Kevés számomra az a szó, hogy meghatározó…
Mint minden évben, idén is rengeteg dal, kislemez és album jelent meg számos előadótól. Azon kevés emberek közé tartozom, akik 85%-ban csak és kizárólag magyar zenét hallgatnak. Legyen ez retro, hip-hop, rap, trap vagy bármilyen műfaj. Nincs olyan dal/dalszöveg a mai magyar mainstreamben, amit ne ismernék, sokszor jó lenne, ha az egyetemen ezekből lennének a vizsgatételek. Ebben az esztendőben számomra Manuel február 2-án megjelenő Idegen címet viselő albuma vitte prímet, és ezzel nem vagyok egyedül. De miért ez az album, mi a mondanivalója, mik a legfontosabbak erről a lemezről és mit jelentett ez akkor számomra? Na, nézzük!
Pontosan emlékszem, amikor 2-3 évvel ezelőtt hallgattam a kiszivárgott Manuel promókat az interneten és mennyire vártam, hogy megjelenjenek. Ezek közül számomra a Legnagyobb Rapper volt a kedvenc, akkor éppen ezt a szókimondóbb és majd én megmutatom korszakomat éltem, valószínűleg ezért. Persze azt nem tudtam, hogy a teljes verziót majd csak évekkel később hallhatom egy ilyen nagylemezen, mert a maga 23 dalával (ebben benne van az intro és az outro is) és sajátos hangzásával mennyiségileg és minőségileg is éllovas. Előtte is szerettem Manuelt, és annak ellenére, hogy akkoriban a körülöttem lévők még trashnek és nevetségesnek tartották, számomra már akkor is egy művésznek számított, ami ezen albumon csúcsosodott ki.
Az album éveket ölel fel és egy hatalmas szerelmi csalódást ad át a dalokon keresztül. Az is bele tudja magát érezni ebbe a helyzetbe, aki épp nem ilyen időszakban van, akik pedig igen, nekik ez a lemez olyan, mint valamilyen gyógyír és önkifejezés. Én pontosan egy ilyen időszakom kellős közepén jártam. A legjobb barátom, Mikó Richárd, vele sokszor csinálunk olyat, hogyha érkezik egy album vagy egy dal, akkor összeülünk és közösen meghallgatjuk, órákon át kitárgyaljuk, ő pont az én érzelmi állapotom ellentéte volt, egy szerelmi téren nagyon boldog korszakát élte a lemez megjelenésekor. Nagyon érdekes megfigyelések és érzelmek látnak napvilágot ilyenkor, ha lelkileg éppen nagy a kontraszt köztünk.
A szerelem boldogság, amíg tart, és fájdalom, mikor véget ér, ezt mindenkit tudja és tapasztalta már. Az Idegen keresztül-kasul végigjárja a szerelmet és a szakítást minden létező aspektusból, ebben a zenei köntösben pedig ez egy műremek. Van 1-2 másabb témájú dal is az albumon, például a fentebb említett Legnagyobb Rapper, de a fő gondolatiság a szerelem körül mozog. Elképesztő, milyen mások az emberek, miközben még is milyen hasonlók. Máshogy éljük meg a boldogságot, a fájdalmat, senkivel sem történnek ugyanúgy a dolgok, máshogy dolgozunk fel szituációkat és különféle külső behatásokra is más és más módon reagálunk. Mégis rengeteg ember tud azonosulni Manuellel ezen az albumon keresztül, mert valóban mindenki más, de valahol ugyanazok a folyamatok, érzések zajlanak le bennünk és bennem is.
Ahogy említettem, az album megjelenésekor én is egy szakítás, bár inkább már egy elengedő szakasz kellős közepén voltam. Nevezhetem ezt az albumot a magam részéről is korszakleírónak, visszaemlékezőnek. Abszolút beleláttam magamba, talán egy kicsit vissza is estem abba a gödörbe, ahonnan próbáltam kimászni, de emellett végül óriási segítség volt a kimászáshoz. A legjobb szó talán arra, hogy miként hatott rám, az, hogy sebtapasz. Egyszerre volt ez egy sebfeltépős és egy tapaszos album is. Emlékszem, pont mikor kijött, igyekeztem Ricsi barátomhoz, a buszon pedig a fülemben elkezdett szólni az Utolsó dal című szám, amit ott helyben meg is könnyeztem. Nekem az albumról a legmeghatározóbb dal az Idegen, a 3 Nap, a Rendben Mihályfi Lucával és az Utolsó dal, ezek jellemezték ezt a korszakomat. De több számhoz is fűződnek emlékeim. A Legnagyobb Rapper promót egy budapesti kiruccanásom alatt hallottam, mint első leak-et az albumról. A Zombi a kapcsolatom legelején jelent meg, így ez is nagyon nosztalgikus. A Balenciaga és a Terapeuta pedig abban az időszakban jött ki, amikor az akkori párommal éppen távol voltunk egymástól. Ikonikus dalok, ikonikus időszakok és az életem akkori legmeghatározóbb személyei jutnak róla eszembe. Az album megjelenése után 1 héttel Ricsivel élőben is végighallgathattuk az egészet Manuel lemezbemutató koncertjén, Pécsen. A koncert után volt lehetőségünk beszélgetni Manuellel néhány szót, én személy szerint köszönetet mondtam neki az albumért.
Összességében nekem ez volt az év albuma, a legmeghatározóbb sok szempontból. Az érzelmi kötődések és a több éves várakozás okán is. 2 és fél évet vártam erre az albumra és természetesen ez csak a véletlen műve volt, de számomra pont a legjobbkor jelent meg idén februárban.
Képek forrásai:
Saját
hizsnyikb