Elsősorban azt érdemes tisztázni, hogy a vonzódás nem egyenlő a szerelemmel. Az alatt, hogy felkeltette az érdeklődésünket, érthetjük azthogy éppen megfogott valamilyen megnyilvánulása vagy cselekedete, akár azon kapod magadat, hogy már egy ideje figyeled, ahogyan beszél. Itt jön elő az a bizonyos kérdőjel az emberben: szeretem-e még a páromat?
A válasz természetesen igen. A szerelem nincsen egyenlő értékben a vonzódással, vonzódni, mondhatni, bármikor, bárki iránt lehet. Ez tarthat ideig-óráig, később jobb eséllyel ebből indulnak a szerelmek és a párkapcsolatok. Maga a vonzódás nem jelent teljes mértékű elköteleződést senki iránt, egyfajta dopaminlöketként is számon lehet tartani.
Ebből indulnak ki legtöbbször a legnagyobb félreértések, viták: akkor most érzelmileg megcsal a párom? Ott van ez az unalomig ismételt „hűséget fogadtam, nem vakságot” mondás, az ember pedig abban a kishitűségben éli le életét, hogy nem fog vonzódni máshoz, csak a partneréhez. Így vagy úgy mégis meg fogunk látni egy másik emberben egy olyan dolgot, ami imponáló lesz számunkra, és hiányzik a saját párkapcsolatunkból. DE! Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott kell hagyni a párunkat a másikért, vagy azt, hogy akkor most én megcsaltam a szerelmemet, mert egy másik ember is érdekel.
Ilyenkor automatikusan elindulnak a mélyben a gondolatok, saját magunkban keressük a hibát, mi nem jó, hogy egy másik ember figyelmét is igényeljük. Nem kell megkérdőjelezned a partnered iránt érzett szerelmet azért, mert másokhoz is képes vagy vonzódni. Ez teljesen emberi sajátosság, csak az úgynevezett monogámia, ami manapság már a párkapcsolatok nagyobb részére igaz, mindent felülír. A monogámia egy együttélési forma, ami férfi és nő kapcsolatát jellemzi. Ennek is több értelmezése van, viszont mivel nem vagyunk tisztában a fogalmakkal, csak dobálózunk ezzel a szóval, hogy egy kapcsolat úgy jó, ha két ember van benne és csak egymással foglalkoznak. Igen, ez lenne az ideális, de nincs olyan, hogy ideális párkapcsolat.
Maga a tény, hogy egy párkapcsolatban mennyi mindent kell adni, megterhelő lehet. Arra vágyunk, hogy a párunk egyszemélyben legyen a biztonságot adó, megértő személy, a gyermekeink szerető és aktívan támogató édesanyja/édesapja, és a szexualitás is mindig legyen rendben. Egyszemélyben legyen a barátom is, akivel megoszthatom a legtitkosabb érzéseimet, ugyanakkor legyen mindig megújuló, izgalmas, változatos, titokzatos és kiszámíthatatlan. Azt várjuk a kapcsolatban, hogy minden szükségletünket egyetlen ember, méghozzá a párunk elégítse ki. A megújuló és az izgalmas egy idő után kimerülhet, akár meg is szűnhet – az ember pedig legtöbbször kalandvágyó és álmodozó típus, aki mindig az új impulzusokat várja.
Nem hiba, ha valaki más iránt is vonzódunk. Az élet kiszámítható lenne, ha mindig mindenkinek meg kéne felelni és semmi új felé nem tekinthetünk. Persze, ezt is érdemes kordában tartani, az álmodozó időszakból kiindulva előfordulhat, hogy a saját vágyainkra próbáljuk faragni az adott embert, miközben nem is olyan, mint ahogy mi azt leírjuk. Ezért jó, ha az álmodozás álmodozás marad.
hizsnyikb