Pogány Induló, polgári nevén Szirmai Marcell, szegedi születésű magyar előadó. A jelen és a jövő reménysége. Egyedi flow-jával és stílusával Magyarország egyik leghitelesebb rappere, mindössze 18 éves kora ellenére. 2 éve robbant be a köztudatba a Zártosztály és a Gettó Csirke című dalaival. Nagy termeket tölt meg egyedül és kevés olyan ember van, aki nem kedveli őt vagy a munkásságát. 2024. február 2-án megjelent második nagylemeze, ami zeneileg és a lírika tekintetében is egy remekmű. Március 2-án élete eddigi legnagyobb koncertjére készül a budapesti MVM Dome-ban.
Először is azzal kezdem, hogy miért Pogány Induló a művészneve, mert ez már most nagyon sok mindent elárul róla. Édesanyja egyszer elvitte egy komolyzenei koncertre, amit akkor még nem nagyon élvezett, de egyszer csak megszólalt egy gyönyörű hegedű, amire ő már akkor rappelni akart és szöveget írni, amikor meghallotta. A mű végén pedig bemondták, hogy a Pogány Induló című művet hallották.
Pogány Indulót 2022-ben ismerte meg az ország és én is. A TikTokon bukkantam rá a Zártosztály című dalának egy részletére. Oldschool-os hangzás, oldschool-os arcok és ez a srác jó. Nagyon jó. Ezt tudtam mondani magamban rá, mert tényleg tetszett. Egyedi volt és még nem nagyon hallottam ilyen egyszerű képi és hangi világot. Kisebb korában sokat szavalt, rengeteg videót találni róla a neten. Az interjúiból és a szövegeiből egyértelműen látszik, hogy fiatal kora ellenére nagyon okos és értelmiségi srác, akivel igenis nagyon lehet azonosulni. Abszolút művészlélek, a dalaiban megemlíti például Erkel Ferencet vagy éppen Bartók Bélát. Szerintem így néz ki az, amikor a mai tinédzser csibészség és az intellektualitás egy 18 éves előadóban egymással találkozik. Marci 9 évig hegedült, anyukája pedig zongoratanárnő. Megvan a művészi vénája és ez elképesztő módon kamatozik is. Egyébként több dalában is felcsendül a hegedű hangja. Azon kevés új és fiatal előadók közé tartozik, akit a régebbi generációs előadók is elismernek.
Első nagylemeze 2023 márciusában jelent meg Megáll az idő címmel, ami szintén nagy kedvenc volt. Ekkor robbant be szerintem igazán. Itt már tapasztalni lehetett, hogy teljesen más stílusú dalokat is szeret belecsempészni a dalaiba, hogy még színesebbek legyenek. Az AfroBeat című dalát még Missh is megosztotta, akinek közel 500 milliós megtekintése van a YouTube-on és csak egy mondatot fűzött hozzá: „Elképesztően igazi”. Misshről pedig tudjuk, hogy elképesztően kritikus saját magával és más előadókkal is. Pogány Indulónak még van pár gyakran emlegetett sora a Kolg8eightel, Csokyval és Beton Hofival közösen kiadott Rizikó (Kolg8eight – KDT album) című számon.
Idén februárban megjelent a Vagy Mindent Vagy Semmit című második nagylemeze. Pogi már a megjelenés előtt is azt mondta, hogy ez lesz eddig élete munkája. Véleményem szerint nem tévedett. Az előzőhöz képest most is egy 11 dalos albumról beszélhetünk, amelyre az alapzenéket Zomblaze készítette. Nagyon színes a zenei paletta az albumon, őszintén megmondom, nem is tudom, mikor fogott meg utoljára ennyire egy album, pedig azért tüzetesen végighallgatok minden magyar megjelenést. Az alapzenék és a szöveg valóban festői képet adnak a mai fiatalságról, a családokról, az életstílusokról, a személyes és társadalmi problémákról és a különböző élethelyzetek megéléséről. Annyira jól hozza a régi és az újvonalas elemeket ezen az albumon, hogy az irigylésre méltó. Óriási fejlődés tapasztalható a kezdetektől, pedig ha a nagy számok törvényét nézzük, nem is volt olyan régen ez az ún. „kezdet”.
Kiemelném 3 személyes kedvencemet. Az Úgy hiszemnél már az első másodperceknél a fülembe mászott az alap. A barátja, Ótvar Pestis, polgári nevén Olasz Patrik volt a dalban a közreműködő. A dal azt feszegeti, hogy mik történtek/történnek Marci életében és hogy bármi történt, arról azt gondolja, „úgy hiszi”, hogy minden úgy volt jó és úgy volt szép. Ezzel tudok azonosulni, mert mindig az első osztályos tanítóm mondta nekünk, hogy mindenki úgy jó, ahogy van, és mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van.
Másik kedvencem a Székelykapu, amire csak azt tudom mondani, hogy ez egy más liga. Nem csak az albumon, hanem a magyar hip-hop közegben. A zene a Parno Graszttal készült, akik elképesztően feldobják a dalt és még jobban átadják annak a hangulatát és érzését, amit ez közvetíteni szeretne. Honnan jött és ki is ő, „véremben Halas és Szeged” – rappeli Pogány Induló. A dal a családról szól, mi történt vele, a szüleivel és mi az ő szerepe és felelőssége a családban. Egyébként az édesanya és az édesapa motívum nem szokatlan tőle, már visszatérő elemnek számít a dalaiban. Ezt nagyon értékelem, mivel a család az én életemben is elmondhatatlanul fontos szerepet játszik, és tisztelem azt, aki hozzám hasonlóan tiszteli a családját. Zeneileg és lírika tekintetében is a legnagyobb dal az albumon, ez nem vitás.
Számomra az abszolút favorit a Mámor című dal, amit meg sem tudom számolni, hányszor hallgattam végig a megjelenés óta, bár ezt a mondatomat az egész albumra rá lehetne húzni. A dal elején Zóra (Urbányi Zóra) Mámor című műve csendül fel hangzás- és hangszínváltásokkal, ez már megalapozza a zenét, elképesztő, hogy mit tett hozzá. Marci szédítően jól használja fel ezeket a dalokat a zenéiben, pontosan tudja, melyik zene hol az igazi. Ez nekem egy vibe dal, ami nagyon jó hangulatú, a kezdeti zene után egy kemény rapszöveg következik, amiben Marci azt is színtisztán elmondja például, hogy ő hat után szeret inni, és ez így hiteles. Nem lehet azt mondani, hogy nem önazonos, minden dalában magát hozza. Számomra ez egy fontos tulajdonság, mert én is ezt követem, szerintem a hitelesség és az önazonosság alapdolgok az életben. Fontos kiemelni, amit ő is kiemel, hogy az életben mindenért megdolgozott, és ez becsülendő. A Török Hegedű című dalt emelném még ki, amiben ő maga hegedül, méghozzá zseniálisan, de ez a fentebb említettem zenészi véna miatt nem is csoda.
Feltörekvő előadóból hamar egy fiatal „sztár” lett, aki több ezer embert készül megmozgatni a Dome-ban. Kiáll a barátaiért, tisztelettudó, foglalkozik velük és fontos neki a családja, nem száll el a sikerétől és intellektuálisan is nagyon a helyén van. Ezek mellett pedig ott van a fiatal lázadó és csibész vér, ami nem könnyű és zűrös, de nem is tagadja, hogy ez kíséri az életét és karrierjét. Több ilyen emberre és előadóra lenne szükség a világ minden táján. A több ezer zenét, amit életemben hallottam, mindig tudom időszakokhoz, eseményekhez, pillanatokhoz és élethelyzetekhez kötni. Ezt az albumot majd valószínűleg a mostani életszakaszomhoz fogom kötni, ami sokszor felemás. Ez az album nem felemás, ez egyszerűen más, mint tőle az eddigiek vagy bármelyik itthoni előadótól. Persze ne felejtsük el, ez még csak a kezdet, Marci 18 éves, még csak most kezdődik. Figyelemmel fogom kísérni a pályafutását, aki pedig ezek után kedvet kapott az albumhoz vagy a zenéit meghallgatni, a YouTube-on és az összes zenei streamingen megtalálja Pogány Indulót.
Képek:
https://www.jegy.hu/program/pogany-indulo-154710
takacsa