A játék öröm. Minden ember igényli a szórakozást, a játékkal járó izgalmakat. Ha szerencsejátékot játszunk, pénzt fordítunk arra, hogy a játék során nyerjünk. A kockázat izgalma, a kisebb-nagyobb, vagy éppen az álomösszegű nyeremények elérésének lehetősége teszi vonzóvá a szerencsejátékokat.
Nincs is annál csábítóbb, ha egy befizetett összegnek a többszörösét nyerjük el egy jó tipp vagy találat segítségével. És ha esetleg be is jön a tippünk és nyereségünk van belőle, az csak egy még nagyobb indok, hogy folyassuk a játékot és még több hasznot húzzunk belőle. Legalább is ezt hisszük.
Pár éve én is játszottam, de nem voltam függő. Sőt, én tényleg csak játéknak vettem mindezt. Alacsony téteket tettem meg, féltettem a pénzemet és nem mertem nagyot kockáztatni. Általában sporteseményekre fogadtam, ami számomra igen szórakoztató volt és megtaláltam benne az örömöt. Tényleg nem játszottam „nagyban”, mert úgy éreztem, nem éri meg. A szelvényeimet a legtöbb esetben 200 Ft-tal tettem meg, ez volt a minimum. Szórakozás volt számomra és a biztonságra törekedtem. Ha nyertem, 1000-2000 Ft-nál nem nagyon „kaszáltam” nagyobbat, de a tudat, hogy sikerült eltalálnom egy eredményt, hatalmas sikernek számított. Nyilván a dicsőséghez hozzátartozott az is, hogy mivel nem vállaltam nagy kockázatot, áltatában kis szorzóval rendelkező meccsekre fogadtam, aminek az esélye, hogy nyer, egész magas volt. Ezért sem nyertem nagy összegeket. Természetesen volt, hogy egy-egy rizikósabb meccsre is voksoltam, de ott tudtam, benne van a pakliban, hogy bukok. Azonban 200 Ft-ot még nem sajnáltam, így néha bevállaltam ezt a veszélyt. Ma már nem játszom, csak nagyon ritkán, mert rájöttem, hogy hosszú távon úgy se jövök ki nyereségesen. Úgyhogy nálam a játék tényleg csak játék maradt.
Mikor lesz valakiből függő?
Vannak, akik képtelenek abbahagyni a játékot, ami egyfajta kényszerré válhat. Újra és újra játszanak, vagy azért, hogy nyerjenek, vagy azért, hogy a már elveszített pénzüket visszakapják. Az, aki túl sokat játszik vagy nagyon belemerül a játékba, elveszítheti a helyes döntési képességét arról, hogy reálisan mérlegeljen: meddig és mennyiért?
A megrögzött szerencsejátékos pedig önmaga és a környezete számára is súlyos problémákat okoz. Hazudik és kifogásokat keres, hogy eltitkolja a valóságot, például az eljátszott havi keresetet. Családi és baráti kapcsolatokat rombolhat le, mert a játék kényszere minden kapcsolatnál fontosabb lesz számára. Elveszítheti az egzisztenciális hátterét, mert eljátssza a létfenntartáshoz szükséges pénzt is. A játékszenvedélyre hajlamos személyek esetében a függőség észrevétlenül fejlődik ki. Ők maguk is csak későn ébrednek rá, hogy egyre több komoly problémával kell szembenézniük.
Akkortól tekintünk betegnek egy játékost, amikor a túlzásba vitt szerencsejáték már életviteli problémákat okoz, tehát hátráltatja a munkát vagy a tanulást, rombolja a családi kapcsolatokat. Magában a játékban pedig az jelzi a függőséget, ha az illető már nem tudja kontrollálni, mennyi idejét és pénzét viszi el ez a tevékenység. A játékfüggőség súlyos betegség, aminek a kialakulásához genetikai tényezők és a személyiség különböző jellemzői is hozzájárulnak.
Fotó: Pixabay
novreczkyflora