A PTE MIK TV FOKSZ szakán vagyok másodéves hallgató. Utolsó szemeszterünket gyakorlaton töltjük. Van, aki az egyetemen, van, aki külső gyakorlóhelyen. A képzés teljesítéséhez szükségünk van fejenként egy vizsgafilmre, egy esszére (15 oldal), illetve egy portfólióra. Ezek mellett teljesítenünk kell a feladatokat a szakmai gyakorlóhelyen, hogy a képzésnek ezt a részét is sikeresen tudjuk abszolválni. Van, aki dolgozik, ráadásul a sok feladat mellett egyéb más gondokkal, problémákkal, teendőkkel küzd ezekben a hónapokban, még akkor is, ha szépen lassan már kopogtat az ablakainkon a jó idő, a programok és minden, ami a tavasszal jár. Nekem pont ez miatt nehéz. Mindenkinek más és más miatt húzós ez az időszak. Ez az írás számomra tényleg nagyon személyes, és azt fogja visszatükrözni, hogy nekem milyen nehézségekkel jár ez az időszak.
A szakmai gyakorlatomat január végén kezdtem meg a PécsTV-nél, ahol rendszeresen járok sajtótájékoztatókra, stúdióbeszélgetésekre, különféle forgatásokra. Emellett itthon elkészítendő feladatokból is kapunk néhányat. Ez teljesen jó és rendben van így, nagyon sokat tanulunk ezekből, persze rengeteg időkieséssel jár az utazgatás nap mint nap. Minden hónap első hétfőjén be kell járnunk az egyetemre is konzultálni tanárainkkal. A vizsgafilmem és az esszém témája csak több hónapos gondolkodás után született meg a fejemben. Mindig minden téren nagyon művészi és drámai alkotásokat szeretnék produkálni. Több témaötletem összegyúrásával alakult ki a gondolat a koncepcióról. Sokáig nagy stresszt okozott, hogy sehogy nem haladok, sehogy nem állok, mert nincs témám. Már február vége volt, mire megszületett. A java csak most jön majd, forgatókönyveket írni, a forgatást leszervezni és megvalósítani, az utómunkákat elvégezni és minden egyéb mást megcsinálni ezzel kapcsolatban. Ilyen téren még mindig nagyon maximalista vagyok, csak akkor szeretek valamit kiadni a kezeim közül, ha azt 100%-osan jónak érzem és nem mellesleg teljes mértékben a magaménak tudom érezni a produktumot. Két szereplőm lesz, egyből őket képzeltem el a szerepre, örülök, hogy elvállalták és már ennyit is tudtam haladni. Ehhez társul majd egy 15 oldalas esszé, amit a magam részéről azért érzek könnyebbnek, mert imádok írni és ez nemcsak egy feladat lesz a számomra, hanem talán egy kikapcsolódás is. Azt még nem tudom, hogy magáról a témám lelki oldaláról írjak majd vagy a témámban található kifejező eszközökről, ez lesz a következő kérdésem magammal szemben. A témámat szándékosan nem írom le, szeretek a meglepetések embere lenni, persze csak jó értelemben. Aztán utána még jön majd egy szép portfólió.
Ezek a munkák nagyon időigényesek és már csak 2 és fél hónapom van rájuk. Persze ez az én hibám is, hogy nem álltam neki előbb, de mint említettem, nem ment egykönnyen a téma kitalálása. A következő időszakban nagyon neki kell feküdnöm ezeknek a feladatoknak, és még a szakmai gyakorlat is itt van mellette. De hogy mi az igazi nehézség nekem ebben az egészben? Ami másoknak mindig öröm ebben az időszakban, az nekem pont egy nehezítő tényező. Ez pedig nem más, mint a tavasz, a jó idő és minden, ami vele jár.
Imádom a tavaszt, a nyárral egyetemben a kedvenc évszakom. Télen mindig beüt nálam egy kis depresszió, sokat vagyok itthon, olvasok, filmet nézek, írok vagy csak pihenek, ha a tanulás mellett tudok. Ez egy ilyen időszak. Most a cikk írása közben elgondolkodtam azon, hogy szerintem télen pihenek rá arra, ami tavasszal és nyáron vár. Legalábbis az elmúlt évek tapasztalatai ezt mutatják. Nagy baráti társaságom van, mindig sok programot vagy bulit szervezünk. Vagy csak beszélgetni járunk ki, de azt mindennap. Az év 365 napjából 350-et biztosan kint van és együtt van a társaság vagy a társaság egy része. Én télen sokkal kevesebbet megyek. Na de amikor megjön a jó idő, a tavasz, tovább van világos, akkor én is mindennap kint akarok lenni, és mindenhova menni. Ilyenkor szoktam mondani, hogy megpezsdül a vérem. A hangulatom és a kedvem is feljavul az egyik napról a másikra és mindenhez van kedvem, nem úgy, mint télen. Ezzel csak egy a probléma: az idő. Szívem szerint mindig kint lennék, a barátaimmal, és mindenfelé mennék, de hogyan, ha itt a sok munka és most nagyon sok múlik ezen? Ez elképesztően rossz érzés és nagyon nehéz ilyenkor koncentrálnom, nem szétszórtnak lennem, túlteng bennem az adrenalin, és ezt muszáj szabályoznom, mert nem tehetek másként. Nekem ez személy szerint egy nagy feladat, ilyenkor magamat kordában tartani. Nagyon sok múlik ezen a pár hónapon és kénytelen leszek rávenni magamat ezekere a munkákra. Tudom, jaj milyen jó dolgom van, nekem csak ezt kell magamban fékezni, nem is járok dolgozni stb. stb. Igen, valóban valamennyire szerencsésnek érzem magamat ezért, de mások vagyunk. Nekem ez lehet, hogy ugyanolyan nehéz, mint másnak dolgozni járni. Időbeli és lelki szempontból. Más a munka miatt nem tud tanulni, én meg azért, mert kivágyódom, de nem tehetem, és ez lehúz. Ekkor már tanulni sincs kedve az embernek, hiába van ideje.
Ezekre a dolgokra még rárakódik, hogy tavasszal már készülni „kell” a nyárra. Ezt a nyaralásokra értem. Az elmúlt 1-2 évben jött be nálunk, hogy eljárunk pár napra nyaralni a barátokkal. Ez teljesen jó, kiválóan sikerülnek. Az egyetlen nehézség, hogy a szervező minden esetben én vagyok. Imádok szervezni, egyébként bármit, az életem a szervezés. De ez is idő és stressz. Viszont nem szeretem leadni ezt a szerepet , soha nem is tettem, mert lassan 6 éves tapasztalatom van benne, másrészt tudom, ha én szervezem, akkor az olyan lesz, hogy mindenki szeretni fogja. Nem nagyképűségből mondom ezt, de mindenki tudja, hogy én vagyok a szervező és nélkülem ezek nem működnek. Nemcsak a nyaralásokra, bármire értve. Tavaly év végén kicsit besokalltam. A balatoni nyaralás szervezéséről csodák csodájára le is mondtam. De itt voltunk február legvégén, hónapok óta ment a szervezés, és még csak egy szállásunk se volt, így kénytelen voltam visszavenni a feladatot, mert konkrétan nem történt semmi. Csak próbálkozások voltak. Hála égnek ezzel kapcsolatban megoldódott minden. A következő egy pár napos orfűi táboros kiruccanás lesz, ami szintén stresszes feladat. Időpont, létszám, a vásárlások, a pénzbeszedések, a foglalás, a papírok intézése, a felelősségvállalás, igazából minden, ami bármi szervezésével jár. De bízom magamban és reményeim szerint a következő két-három hétben ezt is le tudom bonyolítani, úgy, hogy minden jó legyen. Szervezni nem nehéz, jól szervezni viszont borzasztóan, egy kis részleten is bármikor elcsúszhat valami.
Szóval igen, imádom a tavaszt, imádok mindent, ami vele jár, mégis az előbb említettek miatt egy nagyon stresszes időszak a számomra. Ebben az évben főleg annak ígérkezik, sajnos vagy nem sajnos. Örülök is, hogy nehéznek ígérkezik, a rám nehezedő nyomással feszegetni tudom a határaimat és tapasztalatot szerzek új helyzetekben. Másrészt tényleg nagyon nyomaszt, rengeteg a feladat és a munka, és most ez az első, ami minden más felett áll, a fő prioritás. De korlátoznom kell magamat, ami főleg nekem nem könnyű. Emellett rengeteg idő, energia és feszültség. De bízom magamban és hiszem, hogy a családom és a barátaim támogatásával mindent megvalósíthatok ezekben a hónapokban, amiket szeretnék. Örüljünk a jó időnek, hogy újra kiteleltünk, és éljünk meg minden apró örömöt, amivel a tavasz jár. Ezt kívánom mindenkinek!
Képek:
https://www.hazipatika.com/eletmod/veszelyben/cikkek/mi_okozza_a_tavaszi_faradtsagot
takacsa