Sokat beszélnek mostanában a generációs különbségekről, hogy miért nem értik meg egymást mondjuk az általunk képviselt Z-sek a korban előttünk született X vagy Y generációval vagy a még idősebbekkel. Ha megismerjük, hogy mi mozgatja az egyes nemzedékeket, megértjük, hogy miért viselkednek úgy, ahogy, ez pedig sok félreértést megelőzhet.
A generációk esetében nem az dönti el, hogy azonos életkorba tartoznak-e a tagjai, inkább olyan személyek csoportjaként lehet meghatározni őket, akik ugyanabban a történelmi időben és térben léteznek, és ez kollektív személyiséget biztosít nekik. Tehát az életükben meghatározók a társadalmi, a politikai, a gazdasági körülmények, valamint az adott korra jellemző közös tapasztalatuk. Az élményeik megszerzésében jelentős szerepet játszik a tömegkultúra és a technológia fejlettségi szintje is.
Ma a családokban akár hat generáció is élhet együtt, mindez a technológia fejlettségének és felgyorsulásának köszönhető. A hat generáció: a veterán generációt a nagyszülők, a dédszülők képviselik, akik 1925–1945 között születtek. Utána jön a babyboom generáció az 1946 és 1964 között születettekkel, majd az X generáció az 1965 és 1979 között születettekkel. Az Y generációsok 1980 és 1994 között jöttek világra, a Z generáció tagjai 1995 és 2009 között, az alfa generációsok pedig 2010 után érkeztek. Az, hogy digitális bevándorlókról vagy digitális bennszülöttekről beszélhetünk, a technikához való viszonyulás különbözteti meg. A digitális bevándorlók ugyanis felnőttként találkoztak az internethasználattal, az életük és a munkában töltött idejük nagy részét internet nélkül töltötték. Igaz, hogy megtanulták a digitális eszközök használatát, de feltételezhető, hogy az nem komfortos a számukra. A digitális benszülöttek – mint a mi korosztályunk – beleszülettek a technika használatába.
Ezért is lehet vízválasztó a generációk között a digitalizáció, ami számos dolgot meghatároz. A szülők, tehát a digitális bevándorlók másképp fogyasztják a tartalmakat, mint a gyerekeik, azaz a Z és az alfa generáció. Ők egyszerre kevés információt dolgoznak fel és az írott szövegeket részesítik előnyben. Tudnak és hajlandók kivárni pl. azt, hogy a munkájuknak később legyen meg az eredménye vagy utólag jutalmazzák azt. A gyerekek, azaz a digitális bennszülöttek viszont képesek gyorsan és egyszerre sok információt feldolgozni, azonos időben több mindennel foglalkoznak és nem egy tartalmat fogyasztanak (amikor tanulunk, közben megy a zene és az internetre is bekukkantunk). A nyelvük a vizualitás, így a szöveg helyett fontosabbak a videós üzenetek, a képek, a videók. A tartalomfogyasztás közbeni ugrálás, a kattintgatás, a kapcsolgatás jellemző rájuk. Inkább hálózatokban szeretnek dolgozni, nehezen várják ki a munkájuk vagy egy tanulási folyamat eredményét, ezért azonnali visszajelzésre vágynak, és elbizonytalanodnak, ha ezt nem kapják meg. A Z-sek szeretnék megmutatni az egyéniségüket, sok időt töltenek az online térben, nehogy „kimaradjanak valamiből”. Sokan magányosak vagy depressziósak, mert a virtuális térben lévő barátok nem tudják kielégíteni a társasági igényeiket.
wilhelmva