PTE MIK Televíziós műsorkészítő szak (2022–2024)
2022 januárjában találtam rá a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar Televíziós műsorkészítő szakjára. Gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy a médiában dolgozhassak, leginkább a televízióban. A sportszeretet révén mindig kommentátor szerettem volna lenni, amit a mai napig szívesen csinálnék. Az idő haladtával a műsorvezetés és az újságírás is terítékre került, amiből most leginkább az újságírás a prioritás számomra. A szakma kitanulása és a tapasztalatszerzés mellett mindig nagyon fontos a jó közösség. Úgy gondolom, hogy jobb szaktársakat keresve sem találhattam volna! Szaktársakat említettem? Ők mára már elképesztően jó barátaim és nagyon hálás vagyok nekik, hogy ismerhetem őket és szerencsésnek érzem magamat, hogy szinte mindenkivel hamar megtaláltam a közös hangot!
A képzés 2022-ben indult és egyből bele is vágtunk a közepébe. Az első félévben a fotózás és képalkotás kapta a hangsúlyt, elméletben és gyakorlatban is. Heti rendszerességgel kaptunk feladatokat, amelyeket ekkor még botladozva teljesítettünk. Megtapasztalhattuk, hogy egy fotót, projektet, prezentációt nem is olyan könnyű elkészíteni, mint azt előzetesen gondoltuk. Tantárgyaink között szerepelt többek között a szakmai idegen nyelv, az empirikus társadalomkutatás módszerei, a vizuális kommunikáció. Ez a félév volt az, ahol az írás alapjait is elsajátíthattuk. Az egyik tantárgyra kellett készítenünk stábokban egy kisfilmet, amely az elfogadásról szól, itt a „színészi” attitűdjeinket is megcsillogtathattuk. Talán a legnagyobb feladatunk az volt, hogy forgatnunk kellett egyénileg egy 1 perces videót, amiben be kell mutatnunk magunkat, akár egy élethelyzetben vagy szituációban, de mi nem szerepelhettünk benne és nem is szólalhattunk meg. Vizuális elemekkel kellett szemléltetnünk azt, amit mondani szerettünk volna. Már itt látszott, hogy nagyon jó a közösségünk is, a szorgalmi időszak utolsó napját egy évfolyamon belüli Mikulás-partyval zártuk. Jöhetett a vizsgaidőszak, ahol a szóbeli vizsgáké volt a főszerep. Mindenki számára egy jó szemeszter volt, de visszagondolva meg sem közelítette a következőket!
A második szemesztertől kezdve nagy hangsúlyt fektettünk a közösségépítésre, ami még szorosabbá kovácsolta a csapatot. Hetente egyszer, de előfordult, hogy kétszer focimeccseket szerveztünk Pécs mellett Szentlőrincen. A fiúk közül szinte mindenki játszott, aki szeretett focizni, még olyanok is beszálltak, akiknek nem feltétlenül a foci a mindenük. A többiek ez idő alatt nézték a meccset vagy videókat/fotókat készítettek ezekről, de arra is volt példa, hogy akik nem fociztak, bowlingoztak. Az utazások alatt is nagyon sokat beszélgettünk, ahogy foci előtt és után is. Hétvégén mindig vártuk a következő hetet, egyrészt hogy találkozzunk, másrészt pedig hogy újra játszhassunk. Március közepén szintén Szentlőrincen megszerveztük az első szakbulinkat, ami szintén óriási siker lett. Mindenki nagyon jól érezte magát, majdnem az összes szaktárs el tudott jönni. Természetesen rengeteg történetünk van erről a buliról, amin a mai napig jókat nevetünk, de ezek csak a csapat titkai. Április végén megrendezték az első szakestünket az egyetemen, a műszakisokkal együtt. Itt vegyes csapatokban különböző vetélkedők zajlottak, Soma barátom szolgáltatta a zenét délutántól egészen hajnalig. A jó idő miatt kint tudtunk lenni, tüzet is raktunk, sütögettünk is, a végén pedig jöhetett egy kis buli. 1 héttel később pedig megtartottuk a szemeszterzáró szakbulinkat, ami hasonlóan jól telt, mint az első. Itt már látszott az egész éves közösségépítésre fordított idő eredménye. Ezen a bulin, de igazából már az elsőn is, mintha ezer éve ismernénk egymást. A vizsgaidőszakunk utolsó napját pedig egy focival zártuk.
Tanulás szempontjából ez volt az egyik legdolgosabb félév. Elkezdtünk komolyabban stábokban dolgozni és mozgóképet gyártani. Egyik legnagyobb feladatunk a már minden évben megrendezett Pollack Expo, amit a pécsi Expo Centerben tartottunk. Stábokban kellett leforgatnunk az egész rendezvényt, ugyan 2 nap volt az egész, de ez tényleg egy nagy projekt volt. Másik nagy feladatunk egy tavasz etűd volt, amiben a tavaszt kellett bemutatnunk makrofelvételekkel 3–5 percben, a videókhoz illő zenei aláfestéssel. Ebben a szemeszterben már önállóan kellett blogot írnunk, a kész műveket mindenki előtt fel is kellett olvasni. Ez az egész szakot tekintve egy nagy pozitívum volt, hogy az első percektől kezdve minden fotós és videós feladatot közösen néztünk meg és javítottunk ki Hauer János tanár úrral, így mindenki tudott tanulni a más, illetve a saját hibáiból. Szerintem ez egy nagyon jó megoldás a feladatellenőrzésre és a tanulásra. Ebben a félévben már önállóan hírt is kellett írnunk és interjút is készítenünk. Ezek mellett természetesen még rengeteg feladatunk volt, ahogy az első szemeszterben, de ez a második egyértelműen melósabb volt, viszont az, hogy ilyen jó barátok lettünk, mindent megkönnyített. Ekkor már szervezés alatt állt egy szakos nyaralás is.
A harmadik és egyben utolsó egyetemi szemeszterünk előtt említést kell tennem az előbb említett nyaralásról. Sajnos a nyári munka és a kötelezettségek miatt csak a szak fele tudott eljönni, de 2023 július végén fantasztikus 4 napot töltöttünk Orfűn. Egy tipikus táborban voltunk, ahol én már általános iskolás koromban jártam, szóval tudtam, hogy mindenkinek nagyon fog tetszeni. A közös főzések, társasjátékozások és programok felejthetetlenné tették ezt a pár napot számunkra, tényleg, mintha minden évben idejártunk volna. Ez a nyaralás már idénre is tervben van, csak kicsit hosszabb verzióban. A harmadik szemeszter volt szerintem a legnehezebb, de tanulás szempontjából a legélvezetesebb is. A focira és bulikra most csak mértékkel tudtunk időt szánni. Várt ránk egy a tavaszihoz hasonló ősz etűd videó, illetve újra egy stábmunka a PTE Kultúrfeszten. Az egyik tantárgyunk keretében egy színdarab egy jelenetét kellett leforgatnunk. Az én stábom Petőfi Sándortól a Helység kalapácsa című mű második énekét kapta, kiváló hangulatban telt a forgatás, nagyon jó volt egy ilyen darabot úgy megvalósítani, hogy a saját elképzeléseinket is belerakhattuk. A szemeszter nagy feladatai közé tartozott szintén 4 fős csoportokban a saját műsorterv készítése, illetve egy nagyon részletes filmkritikai elemzés. A szemeszter végén el kellett készítenünk egy kémfilm egy jelenetét a megadott kritériumok szerint, ez is egy élvezetes, de nehéz feladat volt, amelyhez minden tudásunkra szükség volt. Az utolsó másfél hónapra rengeteg feladatot kaptunk, ezekből kiemelendő, hogy saját stúdiótervet és kapcsolási rendszert kellett készítenünk egyénileg. A vizsgaidőszak közepére még egy önálló filmtervet is be kellett adnunk, költségvetéssel és háromféle forgatókönyvvel, így még jócskán vissza kellett nyúlnunk a második félévhez, mert nagyon komplex feladat volt. Összességében szerintem a nehézségek ellenére is nagyon élveztük mind a három szemesztert és a kihívásokat.
A jelenleg is zajló negyedik szemeszterben egy külső gyakorlóhelyen kell teljesíteni a szakmai gyakorlatunkat. Én a PécsTV-nél vagyok és már javában folyik a tanulás és kíváncsian várom a továbbikat. Illetve a félév végére kell készítenünk egy portfóliót, egy esszét és egy vizsgafilmet. Ezek összességével lehet abszolválni a képzést.
Hadd összegezzem az elmúlt más fél évet. Legtöbbet fotózás és videózás terén tanultam/tanultunk. Rengeteg feladattal és kihívással néztünk szembe, amikből nagyon sokat tanultunk. A közös feladatellenőrzések még több tapasztalattal ruháztak fel minket. Megtanultunk költségvetést csinálni, forgatókönyvet írni, mozgóképet rögzíteni különböző technikákkal, interjút készíteni, narrálni. A harmadik szemeszterben ellátogathattunk a pécsi Kodály Központba, ahol az addig tanultakkal egy csodálatos helyen konfrontálódtunk. De tanultunk médiajogot, kommunikációt, marketinget és mindent, amit a média világa körülölel, még ha ez kívülről nem is mindig látszik.
Közösség szempontjából, ahogy már említettem, nem kívánhattam volna jobbat. Sok más nézőpontot ismertem meg a világ különböző dolgairól, nem volt olyan téma, amiről ne tudtunk volna jókat beszélgetni vagy összeütköztetni a véleményeinket. Sosem felejtem el, mikor az órák közti szünetekben 15-en vagy többen kint álltunk az épület ajtajánál és felhőtlenül nevettünk vagy éppen Hauer János tanár úrral beszélgettünk. A foci és a szakos bulik örök élmény marad, nemcsak nekem, hanem mindenkinek, mert valóban felejthetetlenek. Nem véletlenül szervezzük az újabb nyári orfűi napokat. Nagyon jó embereket ismertem meg, akik igen hamar a barátaim lettek és tudom, hogy mindig mindenben számíthatok rájuk majd a továbbiakban is. Nagyon szeretem őket!
Végezetül egy személyes történetet szeretnék elmesélni. Amikor 2022-ben elindult a képzés, rá körülbelül 2 hétre, szeptember közepén szakítottunk az akkori nagy szerelmemmel. Erről az egyetemen a szaktársaim csak később értesültek, még nem ismertük annyira egymást, nem akartam elmondani senkinek. Ez egy nagyon nehéz időszak volt az életemben. A családom és a szentlőrinci barátaim mellett nekem ezek az emberek, akiket akkor ismertem meg két hete, voltak a legnagyobb támaszaim, persze ők erről nem tudtak. Olyan közvetlen volt mindenki és annyira barátságos, hogy öröm volt bejárnom minden nap az egyetemre. Ilyen helyzetben az embert csak gyötrik a gondolatokat, nem tud aludni stb. Minden nap azt vártam, hogy beérjek az egyetemre és beszélgessünk, együtt legyünk, nevessünk. Pedig a többieknek még fogalmuk sem volt arról, hogy mi zajlik bennem. Csak az, hogy bejártam és ott voltak mellettem, rengeteget dobott a hangulatomon és a helyzetemen. Az, amilyenek ők. Egytől egyig. Örökre hálás lesznek nekik azért, hogy mellettem voltak ebben az időszakban, amiről egyébként egy darabig nem is tudtak. Ez az időszak bőven átnyúlt még a második szemeszterre. De nem csak ezt, mindent köszönök nektek!
Hauer János tanár úr a legelső napunkon, amikor órát jött tartani, mindenki teljesen csendben ült a teremben, nyilván még nem ismertük egymást, nem voltunk bátrak kezdeményezni. A tanár úr bejött, leült, és csak ennyit mondott: „Figyeljék meg, most milyen csendben ülnek itt, egy hét múlva pedig majd nem fognak tudni elhallgatni.” Igaza lett!
Képek: saját
novreczkyflora