Valamikor a hetekben kaptam két ajándékjegyet a moziba, hogy mielőbb váltsuk be, mert hamar lejár. Mivel szeretem a thrillereket és a horrorokat, egyből azokat keresgéltem. Ekkor találtam rá a – mint később kiderült – izlandi horrorfilmre, a Jéghidegre. Az előzetes alapján szimpatikusnak találtam, de mivel maga a film csupán 98 perc, ezért kicsit húztam a számat, hogy nem lesz valami nagy durranás. Manapság nem lehet másfél órába belesűríteni egy jó történetet, minden szál lezárásával, megmagyarázásával, és anélkül kreálni valamit, hogy ne egyből a dolgok közepébe csapnánk.
Maga a történet két szálon fut: egyik a jelenben, ahol egy apa–nagymama–lány hármast láthatunk, akiknél éppen a gyász szakaszai zajlanak. A másik szálon pedig visszacsöppenünk egy kicsit a második világháború időszakába, ahol egy fiúotthonban találjuk magunkat, valahol a semmi közepén. Mind a két szál valahogyan kapcsolódik a másikhoz, de ez a film közben derül ki, hogy hogyan.
Sosem gondoltam, hogy bármikor mondani fogok ilyet, de tökéletesen passzol a filmhez a magyar szinkron. A férfi főhős, Odinn (Jóhannes Haukur Jóhannesson) arcához szinte ikerként párosítható Szabó Győző szinkronizálása, akinek mintha az izlandi változatát látnánk a filmben. Mindegyik karakterhez nagyon illik a magyar szinkron, amin én magam is meglepődtem, pedig én egyáltalán nem szeretem a magyar szinkronos filmeket, mert világéletemben borzasztónak találtam.
A történetről: megismerhetjük részletesebben és alaposabban a fiúotthont, pontosabban a cselédlány szemszögéből, mi is történt ott, ami miatt később megszüntették a helyet. Két fiú halálesete után a fiúotthon 40 évig bezárta a kapuit, a lezáratlan ügyet később Odinn, a főhős mint nyomozó kezdi felkutatni. Itt kapcsolódik össze a két szál. Közben Odinn lánya egyre furcsábban viselkedik, nehezen dolgozza fel édesanyja halálát, így a nagymamája segítségét kéri, hogy hadd maradjon vele. A cselekmény néha furcsa kanyarokat vesz, de ha az ember odafigyel, akkor összerakja magában, mi miért történt, hogyan jutottunk el oda, ahol most vagyunk a történetben.
Számomra pozitív csalódást keltett a film, végig olyan érzésem volt, hogy ez több, mint másfél óra, mert minden precízen és pontosan végig volt vezetve. Nem volt hiányérzetem a film alatt, hogy nem értek egyes dolgokat, esetleg kimaradt volna valami fontos kulcselem, vagy miért lett ennek így vége és hol a többi magyarázat.
A film maga adaptáció, Yrsa Sigurdardottir híres regénye alapján készült. Izlandon két hétig vezette az országos listákat, hatalmas sikert aratott az emberek körében. A film több mint 8 milliós bevételt termelt hazánkban, és kb. 3700 jegyet értékesítettek rá, ami nem nagy szó, viszont egy kisebb hírnevű filmnek hatalmas bevétel és nyereség. A magyar visszajelzések alapján nem aratott nagy sikert a nézők körében, eléggé megoszlanak a vélemények: valaki többet várt el tőle, valaki – csakúgy, mint én – teljes mértékben meg volt vele elégedve.
A film 2023. december 7-én került a mozikba, és a mai napig megtekinthető.
hizsnyikb