Két évtized elteltével, 2024. október 19-én az anconai szerelmesek ismét visszatértek a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) színpadára az Anconai szerelmesek 2 című darab premierjén. A színdarab az eredeti, a Pécsi Nemzeti Színházban húsz évvel ezelőtt Balikó Tamás rendezésében bemutatott Anconai szerelmesek musical szintén muzikális folytatása. Viszont a darabban az eredeti anconai szerelmeseket húsz évvel később láthatjuk, Ancona helyett ezúttal a Balaton partján, a nyolcvanas évek végén, egy SZOT-üdülőben.
A színdarabban a most már idősebb, nagyszülővé lett Tomao Nicomaco a 20 évvel ezelőtt (az anconai szerelmesek első részében) történteket igyekszik rendbe rakni, e célból Magyarországra érkezik a családjával, hogy a saját szemével megnézze a rendszerváltást, illetve megtalálja egykori szerelmét, Zsuzsannát. A dolgok viszont nem a tervezettnek megfelelően alakulnak, emiatt a családi szálak összegabalyodnak, ennek köszönhetően sok komikus esetnek lehetnek szemtanúi a nézők.
A musical egy igazán élvezhető alkotás lett Vidákovics Szláven rendezésében. A darabban a szereplőkre és a szituációkra átírva előkerülnek a 80-as évek népszerű olasz slágerei. A színdarab hatásosan és komikusan igyekszik érzékeltetni a nyolcvanas évek végének Magyarországát, a köztudomású tabut, hogy egyszer mindennek vége lesz, a Kádár-rendszernek is. A szereplőkön is észlelhető a változás szele, legfőképp a Götz Attila által megformált Békés elvtárson, a SZOT-üdülő vezetőjén, akiből a darab végére úr lesz.
Götz Attila Békés elvtárs szerepében (forrás: Pécsi Nemzeti Színház)
A darab kifejezhetően élvezhető, a színészek brillíroznak a szerepeikben, mindenkihez illik a kapott karakter. A darab premierje előtt Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója a közönség előtt átadta a harmadik Balikó Tamás nívódíjat, amelyet a Pécsi Nemzeti Színház egykori, széles körben elismert igazgatójáról neveztek el. A díjat 2024-ben ezúttal Götz Attila, a darabban a Békés elvtárs szerepét játszó színművész vehette át.
Laklóth Aladár Tomao Nicomaco szerepében (forrás: Pécsi Nemzeti Színház)
