Az orvostudományokról szóló cikk tartalma az építész gondolkodásmódját bővítette, az emberi test rendszereinek megértésével, a kiegyensúlyozottság keresésével foglalkozott. A Mérnöklét-sorozatom ezen része az agrártudományokba kalauzol el. A korábban említett gondolatok is megjelennek, de egy tágabb rendszerben. Az ember körül lévő világ reagál, visszajelez és alkalmazkodik.
Első látásra ez a terület úgy tűnik, mintha csak a gazdálkodással lenne kapcsolatos. Olyan, mintha csak a termelésről, a földről, az állatokról, az élelmiszerről szólna. Azonban ezeknek az összessége nem egy ilyen felületesen kezelhető témakör. Főleg ha jobban szemügyre vesszük. Ez egy olyan rendszer, ahol az élet feltételei tudatos döntések mentén alakulnak. Ez a fajta gondolkodás az építészet számára is alapvető.
Az állatorvosi tudományok és az állattenyésztés olyan területek, melyek nagyon nehezen értelmezhetők. Az állatok nem szavakkal közölnek információkat, felépítésüktől függően más-más módszerekkel kommunikálnak. A velük dolgozóknak mindezt meg kell érteniük. Az állatélettan, a takarmányozás, a genetika vagy akár az állat-biotechnológia mind azt vizsgálja, hogyan reagál egy élő szervezet a környezetére. A tartás módja, a tér arányai, a fény, a levegő minősége mind hatással vannak az élőlényre. Ez a szemlélet az építészetben is értelmezhető. A környezet mindig ad visszajelzéseket. Az ember mozgása, viselkedése, közérzete jelzi, hogy a rendszer működik-e. A tervezés így egyfajta folyamatos értelmezés. Az állattenyésztéshez kapcsolódó területek, mint a vadgazdálkodás vagy az akvakultúra, még tovább tágítják ezt a képet. Az ökoszisztémák szintje is megjelenik. Egyensúlyok, amelyek
könnyen felborulnak. Az építész ebből azt tanulja meg, hogy minden beavatkozás
következményekkel jár. Egy döntés hatása láncreakciót indíthat el.
A növénytermesztési és kertészeti tudományok picit más jellegűek. A növények élettana, genetikája, biotechnológiája vagy a nemesítés folyamata mind időhöz kötött. A fejlődés üteme normális körülmények esetén adott. A körülmények viszont változhatnak, így a folyamat iránya terelhető. A szántóföldi növények, a gyümölcsök, a zöldségek, a szőlő vagy akár a gyep mind külön rendszert képvisel. A dísznövények és a dendrológia már esztétikai kérdéseket is felvet. A gyógy- és aromanövények pedig funkcionális és érzéki elemeket hoznak be a színtérre. Az építész ebből a sokféleségből nem emel ki egyet. A fény, a víz, a talaj, az anyaghasználat együtt alakítja a működést. A tervezés során ezek a tényezők is képesek irányt adni.
A növényvédelem és a mikológia egy másik nézőpontot ad. A rendszerek sérülékenységét mutatja meg. Egy apró változás is hatással lehet a nagy egészre. Ez a gondolat az építészetben a részletek fontosságában jelenik meg. Egy rosszul megalkotott csomópont, egy figyelmen kívül hagyott környezeti tényező vagy fizikai hatás hosszú távon problémát okozhat.
Az élelmiszertudományok világa a folyamatok pontosságáról szól. Az élelmiszer-minősítés, a biztonság, a technológia, a kémia vagy a fizika mind azt vizsgálja, hogyan válik egy alapanyagból megbízható, fogyasztható végtermék. Az élelmiszeripari műveletek és a biotechnológia szintén tartalmaz az építészeti
gondolkodásra hatást gyakorló információkat. Befolyásolnia kell a tervezést az élelmiszerfogyasztási szokásoknak is, mely megint csak a megszerezhető ismereteknek egy komplex része. A táplálkozás-élettan tehát visszacsatolja mindezt az emberhez és a környezetéhez. Az anyaghasználatban, a kivitelezésben vagy akár magában a működésben olyan elvárásokról kaphatunk előleges tudást az
élelmiszertudományok gondolkozásmódjának köszönhetően, amiről nem is sejtettük volna.
Az erdészeti tudományok és a vadgazdálkodás hosszú időléptékben gondolkodik. Egy erdő szerkezete évtizedek alatt alakul ki. A beavatkozások hatása késleltetve jelenik meg. Ez különösen fontos az építészeti gondolkodásban. Egy épület hatása túlmutat a jelenen. Generációkon átívelő következményei vannak. A tervező felelőssége ennek köszönhetően igazán érzékelhetővé válhat.
Az agrártudományok egyik alapgondolata, hogy a talaj, a növények, az állatok és az ember kapcsolata folyamatos összhangban legyen. A kapcsolódás a környezet és az épített tér viszonyában jelenik meg. Egy épület része egy nagyobb egésznek. Hatással van rá. A tervező is egy hatást gyakorló tényező.
A termelés és a tér kapcsolata akár a városi kertek, a közösségi termesztés nyomán is befolyásolhatnak gondolatokat. Ezek a jelenségek új szerepet adnak az építészetnek. Az agrártudományok gondolkodásmódja egy irányt mutat. Figyelni az életre, érteni a rendszereket, elfogadni az idő szerepét. Az építész összekapcsolja a különböző szinteket. Keretet ad a működésnek.
A következő részben a társadalomtudományok sajátos irányt képviselő és építész működésére hatást gyakorló értékes gondolatokkal ismerkedhetünk meg.
nagyg