Immár harmadik alkalommal rendezték meg idén a PTE Műszaki és Informatikai Karán 2020-ban indított Történeti épületdiagnosztika és rehabilitációs szakmérnök és szakember szakirányú továbbképzés köré alakított Történeti épületek helyreállítása országos szakmai fórumot a Pollack Expo kísérőrendezvényeként. A szakirányú továbbképzésre egyébként bármely alapdiplomás építész- vagy építőmérnök, illetve építőművész jelentkezhet, akinek van a szakterületen elegendő gyakorlati tapasztalata. Az idei fórumot prof. dr. Kovács-Andor Krisztián Ybl-díjas építész, dr. Mészáros Bernadett, dr. Szabó Éva építész, a képzés vezető oktatói szervezték meg, akik számos hazai egyetemről hívtak előadókat és gyakorló építész/mérnök szakembereket különféle témakörökben, melyek mezsgyéjén mindig ott állt egy-egy megmentésre váró történelmi épület. A fórum egyúttal a Magyar Mérnök Kamara és a Magyar Építész Kamara által elismert képzés is volt, mérnökök a kreditet kaphattak.
A rendezvény iránt nagy volt az érdeklődés, az A202-es terem előtt még kezdéskor is kígyózott az érdeklődő mérnökökből és hallgatókból álló sor, így az első blokkra a 100 fős előadó jóformán meg is telt. A programot a nemrégeiben Ybl-díjjal kitüntetett Kovács-Andor Krisztián nyitotta, aki egy rövid köszöntő után fel is konferálta az első előadót, Pécs város egyik, ha nem a leghíresebb kortárs építészét, Dévényi Sándort. A Kossuth-díjas szakember prezentációjában egy kis betekintést nyújtott a Jókai tér felújításának koncepciójába és megvalósításának menetébe, a Kálvária-domb alatt is átfutó, és az egykori várárok lineáris vonalát követő belvárost elkerülő út megfogalmazásába, valamint Pécs különböző pontjain található ikonikus lakóépületeibe, melyek között az egyik személyes kedvencemről, az ún. Villámsújtotta házról is szó esett. Ezek a példák azonban elsősorban egy allegóriaként szolgáltak arra, hogy a hallgatóság mélyebben megismerhesse, miként gondolkodik az építész a kortárs építészeti megoldások történeti városszövethez illesztéséről, egyáltalán régi és új viszonyáról.
A második előadó Fejérdy Tamás építészmérnök és Gazzola-díjas műemlékvédelmi szakember volt, aki inkább a fennmaradt történeti épületek megőrzéséről, rehabilitációjáról, helyreállításáról és részben rekonstrukciójáról beszélt. Ahogy prezentációja során hangsúlyozta, fontos, hogy a szakma a helyén kezelje az e fogalmak közötti különbségeket, ugyanis merőben más építészeti tevékenységekre utalnak, mégis gyakran felcserélhetőként használjuk őket. Fejérdyt a DBM Műterem csapata követte, amely egy saját projektjét hozta el bemutatásra, az eredetileg Lechner Ödön által tervezett és a budapesti Hermina utcában található szecessziós stílusú Sipeki Balás-villa felújítását és kiegészítését. Az épület ma a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége tulajdonában van, amelynek vezetői megrendelői oldalról látássérültként vettek részt a tervezői megvalósítás folyamatában. A tervezőket igen magas szinten sikerült bevonni az épület használóinak élethelyzetébe, így a helyreállított villa a műemlékvédelmi és esztétikai igényeken túl, igen magas minőségben szolgálja a látássérült és vak emberek barátságos életterét, ahol egyaránt tudnak dolgozni és programokat szervezni. Falvai Balázs és Nagy Márton vezető építésztervezők fotódokumentációkkal bemutatták az épület feltárásának folyamatát, valamint a felújítás és a kiegészítés koncepciójának kialakulását.
Egy rövid kávészünetet követően három, egymáshoz egész szorosan kapcsolódó előadás követte egymást, először is prof. dr. Mezős Tamás építőmérnök és műemlékvédelmi szakmérnök prezentációja az értékleltár és a jogszabályok közötti konfliktusról, ami közvetlen hatással van a műemlék hosszútávú fenntarthatóságára. A jó hangulatú, szórakoztató, ugyanakkor komoly problémákat elemző és dogmatikusnak vélt szabályokat feszegető előadás közben, amikor Mezős tanár úr szemüvege a homlokáról lecsusszant az orrára, elhangzottak érdekes, témába vágó anekdoták is, többek között például Brunelleschiról, majd a professzor úr áttért a Tőzsdepalota arányrendszerének elemzésére. Végül pedig, mintegy átvezetésképpen, az Üllői út és a Ferenc körút sarkán található egykori Mária Terézia laktanyával zárta a sort. Ezt a fonalat vitte tovább Bodó Balázs építészmérnök és műemlékvédelmi szakmérnök, aki a laktanya történetéről, eredeti tervezéséről, szerkezetéről és felújításáról tartott előadást. A hármas egység zárásaként pedig Senánszky Zsófia építészmérnök prezentációja hangzott el a 19–20. századi budapesti műemléki épületek nyílászáróinak arányrendszeréről, és arról, hogy egyes felújítások, korszerűsítések milyen hatással lehetnek ezekre az óvatosan kialakított tengelyekre.
Dr. Kirizsián Imola építőmérnök és műemlékvédelmi szakmérnök bemutatója átcsúszott ebéd utánra, de megérte kivárni a Kolozsvári Műszaki Egyetem docensének intenzív prezentációját, ugyanis egy kifejezetten mélyre törő összegzést hallhattunk az első ránézésre elég általánosnak tűnő történeti fedélszékek karbantartása, felújítása és cseréje témakörben. Kiderült, hogy ez a szakág sokkal szerte ágazóbb és összetettebb, mint amilyennek sokszor tűnik, és mint amennyire a mindennapokban kihasználjuk ezeknek a faszerkezetnek a lehetőségeit. A fórum Besey László építőmérnök előadásával folytatódott, amelyben a high-tech megoldások létjogosultságáról esett szó a történeti épületek felújítása terén. Itt felmerült a kortárs gépészeti és villamos megoldások, valamint a változó igények összeférhetetlensége, ami igen gyakori probléma egy történelmi épület korhű felújítása esetén. A prezentáció tekinthető nyitott kérdésnek is, hiszen a mai használati igényekhez társuló kortárs technikát kell illeszteni, elrejteni régi a szerkezetekben, mely során utóbbi gyakran sérül. Ezt követte Józsa Dávid építészmérnök, a soproni Múzeumnegyed felújításáról szóló prezentációja. Az előadásban a feltárásoktól kezdve a felújítási koncepción keresztül a megvalósult épület bemutatásáig minden jelentősebb lépésről részletgazdagon beszámolt az előadó és úgy gondolom, hogy valószínűleg többekben is, de bennem mindenképpen meghozta a kedvet a Múzeumnegyed meglátogatására. A Józsa Dávidot követő dr. Tarkányi Sándor építészmérnök és egyetemi docens szintén Sopronból érkezett a tömördi Chernel-kúria műemléki felújítása esetével, amely épületnél számos jelentős kárt kellett korhű megoldással kijavítaniuk. Az előadás kicsit vissza is csatolt dr. Kirizsán Imola témájához, ugyanis Tarkányi Sándornak és csapatának elsősorban a több helyen is súlyosan károsodott tetőszerkezet részleges cseréje és megerősítése nyújtotta a legnagyobb kihívást.
Utolsó előttiként dr. Fenyvesi Olivér építőmérnöktől, a BME egyetemi docensétől hallhattunk előadást a történeti falazatok diagnosztikájáról. Az előadó, aki a pécsi képzésben is elsősorban építőanyagokkal foglalkozik, a falazatok vizesedésre adott reakciójával kezdte, majd tárért arra, hogy ezt a vizesedést milyen roncsolásmentes és roncsolásos megoldásokkal lehet feltérképezni. A záróprezentációt pedig dr. Mészáros Bernadett, a fórum egyik szervezője tartotta, aki különböző épületfelújítási lehetőségekről, elsősorban az adaptive reuse-ról beszélt számos külföldi példán, de különösképpen a Pécsett a Király utca Széchényi tér felőli végén részben felújított, ám mai is rossz állapotú Nick-udvaron keresztül. A központi téma a műemlékek hosszú távon is fenntartható, illetve szükség esetén visszafordítható felújítása volt, valamint a műemlékvédelmi jogszabályok szakmailag kritikus szemlélete, az alkalmazkodó újrahasznosításnak, valamint a városi tájnak, mint folyamatosan változó környezetnek és végül az egész-központú megközelítéseknek a hiánya.
A fórumon rengeteg fontos és sok esetben alul tárgyalt téma merült fel, melyek nem csupán és kizárólag műemlékvédelmi, hanem általában az építészetet és építést érintő lényeges kérdések is. Az előadók változatos témákat feszegettek, amelyek nemegyszer bizonyos pontokon össze is értek, így a különböző szakterületeken munkálkodó építészek, mérnökök, művészek és kutatók is betekintést nyerhettek egy-egy részproblémába, felfedve a szakmaterületek közötti kapcsolódásokat, egymásra épüléseket.
Viszló Dániel