PTE MIK

Építészeti portré a digitális festővásznon, avagy hogyan jelenik meg az építészet Frederico Babina illusztrációiban

Építészhallgatóként mindig is érdekelt a grafika világa, főleg ha egy általam is kedvelt épületet mutatott be az adott illusztráció. A digitális világ szerencsére egy olyan platformot tett lehetővé az internet létrejöttével, ahol bőven akad inspiráció a művészet iránt érdeklődőknek . Így találtam rá én is Frederico Babina munkáira, aki párhuzamot von az építészet és a grafika műfaja között. Milyen lehet a digitális világban a grafikus építészeti ábrázolás? Derítsük ki együtt!

Babina illusztrációit nézve rájövünk arra, hogy képzeletünknek semmi sem szabhat határt, mert nincs olyan művészeti terület, amivel az építészet ne érintkezne. Az olasz művész az építészeti tudását és a grafikai illusztrációt olvasztja össze, ami digitális grafikáiban nyilvánul meg. Babina illusztrációi ikonikus építész karaktereket, híres művészeket, ismert építészeti terek absztrakt részleteit ábrázolja sorozataiban, amiknek a címeiben is szerepel az ’archi’ előtag, utalva az építészeti gondolat megjelenésére, ezzel olykor szarkasztikus éllel csatlakozik a különböző tudományterülethez. Mindig sorozatokban gondolkodik, mert ez erősíti meg számára a koncepciót, és így mélyebben tudja azt feltárni. Sorozatai darabjai olyanok, mint a puzzledarabok, amelyek együtt alkotják és alakot adnak az ötletnek. Művei megmutatják nekünk a művészet és az építészet viszonyát a saját olvasata és kifejezésmódja szerint, az építészet formalizálható és különböző szervezőelvek mentén vizuálisan újraalkotható. Munkáját megelőzi egy alapos kutatás az adott művészről, ami után kialakítja az építészeti részletekkel megkomponált alkotásait.

Az Archiportrait nevűsorozat 33 építész arcképet ábrázol. A művész az épületek alakjának és geometriájának segítségével próbálta meghatározni az emberek jellemzőit. Például a brazil Oscar Niemeyer portréjánál az építész szemét a Niemeyer Múzeum ihlette, ami a művész karakteres formájú épülete, a kompozíció többi része is egy-egy épületének jellegzetes részleteit mutatja be, mint például a Brazília Nemzeti Kongresszus épülete és a Sao Paolo Latin America Emlékmű előtti Mao betonkeze. Az építészeti tervek, ajtók, ablakok, oszlopok vagy lépcsők azok a szerkezeti elemek, amelyeket Babina használt az építészek portréinak az elkészítésekor.

„Minden apró részlet az egész mozaik kulcsfontosságú eleme. Megpróbáltam kifejezni egy kifejező és utaló struktúrát, amelyben a síkbeli struktúrákat háromdimenziós alakzatokkal kombináltam egyfajta metafizikai kifejezés elérése érdekében.”

Amit Jean Nouvel Pritzker-díjas francia építész számára tervezett, szintén a művész ismert projektjeiből áll. Nouvel szeme az Arab Világ Intézetének fényérzékeny fémes membránja, amely az Aga Khan Építészeti díjat kapta, és az orra az épület terve. Füle a Port Vigo torony, amelyet még nem építettek meg,  a száját pedig a Lucerne Concert Hall terme írja le. A szemöldök a Guthrie Színház végtelen hídját jelképezi. Az építésznek több mint kétszáz projektje van, de Babina, amint láthatjuk, a legismertebb projekteket használta portréjának elkészítéséhez.

Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak az építészeti projektekből inspirálódik a művész, hanem érdeklődése a zene, a színház és a mozi iránt is jelentős, sokat dolgozik rendezőkkel is együtt. Például a Frank O. Gehry által tervezett Táncoló Házat Fred & Ginger híres hollywoodi színészek/táncosok inspirálták, ami egy minta lehetett Babinának, hogy a különböző előadóművészetek is formálják az építészetet. Gehry hullámzó épületét be is emeli több illusztrációjába, az Archiplay sorozatában, ami egy színházi darabot komponál meg az építész formajegyeinek segítségével, a Fred épületsziluett jelenik meg a térben szoborként, a tetején pedig a táncosnő szoborszerű alakjával váltja ki a másik épülettömeget. Ezen felül Gehry Walt Disney Konterépületének kontúrja és a Lou Ruvo Központ ablakai is megjelennek a részletekben.

„A tárgyak önmagukat mesélik el és történeteket mesélnek, nem úgy, mint az élettelen dolgok, hanem amelyek át vannak itatva élettel, amely körülveszi őket. Olyan formák és anyagok közönsége, amelyek figyelemmel kísérik életünk elmúlását. A sorozatok egy olyan élet fényképeihez hasonlítanak, amely körülfordulnak e terv körül, megjelölve és befolyásolva azoknak a tereknek a hangulatát, amelyben élünk.”

A kiválasztott építészek (Oscar Niemeyer, Jean Nouvel, Frank O. Gehry) egy-egy munkájába már bepillantást nyerhettünk, ők Babina grafikáinak több sorozatában is feltűnnek, és akik karakteres stílusa meghatározó szerepet tölt be az építészet történetében és a későbbi reprezentációk létrejöttében is. A művész játékos, humoros előadásmódja hozzásegíti a nézőt, hogy összefüggéseket keressen a szimbólumok között, és általuk megismerheti az építészek munkáit, tanulva a látottakból. Zárásként összegyűjtöttem az építészekről készített illusztrációit.

Oscar Niemeyer (Brazília, 1907–2012)

„Semmi oka annak, hogy egyszerűbb és egyenesebb épületeket tervezzenek, mert betonnal szinte bármilyen teret el lehet fedni.”

Ábrázolt épületek:

Brazília Katedrálisa, Brazília, 1960

Oscar Niemeyer Múzeum, Brazília, 2002

Nemzeti Kongresszus Épülete, Brazília, 1966

Alvorada Palota, Brazília, 1958

Kortárs Művészeti Múzeum, Brazília, 1996

Jean Nouvel (Franciaország, 1945–)

 „Nem lehet mindig ugyanazt tervezni. Hogyan lehet más és más az egyes helyeken – ez az építész legfontosabb munkája és kötelessége kideríteni… Szeretek játszani az építészettel! Ez a kedvenc játékom… Szerintem az építészetnek ajándéknak kell lennie.”

Ábrázolt épületek:

Guthrie Színház, USA, 1963

Arab Világ Intézete, Franciaország, 1981

Kulturális és Kongresszusi Központ, Svájc, 1998

Glóries Torony, Spanyolország, 1999

Louvre, Egyesült Arab Emírségek, 2007

Frank O. Ghery (Canada, 1929–)

„Folyékony építészet. Olyan, mint a jazz – improvizálsz, együtt dolgozol, egymással játszol, csinálsz valamit, ők is. És úgy gondolom, hogy ez a módja – számomra ez egy olyan módszer, amellyel megpróbálom megérteni a várost, és azt, hogy mi történhet a városban… Az építészetnek beszélnie kell idejéről és helyéről, de vágyódnia kell az időtlenségre.”

Ábrázolt épületek:

Vitra Design Múzeum, Németország, 1989

Olimpiai Hal Pavilon, Spanyolország, 1992

Táncoló Házak, Csehország, 1996

Guggenheim, Spanyolország, 1997

Walt Disney Koncertépület, USA, 2003

Hasonló cikkek

Vélemény, hozzászólás?