2018 szeptemberében költöztem Pécsre, azelőtt sohasem laktam külön a szüleimtől, mivel gimnazista éveim alatt bejárós voltam, nem kollégista. Sokat gondolkoztam azon, hogy kollégista legyek-e vagy albérletet vegyek ki, végül az utóbbi mellett döntöttem, több ok miatt is. A következő cikkeimben magáról a lakhatási lehetőségekről igyekszem írni, hátha másoknak, az újonnan felvett hallgatóknak kicsit tudok segíteni ezzel.
Először a kollégiumokról szeretnék írni, főképp személyes tapasztalatokról, amiket igazából nem én éltem meg, hanem barátoktól, ismerősöktől tudtam meg. Több ETK-s lányt ismertem, mivel egy gimnazista barátnőm az Egészségtudományi Karon tanul. Ő a mai napig a Boszorkány kollégium lakója, igaz, most a pandémiás helyzet miatt otthon él, de ő és a barátnői rengeteget meséltek a Boszi koliról.
Mivel én a Műszaki Karon tanulok, sokat mentem fel hozzájuk, miután végeztem az óráimmal. A Boszorkány koli hatalmas előnye, hogy szó szerint egy köpésre van magától a MIK-től. Én mellesleg ez idő tájt az Árkád mellett béreltem lakást, ami körülbelül 2,5 kilométerre volt az egyetemtől, 30 perces sétára. Mivel többször volt lyukas órám, beugrottam a lányokhoz. Ők mind az ETK- n tanultak és szerették ezt a kolit, mert most már 3 éve laknak ott.
A Boszorkány koliban szintenként van két konyha és blokkonként, azaz 4 főre jut egy fürdőszoba. 4 főnek 2 külön hálótere van, mindegyikben található íróasztal. Szerintem amiben sokkal jobb egy kollégium, mint egy külön albérlet, az az, hogy összekovácsolja az embereket és nagyon jó barátságok születhetnek. A lányok is az ország különböző részeiről származtak, de a koliban az együttélésnek köszönhetően olyan volt, mintha több éve ismerték volna egymást. Nemcsak négyen barátkoztak össze, másik blokkokból is jártak át hozzájuk közösen tanulni, vagy csak eltölteni az időt. Mivel én Műszaki Karon tanultam, ahol tizedannyi lány volt, mint fiú, szívesen jártam fel hozzájuk kicsit pihenni, kikapcsolódni.
A Boszi koli kicsit messzebb van központtól, ahol, ugye, én laktam, de ezt úgy oldottuk meg a lányokkal, hogy amikor kedvük tartotta, feljöhettek hozzám, ha például csak az Árkádba szerettek volna befutni vagy lejönni Széchenyi térre, kávézni, sétálni, általában az én lakásom volt a kiindulópont.
A kollégium másik előnye, ami a legnyilvánvalóbb és a legnagyobb súllyal esik a latba, az az ár. Nyilvánvalóan sokkal olcsóbb koliban lakni, mint például egy szobát bérelni vagy éppen egy albérletet, de természetesen ennek az „olcsóságnak” is megvan a hátulütője: jobban kell másokhoz alkalmazkodni, vannak szabályok, ám szerintem ez még jót is tehet az embernek, megtanul jobban igazodni más társaihoz.
Nyilván nem ismerem úgy a kollégista élet minden momentumát, csak azt, amit általuk láttam, de szerintem az egyetemi évek elején abszolút jó pont koliban lakni. Mivel én végig albérletben laktam, sokkal kevésbé voltak egyetemista ismerőseim, mint nekik. Én sokszor éreztem magam egyedül, ők mindig ott voltak egymásnak, de természetesen ez mindenkinek más és más. Ha újrakezdhetném, én is kolis lennék egy-két évig, mert tényleg sokkal jobb társaságban lenni, szerintem a gondokat is könnyebb úgy átvészelni, tanulni is sokszor jobb, ha mások is velünk vannak.
takacsa