Márciusban kezdetüket vették az NB II-es férfi kézilabda-bajnokság rájátszásának mérkőzései. A PTE PEAC csapatával az alapszakaszt az E-csoport 4. helyén zártuk, ezzel kivívtuk a felsőházban való szereplést. Az eddigi két lejátszott mérkőzésünkből egyet sikerült megnyernünk. Az első mérkőzésünket az F-csoport győztesének otthonában kezdtük a Százhalombatta ellen, majd hazai pályán sikerült meglepnünk a Csepel együttesét, begyűjtve ezzel első pontjainkat.
De kezdjük a Százhalombattával. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen ellenfelünk veretlenül zárta az alapszakasz összes meccsét és csak két pontot hullajtott, amit két döntetlennek köszönhettek. Egyik alkalommal a második fordulós ellenfelünkkel, a Csepellel szemben vesztett pontot, illetve még a Budai Farkasok U21-es csapata ellen bukott. Ráadásul idegenben kezdtünk, ami a játékvezetők felfogásán is látszott, plusz a hazai szurkolók sem bántak velünk kesztyűs kézzel.
Nem indult rosszul a találkozó 4-4-ig fej-fej mellett haladtak a csapatok, utána egy 6-1-es sorozatot diktáltak a hazaiak. Korai lett volna még az öröm a hazai oldalon, hiszen sikerült visszatornásznunk magunkat, majd a vezetést is sikerült átvenni 11–12-re, de aztán megint egy százhalombattai menetelés következett. A félidőben végül 17-14-es eredménnyel mentünk pihenőre. A második játékrészben nem volt nagy hullámzás egyik csapat játékában sem, így az eredmény 3-4 gól között stagnált. Az utolsó 10 percben megcsillant a remény a fordításra, felkapaszkodtunk egy gólra, 26-25-re. Ez sajnos nem tett jót nekünk. Miután ledolgoztuk a hátrányunkat, mintha „kipukkadtunk” volna. A mérkőzés végét még megnyomta a hazai alakulat és 33-27-es végeredménnyel zárult a találkozó. Időnként jó játékot mutattunk, sajnos voltak érthetetlen dolgok, mind támadásban, mind védekezésben.
A húsvéti szünetet követően hazai pályán fogadtuk a Százhalombattával döntetlent játszó Csepel együttesét. A mérkőzést végre már a felújított Lauber Dezső Sportcsarnokban játszottuk, amit már nagyon vártunk a szezon korábbi szakaszában. Remélhetőleg sok győzelmet hoz az új atmoszféra, amit a csarnok biztosít számunkra. A rájátszásban nem lesz előre lefutott mérkőzés, ebben biztosak lehetünk, úgyhogy minden meccsen 100%-ot kell nyújtanunk.
Gyakorlatilag alig mozdult el döntetlenről az eredményjelző az egész első félidőben, annyira szoros volt a találkozó. Valamelyik fél mindig egy egy góllal vezetett, amit azonnal sikerült ledolgozni a másik csapatnak. Egy 3-0-s sorozata volt a Csepelnek, ami után edzőnknek időt kellet kérni, hogy rendbe tegye a fejeket. A félidőben egy gólos vendég vezetés mutatkozott. A második félidőben mi vettük át az irányítást, fokozatosan növeltük a tempót, jöttek a gyors lerohanás gólok, aminek köszönhetően szépen lassan kezdtünk ellépni ellenfelünktől. Az 50. percre kialakult 5 gólos előnyt már nem tudták visszahozni a csepeliek és egy magabiztos végjátékot letudva 37–33-ra győzedelmeskedtünk. A sikert természetesen kellő módon megünnepeltük egy kis „komolyzene” és süti társaságában.
Fotó: Pixabay
novreczkyflora