Az ünnep eredete az ókori Rómáig vezethető vissza, ahol február 14-én tartották a Lupercalia nevű vallási ünnepet. Ez az esemény tisztító szertartásokat és termékenységi rítusokat foglalt magában, amelynek az volt a célja , hogy kiengeszteljék a rosszindulatú Lupercus istent. Ennek érdekében a papok szíjakkal ostorozták elsősorban a fiatal nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.
Az ünnep később egy római pap nevéhez kapcsolódik, Szent Valentinhoz, aki a kereszténységért való kiállása miatt halt mártírhalált és a szerelem és a házasság védőszentjévé vált. Számos legenda született róla, melyek szerint a vallásüldözés idején nem adta fel kereszténységét és a keresztény szokások szerint házasította össze a szerelmeseket, amiért Claudius császár bebörtönöztette.
A legenda kiegészítése szerint Szent Valentin a börtönében csodát tett, és visszaadta a börtönőr vak lányának a látását. Szerelmes üzeneteket küldött barátainak a börtönből és a kivégzése előtt, február 14-én még búcsúlevelet is hagyott a vak lánynak, akit meggyógyított. A levelet így írta alá: „A te Valentinodtól”.
Annak ellenére, hogy a mártírhalált halt papot hivatalosan nem avatták szentté, 496-ban a pápa rendelkezett arról, hogy az addigi pogány Luperkalia ünnep helyett február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek. Azóta ez az ünnep fokozatosan a szerelmes üzenetek napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.
Az a nap, amelyet sokan Valentin-napként ismernek és február 14-én ünneplik világszerte, eredetileg Szent Bálint napja. A két név közötti különbség nyelvi eredetű, mivel a Bálint a Valentin név magyar megfelelője. A mostani időkben a Valentin-nap népszerűbb elnevezés lett, különösen a nyugati kultúrában. A Valentin név összekapcsolódott a szerelemmel és a romantikával, és az ünnep kereskedelmi jelentősége is nőtt az évek során. Az emberek virágokat, csokoládét, ajándékokat és szerelmes üzeneteket küldenek egymásnak ezen a napon, hogy kifejezzék szeretetüket és törődésüket.
A modern Valentin/Bálint-naphoz számos babona és hagyomány kapcsolódik. A legenda szerint a nap reggelén egy szerelmes csók szerencsét hoz, és a lányok különböző módszerekkel próbálhatják megjósolni a jövendőbelijük kilétét. Például a hiedelem szerint ha a lányok Bálint-nap előtt éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket. Vagy a párna alá helyezett babérlevélnek szintén az a célja, hogy a lányok álmukban megtudják, ki lesz a jövendőbeli párjuk. A leendőgyermekáldást is ezen a napon lehet megtudni. Egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható, hogy hány gyermeke lesz a fiatal feleségnek. Bálint-napon a madarak is nagy szerephez jutnak a hagyomány szerint. A hiedelem úgy tartja, hogy ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni, de boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz.
Bár az elnevezés különböző, az ünnep lényege és célja ugyanaz marad, a szeretet ünneplése és kifejezése azok iránt, akik fontosak számunkra.
wilhelmva