Az IT-ról sokáig úgy gondolkodtunk, mint valami „láthatatlan” iparágról. Egy weboldal betölt, egy fájl feltöltődik a felhőbe, egy sorozat elindul streamingen, egy alkalmazás pedig pár másodperc alatt választ ad. A felhasználó ebből többnyire csak a képernyőt látja, azt már kevésbé, hogy a háttérben szerverek, hálózati eszközök, adatközpontok és hűtőrendszerek működnek folyamatosan. A digitális szolgáltatásoknak azonban nagyon is valós fizikai áruk van: áramot fogyasztanak, hőt termelnek, vizet igényelhetnek a hűtéshez, és egyre nagyobb terhelést jelentenek az energiahálózatokra.
Ezért vált az elmúlt évek egyik fontos IT-témájává a zöld IT, vagyis az informatikai rendszerek fenntarthatóbb tervezése és működtetése. A kérdés már nemcsak az, hogy egy rendszer gyors, biztonságos vagy kényelmes-e, hanem az is, hogy mennyi energiát használ, mennyire hatékonyan működik, és hogyan lehet csökkenteni a környezeti terhelését. Ez különösen az adatközpontok esetében látványos probléma, hiszen ezek adják a modern internet infrastruktúrájának egyik alapját.
A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a globális adatközponti áramfogyasztás 2025-ben 17 százalékkal nőtt, miközben a teljes globális villamosenergia-igény ennél jóval lassabban, körülbelül 3 százalékkal emelkedett. Az IEA előrejelzése szerint az adatközpontok fogyasztása 2030-ra akár 945 TWh körülire is nőhet, ami a világ villamosenergia-felhasználásának közel 3 százaléka lenne.
Az adatközpontok problémája nem egyszerűen az, hogy sok szervert kell működtetni. A szerverek hőt termelnek, ezért hűteni kell őket, a hűtés pedig további energiát és bizonyos technológiáknál vizet is igényelhet. Emiatt egyre nagyobb szerepet kapnak az olyan megoldások, mint a hatékonyabb hűtőrendszerek, a folyadékhűtés, a hulladékhő hasznosítása, a megújuló energiaforrások használata vagy a szerverek jobb kihasználtsága. A zöld IT tehát nem pusztán környezetvédelmi szlogen, hanem mérnöki, gazdasági és üzemeltetési kérdés is.
Európában szabályozási oldalról is egyre komolyabban veszik a témát. Az Európai Unió energiahatékonysági szabályozása már előírja bizonyos adatközpontok energia- és vízlábnyomának monitorozását és jelentését. Ennek célja, hogy átláthatóbb legyen, mennyi erőforrást használnak ezek az infrastruktúrák, és hogyan lehet javítani a hatékonyságukat. Az Európai Bizottság szerint az EU adatközpontjainak energiafelhasználása 2024-ben körülbelül 70 TWh volt, ami 2030-ra akár 115 TWh-ra is nőhet.
Egyetemi szempontból a téma azért érdekes, mert nemcsak nagyvállalatokról vagy globális felhőszolgáltatókról szól. Egy egyetem is rengeteg digitális szolgáltatást használ: tanulmányi rendszereket, e-learning platformokat, kutatási szervereket, laborinfrastruktúrát, adattárolást és videókonferencia-rendszereket. Ezek mind energiát fogyasztanak. A fenntartható IT ezért akár helyi szinten is értelmezhető: lehet optimalizálni a szerverhasználatot, csökkenteni a felesleges adattárolást, hosszabb életciklust adni az eszközöknek, vagy tudatosabban választani felhőszolgáltatást.
Fontos viszont, hogy a zöld IT nem azt jelenti, hogy kevesebbet kellene használni a technológiát. Inkább azt jelenti, hogy okosabban kell használni. Nem mindegy, hogy egy alkalmazás feleslegesen pazarolja az erőforrásokat, vagy hatékonyan van megírva. Nem mindegy, hogy egy szerver egész nap kihasználatlanul fut, vagy dinamikusan igazodik a terheléshez. És az sem mindegy, hogy az adatokat korlátlanul, rendszerezés nélkül tároljuk, vagy tudatos adatkezelési stratégiát alakítunk ki.
Összefoglalva: a zöld IT azért vált hot topic-ká, mert a digitális világ már nem tekinthető anyagtalannak. Minden online szolgáltatás mögött infrastruktúra áll, az infrastruktúra pedig energiát igényel. Ahogy egyre több terület digitalizálódik, az IT-szakemberek feladata sem csak az lesz, hogy működő rendszereket építsenek, hanem az is, hogy ezek a rendszerek hatékonyak és fenntarthatóak legyenek. A jövő informatikája nemcsak gyorsabb és okosabb, hanem remélhetőleg energiatudatosabb is lesz.
fotó: pixabay
Ottó