A december 13-án ünnepelt Szent Lucia-nap (Magyarországon Luca-nap) jelentős kulturális és vallási esemény, a karácsonyi időszak kezdetét jelzi Svédországban, ahova a gyökerei is visszavezethetők. Az ünnepet elsősorban Svédországhoz kötik, ahol évszázadok óta tartják. A régi Julianus-naptárban (a ma használatos Gergely-naptár elődje) december 13-a a téli napfordulóra esett, ami az év legrövidebb napja a nappali órákban az északi féltekén.
Ennek a napnak a megünneplése szimbolikus hivatott lehetett, összekapcsolva a sötétségbe fényt hozó Szent Lúcia történetét az év legrövidebb napjával. Ünnepe a fényt, a reményt és a hosszabb napok ígéretét állítja kapcsolatba a tél legsötétebb időszakához közeledve. Emiatt a skandináv országokban jelentősebb ünnepként tartják számon, mint Magyarországon.
A svédországi Szent Lucia-nap eredete mind a keresztény hagyományokban, mind a kereszténység előtti téli napforduló ünnepeiben gyökerezik. Az ünnep Syracusai Szent Lucia, a 4. században élt keresztény mártírra emlékezik. A legenda szerint Lucia titokban élelmet vitt az üldözött keresztényeknek Róma katakombáiban, fején gyertyát viselve, hogy megvilágítsa az utat, mivel tele volt a keze. A svéd Lucia-nap ünneplésének fénypontja erre hivatott emlékezni, amikora kiválasztott, Szent Lúciát szimbolizáló nő fehér köntösben, fején gyertyákból vagy elektromos lámpákból álló koronával felvonulást vezet, szintén fehér ruhába öltözött lányok és fiúk kíséretében.
Szent Lucia napja Svédországból származik, onnan terjedt át más skandináv országokba és azon túl is, ahol népszokások és gyakorlatok változatosságával ünneplik, bemutatva az ünnephez kapcsolódó hagyományok sokszínűségét. Magyarországon sincs hiány a hiedelmekből és a babonákból, amelyek a Luca-hagyománykörhöz kapcsolódnak. Gondoljunk csak a termékenységvarázslásra, a házasság-, halál- és időjárásjóslásra, a lucaszék készítésére vagy éppen a lucabúza ültetésére. A lucázás, másnevén kotyolás pedig eredetileg a dunántúli fiúgyermekek házról házra járó, termékenységvarázsló szokása, amit hagyományőrző közösségek, mint például a cserkészcsapatok a mai napig is űznek, felelevenítve és megőrizve régi népi hagyományainkat.
Luca-Luca, kitty-kotty, kitty-kotty
Galagonya kettő, három.
Szárazkörtét várom.
Ha nem adnak szalonnát,
Levágom a gerendát.
Ha nem adnak hurkát,
Elviszem a Julcsát.
Szabad-e lucázni?
wilhelmva