és emlékezetet is létrehoz.
A zenei ismeretekkel is rendelkezők egy különleges fűszert adhatnak alkotásaikhoz, mely csodálatos eredményekhez vezethet, akármilyen területen is tevékenykednek.
Mérnöklét-sorozatom lassan a végéhez közeledik. Egy utolsó gondolatkör még hátravan. Ott talán már nem külön tudományágak kerülnek előtérbe, hanem maga az a szemlélet, amely összekapcsolja őket az építész gondolkodásában.