A busójárás egy tavaszváró, téltemető népszokás, melyet a Mohács és környéke lakói, főként a római katolikus délszlávok, a sokácok farsangi maszkos játékából és drámai néphagyományából eredeztetnek. Az eredeti hagyományokat a balkán eredetű sokácok hozták magukkal, akik Mohács környékén telepedtek le. A népszokás a 18. század végén kezdte el kialakítani mai formáját, és az első írásos emlékek 1783-ból származnak. Miután Mohácsot 1687-ben felszabadították a török fennhatóság alól, a néptelen területekre valószínűleg 1687 és 1690 között telepítették be a sokácokat.
Bár a busójárás történetének nincs tényleges történelmi alapja, egy népi legenda kapcsolódik hozzá. Eszerint a török hódítók elől menekülő őslakos sokácok a dunai mocsárvilágba, a Karapancsa mocsarába menekültek, ahol ijesztő faálarcokba és birkabőrbe öltöztek. Zajkeltő eszközökkel és csónakokkal az éjszaka leple alatt átkelve a Dunán elzavarták a törököket Mohácsról. Az ijesztő maszkok miatt a törökök fejvesztve menekültek a városból.
Hogyan zajlik?
A vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig terjedő időszak a farsang, hagyományosan az európai kultúrkörben a vidám ünneplés és lakomázás időszaka. Mohácson a farsang alkalmával öltözködésükkel hűen követik a hagyományokat a busók. Az ünnep legkiemelkedőbb eseménye a farsangvasárnap. A télűző fesztivál, más néven „farsang farka”, három napig tart, farsang vasárnapjától húshagyó keddig, melynek csúcspontját a karnevál jelenti. A rendezvény fő elemei közé tartozik a partraszállás, a jelmezes felvonulás és a koporsó vízre bocsátása. A partraszállás alkalmával a busók ladikokon eveznek át Kismohácsról, Mohács déli, belvárosi részéről, vagy ahogy a helybéliek mondják, a „Szigetről”. Ezután a jelmezesek a Kóló térről vonulnak a főtérre. A sötétedés beköszöntével az egybegyűltek máglyagyújtással égetik el a telet jelképező koporsót, majd a főtéren körtáncokat járnak.
Kik a busók?
A busójárás Magyarországról eredő hagyományos télűző népszokás, mely során a résztvevők maszkokat viselve vonulnak az utcákon. A busók jellegzetes megjelenése a fűzfából faragott, állatvérrel festett maszk és birkabőr csuklya. Ruházatuk magukba foglalja a bocskort, a csizmát, a vászongatyát és a bundát, melyet kötéllel vagy lánccal díszítenek, valamint kolompokat aggatnak rájuk. A jellegzetes kellékek között szerepel a kereplő, a buzogány, a fakürt, a díszes mosósúlyok, a vízhordófa, a „famatyi” és a busó baba. A „szép busók” sokác népviseletbe öltözött alakok, akik arcukat fátyollal takarják. A busók cselekedeteit a farsang idején rituális kontextusban értékelik, és nem vonatkoznak rájuk a hétköznapi erkölcsi szabályok. A busóknak sajátos, úgymond „felfüggesztett” állapotban kell lenniük, ahol az inkognitó és a maszk mögötti „másik világ” élménye fontos szerepet játszik.
A busók összekötik Magyarországot Európával, hiszen területünk számos pontján megtalálhatók olyan télűző népszokások és farsangi felvonulások, amelyek rendkívül hasonlítanak a mohácsi népszokásokhoz.
wilhelmva