Hiány és emlékezet: Breuer Marcell öröksége

Hogyha világhírű pécsi művészekről esik szó, akkor általában először Victor Vasarely vagy Zsolnay Vilmos juthat eszünkbe. De volt egy olyan ember a pécsi történelemben, aki az építészeti elgondolásaival a jövőbe mutatott és meg sem állt Amerikáig. Breuer Marcell egy olyan elfeledett zseni, akinek a nevét kevés alkalommal emlegetik még a pécsiek is. Voltak különböző megmozdulások, hogy emlékművekkel tovább öregbítsék a hírnevét, de sajnálatos módon ezek kudarcba fulladtak. Hónapokkal ezelőtt rendeztek meg Hiány és Emlékezet címmel egy kiállítást a Zsolnay Negyedben található M21 galériában, ahol különböző Breuer-alkotásokat lehetett megtekinteni. Ennek a tárlatnak az okán hallottam először ezt a nevet.

Az építész fenomén 1902. május 21-én született Pécsen. 19 évesen elhagyta hazánkat és egy szerencsés véletlen hatására a németországi Bauhaus egyetemre került. Miután sikeresen kijárta az iskolát, visszatért Magyarországra, ahol a származása miatt ellehetetlenítették. Így Angliába, később Amerikába ment és ott érte el karrierje csúcspontját. Egyedi külsejű otthoni berendezéseket tervezett, aztán épületek megrajzolására is kapott felkéréseket. Így mai szemmel is futurisztikusnak számító objektumokat vetett papírra. Miután sztárépítésszé avanzsált, a Harvard Egyetemen oktatott és olyan emberekkel mutatkozott együtt, mint például John Kennedy felesége.

Biztosan találkoztatok különböző irodákban, esetleg hollywoodi filmjelenetekben vagy akár trendibb szórakozóhelyeken bizonyos jellegzetes, letisztult csővázas székekkel. Ezeket az ülőalkalmatosságokat Vaszilij széknek hívják. Ez Breuer Marcell leghíresebb találmánya. A megalkotáskor az volt az elsődleges szempont, hogy amikor helyet foglal a felhasználó, egy lebegéshez hasonló élményben részesüljön. De a lebegésnek borsos ára van. A Google-t böngészve 30.000 és 2.500.000 forint között találhatók az eladó példányok ebből a székből. Breuer a különböző csővázas székek mellett más berendezési tárgyakat, mint például asztalokat és lámpákat is tervezett, amik a megszokott módon látványosra sikerültek.

A különböző épületek tervezése során is maradandót alkotott a pécsi születésű sztárépítész. A lebegés érzete itt is elengedhetetlen szempont volt. Viszont az épületterveinél ez azért kuriózum, mert a Bauhaus és a brutalista ihletésű épületek egyik fő építőeleme a beton. Köztudott, hogy ez az anyag nem a könnyedségéről híres. Viszont Breuer Marcell úgy tudta megformálni ezeket a betonalkotásait, mintha azok a levegőben lennének. Ilyen például a párizsi UNESCO-székház, a Saint John’s Abbey vagy az Észak-Franciaországban található, jelenleg elhagyatott IBM kutatóközpont.

A tavalyi évben a Hiány és Emlékezet nevet viselő kiállítás célja az volt, hogy a pécsi közéletben keletkezett, Breuer Marcell-lel kapcsolatos űrt valamilyen módon betöltsék. A megmozdulást sikeresnek könyvelhették el a szervezők, hiszen naponta több száz látogató érkezett a tárlatra novembertől egészen februárig. Én is részt vettem a programon és kifejezetten örülök annak, hogy tudomást szereztem erről az emberről. Ezzel talán én is egy picit az örökség része lehetek, mint ahogy a többi látogató is. Hiszen rajtunk, azaz a következő generáción múlik, hogy fennmarad-e Breuer Marcell neve.