Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb fiatal (van tán az idősebb korosztály is) hallott már arról a könyvsorozatról, ami hírnevet hozott Leiner Laura írónak. A többi fiatallal ellentétben az én általános iskolás éveimből kimaradt a Szent Johanna Gimi és csak nyolcadik/kilencedik év környékén, 2015-16-ban hallottam róla először. Habár egyszer már a kezembe került ezekben az években a könyv, maximum húsz oldalig jutottam benne. Nem kötötte le a figyelmemet és nem értettem, hogy miért is szeretik ennyire az emberek. Aztán 2019-ben minden megváltozott.
Ebben az évben elég sok mindent megéltem és csak tengettem a mindennapjaimat az év második felében. Októberben történt, hogy egy kedves barátom, egyben szobatársam kikölcsönözte a Szent Johanna Gimit a könyvtárból, hogy újra tudja olvasni. Mikor megláttam a szekrényén és realizáltam, hogy egy ideje nem olvassa, holott nála volt egy-két hete, feltettem neki azt a kérdést, amit ma már bánnék, ha nem tettem volna fel. Kölcsönkértem a könyvet, ha már ő nem olvassa. Ezelőtt a könyv előtt is olvasgattam már könyveket online felületen és a Pál utcai fiúk is nagy kedvencem, viszont egyik se volt rám akkora hatással, mint ez. Miután elkezdtem olvasni az amúgy 9 részből álló sorozat első részét, letehetetlenné vált számomra. 18 éves fejjel annyira beleéltem magamat, hogy a nap minden szakában azt olvastam. Sokszor az iskolában óra közben a pad alatt lapozgattam és azon izgultam, hogy vajon mikor lepleződöm le a tanárok előtt. Habár nem volt egy példamutató tett tőlem és soha nem buktam le, mégis a helyzet képes volt megmutatni, hogy mennyire elszántan olvasni akartam a történetet. Iskolaidőben éjszakákat voltam fent, hogy minél többet olvashassak és minden szabadidőmet arra szántam, hogy haladhassak a történettel. Ha az egyik részét kiolvastam, akkor megkértem a barátaimat, hogy vegyék ki nekem a következő részt a városi könyvtárból. Miután már nem volt merszem erre kérni őket, a saját falum könyvtárába mentem el és volt, hogy egyszerre három részt is kikölcsönöztem, hogy biztosan nálam legyen a folytatás. Emlékszem, abban az évben őszi szünetben sokszor hajnali háromig vagy négyig is fent voltam, és olvastam. Szó mi szó, szerelmes lettem az egészbe.
A történet egy Reni nevű lányról szól, aki most kezdi meg tanulmányait a Szent Johanna Gimiben. A könyv naplóformában íródott, Reni szemszögéből. Általa ismerhetjük meg az osztályt, a tanárokat, az iskolarendszert és Cortezt, a főszereplő fiút, akibe Reni szerelmes. Az iskolában töltött négy évüket kísérhetjük végig és minden könyv egy félévet foglal össze. A nyolcadik részt kétfelé osztották és az utolsó félévük napjait foglalja magába. Habár felnőtt fejjel sokkal inkább látom a történet hibáit és értetlenségeit, nem tudok eltekinteni attól, hogy lényegében ez a könyvsorozat segített nekem a legjobban a rossz időszakokban. Ennek köszönhetően szerettem meg jobban az olvasást és egy-kettő kivételével olvastam ki az összes Leiner Laura-könyvet. Mint említettem, idősebb fejjel jobban látom a hibákat és megértem, hogy vannak, akik nem tartják annyira jó könyvnek, azonban mégis minden benne van, ami egy fiatalabb ember szívében is fellelhető. Nagyon sokat nevettem a szereplők poénjain és a történéseken, legbelül még most is úgy érzek, hogy bárcsak olyan osztályom lett volna gimnáziumban, mint az övék. Mint minden fiatal lánynak, nekem is volt olyan fiú a könyvben, akiért oda és vissza voltam. Őt még mindig nagyon szeretem és az egyik kedvenc fiúszereplőm az írónő könyveiből. Sok olyan szereplő van egyébként, akivel együtt tudtam érezni. Viszont mindez nemcsak a szereplőkre, de a helyzetre is igaz volt. Mindennapi problémákat és jelenkori bajokat dolgoz fel a történet. Olyanok is előfordulnak, amik akkor, 18 éves koromban nem jelentek meg akkora nagy jelentőséggel, de a mostani énem már sokkal jobban megérti ezeket a kisebb-nagyobb gondokat. Az érzelmi állapotom folyamatosan felemelkedett és lesüllyedt, akárcsak a hullámvasút. Hol sírtam, hol nevettem, hol izgultam, hol pedig dühöngtem, amiért így alakultak a dolgok a történet folyamán.
Igazából kicsit örülök, hogy ennyi idősen olvastam el először ezeket a könyveket, ugyanis tudom, hogyha fiatalabbként kerültek volna a kezembe, akkor nem így fogtam volna fel a bennük megtörtént eseményeket és érzéseket. Sok mindent adott nekem ez a könyvsorozat, és maga Leiner Laura könyvei. Nem mindig értek egyet az írónő által leírt szempontokkal és világlátással, ennek ellenére azonban sokat köszönhetek az általa megírt történeteknek. Miatta értem el arra a pontra, ahol bújni kezdtem a könyveket, és nem csak az ő témájában. Ennek köszönhetően sokkal nyitottabbnak érzem magamat, még ha másoknak ez furcsán is hangozhat. Bátran merem mondani nektek, hogy mindig megéri adni egy esélyt egy új dolognak, amiről legelőször nem úgy vélekedtél, hogy megérne egy misét. Legyen szó bármilyen hobbiról vagy témáról, tegyétek azt, amiben örömötöket lelitek, és ne számítson a környezetetek véleménye.
takacsa