Fény a Széchenyin

A városoknak vannak pontjai, ahol sűrűbbé válnak az események. Vannak helyek, ahol csak áthaladunk, és vannak, ahol megállunk. Néhol várunk, figyelünk, találkozunk. Olyan is akad, ahol látszólag nem történik semmi, mégis mindent hozzá tudunk kötni. Pécsett számomra ez a pont a Széchenyi tér.

Korábbi bejegyzésemben Kevin Lynch kognitív térképéről olvashattatok. Arról, hogy mindannyiunk fejében él egy belső várostérkép, mely útvonalakból, csomópontokból, határokból és iránypontokból áll. A Széchenyi tér is ilyen csomópont, mely bár mindenki fejében más részletezettséggel jelenik meg, de ha a városról van szó, akkor ez egy közös pont lehet. Geometriai értelemben is középpont. Egy hely, ahonnan utcák indulnak ki, és ahová tömegeket mozgató tengelyek érkeznek meg. Valószínűleg a szélcsatornák is nagyban befolyásolták a kialakulását.

A tér közel É–D irányultságú, enyhén É-ÉK–D-DNy tengelyre felfűzve. Térfalait minden oldalról impozáns vagy egyedi épületek rajzolják ki. Ilyen a városháza, a megyeháza, a Nádor-palota, a Nagy Lajos Gimnázium. A Belvárosi templom tömege, az örökmécses, a Szentháromság szobor, Hunyadi lovas szobra, a Zsolnay-kút. Valamint a meteorológiai készülék pedig a térből kiemelkedve adnak hangulatot mindennek. A környező épületek és városépítészeti elemek nemcsak háttérként állnak, hanem ők alakítják a fény útját is. És itt kezd igazán érdekessé válni a kérdés. Mit jelent a fény egy városi térben?

2/I.

Amit mi fénynek nevezünk, az az elektromágneses sugárzás emberi szem által érzékelhető tartománya. Ez a látható spektrum nagyjából a 380 és 780 nanométer közötti hullámhossz-tartományt jelenti, mely a teljes elektromágneses spektrumnak csupán egy rendkívül szűk része.
A látható fény atomokban végbemenő elektronátmenetek során keletkezik, vagyis azt látjuk, amikor egy gerjesztett elektron visszatér alacsonyabb energiaszintre, s fotont bocsát ki. A kibocsátott fény színe az energiaszintek különbségétől függ.
A fehér fény különböző hullámhosszú fények együttese. Ha prizmán vezetjük át, a színek szétválnak. Az egyszínű fényt monokromatikusnak nevezzük, s ennek legközelebbi megvalósítása a lézer.

A fény vákuumban közel 300 000 km/s sebességgel terjed. Kettős természetű jelenség: egyszerre hullám és részecske. A geometriai optika közelítésében egyenes vonalban haladó sugárként írható le, árnyékot vet, különböző anyagok határán pedig megtörik.
A fény energia. Hőhatása van, kémiai folyamatokat indít el, és befolyásolja a biológiai ritmusunkat.
Az építészetben a megvilágítás végső soron a Nap energiájának következménye. A Föld keringése és tengely körüli forgása szabályozza az évszakokat, a nappalok és éjszakák váltakozását, s a benapozást is. A Nap keleten kel, nyugaton nyugszik. Déli irányban éri el a legnagyobb merőlegességet. Ezek nem pusztán fizikai és csillagászati tények. Ezek alakítják a Széchenyi tér mindennapjait is.

2/II.

Egy tér minősége nagyban függ a tájolásától.
A Széchenyi térre kelet felől a reggeli nap alacsonyan, súroló szögben érkezik. A dzsámi kupolája ilyenkor finoman dereng, a tér még félálomban van. A belvárosi beépítettség és a magas térfalak miatt picit késleltetve jelenik meg a fény, majd évszaktól függően más hosszúságú árnyékokat rajzol a kőburkolatra is. Az emberek járkálnak, a hallgatók sietnek órára. A fény lágyan ragyog a tér nyugati oldalán lévő épületeken.

Dél felé, különösen a melegebb hónapokban, a fény beesési szöge közel merőleges. A tér mediterrán arca ilyenkor mutatkozik meg igazán. Erőteljes fény-árnyék és minőségi kontrasztok jelennek meg. A fák és a fedett teraszok alatti helyek megtelnek.

A délután folyamán a fények átkerülnek a tér másik oldalára. A nap ismét alacsonyabb szögből érkezik, az árnyékok megnyúlnak, a tér keleti oldalán lévő homlokzatok melegebb árnyalatot kapnak. A fény iránya és intenzitása nemcsak a látványt alakítja, hanem az emberek viselkedését is. A tér átmeneti állapotba kerül. Hamarosan már csak a városháza óráján láthatjuk a nap sugarait, s ezzel a fények
nyugovóra intik a járókelőket. Ez az átmenet talán a legszebb pillanat.

2/III.

Vannak emberek, akik viszont ezt nem láthatják, vagy nem úgy, ahogy mások. Nagyon érdekesnek tartom a látássérültek-fényhez és a térhez való viszonyát. A vakok 10%-a nem lát semmit. A többi látássérült viszont valamilyen szinten érzékeli a fényt vagy az alakokat. Egyfajta kiszolgáltatottság az, amiben élnek. A legtöbben el sem tudnák képzelni az életüket látássérültként, pedig ez az állapot bármikor bárkinél bekövetkezhet.

Sötétség vagy nem látás. Számunkra a csukott szem nyújthat hasonló tapasztalatot. A már körüljárt téma, a kognitív térkép szintén érdekes az esetükben. Felfoghatatlan, hogy miként tudnak viszonyítási pontot kialakítani. Ezen el lehet gondolkozni egyénileg. Érdeklődés esetén meg lehet próbálni csukott szemmel gyalogolni a már megszokott utakon, de csak óvatosan, mert egy sötét estével sem hasonlítható össze.

2/IV.

Amikor leszáll az este, a tér valójában nem sötétül el. A közvilágítás, a kirakatok, az ünnepi díszfények új tulajdonságokat adnak a térnek.
A mesterséges fény biztonságot teremt, s lehetővé teszi, hogy a közösségi élet folytatódjon annak ellenére, hogy ezáltal háttérbe húzódnak a csillagok.
A városi világítás tudatos döntés a városvezetéstől. A fény irányítása, szórása, intenzitása nagyon sok mindent befolyásol. Az energiafelhasználást, az élővilág ritmusát, az ember pihenését.
Ahogyan az építészetben más jelenségeknél is, itt is érvényes az az alapelv, hogy először a természetes adottságokat kell maximálisan kihasználni, és csak utána fordulni a technológiai eszközökhöz. Szerintem a városban, s a Széchenyi téren is lehetnének időszakok, amikor megengedjük, hogy csak a Hold és a csillagok adjanak fényt.
A Széchenyi tér nem véletlenül alakult olyanná, amilyen. Már régen is figyelembe vették a földrajzi helyzetet, az éghajlati viszonyokat, a környező beépítést és a természeti adottságokat, valamint az adott térben zajló tevékenységeket.

Pécsett élőként, vagy oda látogatóként előbb-utóbb szinte törvényszerű, hogy e térre sodródunk. A fény pedig akár tudatosítjuk, akár nem, hat a belső állapotainkra. Borús időben zártabbak vagyunk. Alacsony napállásnál elnyújtjuk a beszélgetéseket. Erős déli fényben mozgásba lendülünk. A tér nem változik radikálisan, mégis mindig mást vált ki belőlünk.

A következő bejegyzésben továbbindulok innen. A nagy közös térből a félig nyilvános, félig intim helyek felé. Oda, ahol a beszélgetések elmélyülnek, ahol az ötletek megszületnek. Kávé, kövek, kapcsolatok.