Munkamánia

Sokan nem vesszük észre, de megesik, hogy átesünk a ló másik oldalára. Legfőképpen ott fordulhat elő, ha valamit szenvedélyesen, beleéléssel csinálunk; ilyen lehet egy hobbi, egy sport, vagy éppen a munka. Cikkünkben az utóbbival foglalkozunk.

A munkamánia, azaz workaholic kifejezés az 1960-as években terjedt el, az angolok az alkoholizmus-függőséggel kötötték össze, hiszen ugyanolyan veszélyes mind a kettő. Ez egy olyan lélekpusztító függőség, mely megváltoztatja az emberek személyiségét, az értékrendjüket, eltaszítja a körülötte lévők közelségét és fenyegeti a családbiztonságot, ami gyakran annak széthullásához vezet. Máshogyan fogalmazva: a munkamániások végül elveszítik a személyes és szakmai sértetlenségüket.

A munkamániás meghatározása az évek során kiterjedt a motivációs, passzív gondolkozású, érzelmi és viselkedési összetevőkre, ám csak akkor tudunk segíteni, ha megpróbáljuk megérteni és érzelmi befolyás nélkül vizsgálni az egyén magatartását, személyiségét, és megismerjük élettörténetét.

Mi miatt alakulhat ki, milyen okai vannak?

Vannak olyanok, akiket a motiváció visz. Nemcsak azért dolgoznak, mert szeretnek, inkább egy belső hajtás, egy muszáj motiválja őket. Úgy érzik, hogy dolgozniuk kell.

Tipikus példa, amikor még álmukban vagy a gondolataikban sem tudják levakarni a munkát. Meg kell győzniük magukat arról, hogy nem bűn másra gondolni.

Ha nem dolgozhatnak, pánikrohamok, szorongások lehetnek rajtuk úrrá. Minél gyorsabban vissza akarnak kerülni a kerékvágásba, hogy újra visszatérjenek a számukra kijelölt „Béke Szigetére”.

Az életszínvonaluk is csökkenhet, háttérbe szorítják, csak azért, hogy több időt tudjanak szentelni a munkának. Elhanyagolják saját magukat, sokkal többet dolgoznak, mint amennyi elvárható lenne.

A munkamániást az alapvető szükségletek kielégítésére való törekvés, például az alkalmasság, a megfelelés igénye motiválja. Időt és rengeteg energiát fordít arra, hogy alkalmasnak tartsa magát, főleg akkor, ha egyéb területeken elégedetlen saját magával és a teljesítményével.

Számos munkamániás a munkát a múltjából származó érzelmi problémák és a korábban ért traumák enyhítésére, illetve figyelmen kívül hagyására is használja, a szeme előtt a munka lesz a fő prioritása.

Ugyan nem vagyok workalkoholista, de figyelnem kell arra, hogy ne vigyem túlzásba a munkavégzést. Suli mellett egy iskolaszövetkezet közvetítésével dolgozom, állandó helyen, így mindig egy-két hétre látom a beosztásomat. Számomra a legnehezebb az egészben az egyensúlyt megtartani. „Sokkal szívesebben dolgoznék”, „miért csak ennyi beosztást kaptam?”, „bárcsak többet tudnék menni” stb. Azokat a pihenőidőket, amiket kaptam, vagy nem tudom teljesen kihasználni, vagy az is aktív pihenés számomra, hiszen bennem van, hogy most is tudnék menni dolgozni. Helyette szinte csak túlélem a napokat, egyetem, munka, egyetem, munka és így tovább. Aki benne van ebben a körforgásban, egyhamar nem fogja észrevenni, hogy ez nem jó. Csak azt látjuk, hogy csinálni kell, mert nem lesz elég, amit kapunk, és minden összeomlik körülöttünk, amiért ennyit dolgozunk.

Érdemes figyelni arra, hogy mindent egyensúlyban tartsunk. A munkavégzés nem éri meg annyira, hogy eldobjuk érte a saját egészségünket!