Azon gondolkodtam egyik nap, hogy mennyivel egyszerűbb dolgunk van ma a pénzzel, mint néhány évtizeddel vagy évszázaddal ezelőtt. Elég, ha nálunk van a bankkártyánk, ha fizetni szeretnénk, sőt már az sem kell, mert ott van a telefon vagy az okosóra vagy az internetbank. Ezzel szemben korábban az emberek hatalmas fűszerhegyeket, pénzérméktől nehéz, vaskos ládákat cipeltek ahhoz, hogy kifizessék a tartozásukat.
Íme néhány megnevezés, ahogy a pénzt hívjuk: guba, steksz, lé, zsozsó, zsuga, lóvé, della, suska, zseton, gempa – biztos kihagytam valamit, mert mindig keletkezik új neve is. Annyira természetes a pénz mindennapi használata, hogy evidenciának vesszük a létezését. Nem is gondolunk bele, hogy tulajdonképpen egy csereeszközről van szó: odaadom a bankjegyet – persze a virtuális bankolás korában már erre sincs szükség – és cserébe megkapom az árut vagy a szolgáltatást. Ma már ennél sokkal-sokkal többet tud a pénz, de amikor létrejött, csupán ennyi volt a feladata.
Az emberek régen önellátó gazdálkodást folytattak, nem volt szükség pénzre, mert mindent megtermeltek maguknak. Az őskor végén, az ókor elején azonban már az ügyesebb emberek többet termeltek, mint amit felhasználtak, így a felesleget elcserélték más tárgyakra: pl. a földműves a megtermelt búzáért csizmát kapott. Egy idő után azonban nehéz volt olyan partnert találni, akivel elcserélhették volna a saját terméküket, és az egyes termények, tárgyak értékét sem lehetett mindig egy az egyben összehasonlítani. Ezért vezettek be közbülső csereeszközöket (árupénzt): ilyen volt a só, a szarvasmarha, de a sivatagos területeken a teve vagy a trópusi társadalmakban a kagyló, a bálnafog. Ma is van ilyen árupénz, például a börtönökben a cigaretta.
Mintegy 4000 évvel ezelőtt, a bronzkorban használtak először réz- és bronzöntvényekből készült fémlapocskákat fizetőeszközként, évszázadokkal később pedig a fűszer volt a legelterjedtebb árupénz. Aztán jöttek a nemesfémek, az arany, az ezüst, a bronz, amelyekből pénzérmét vertek. Ezt már sokkal könnyebb volt szállítani, mint a korábbi árupénzt, és jól is tartotta az értékét. Több mint két évezreden keresztül a pénzérme volt maga a pénz, ma pedig örülünk, ha nem húzza le a zsebünket a sok apró.
A fémpénzt először váltók váltották fel, mert nem tudtak annyi fémpénzt előállítani, mint amennyire a kereskedelemben szükség volt. A kereskedők a fizetési ígéretüket egy aláírásukkal ellátott papírral helyettesítették, de ez nem volt megbízható. Ezért a bankok bocsátottak ki váltókat – ezek lettek a bankjegyek. Később egy kézbe, az állam kezébe került a bankjegyek kibocsátása.
A mai modern pénz már nem jelenik meg kézzelfogható formában, a pénzforgalom döntő része a bankszámlák közötti műveletek formájában zajlik. Jelentős változást hozott a pénz világában a modern pénz, a számlapénz és a virtuális pénz elterjedése, ezek használata az emberek között kötött bizalmi egyezményen alapul. És hogy hol a vége a pénzfejlődésnek? Ez egyelőre megjósolhatatlan. Egyre többen vágyódnak vissza abba a korba, amikor még nem kellett foglalkozni a pénzzel.
Levente 
Golubics Kamilla 
molnart