Ha a háziállatok témáját felhozzuk, akkor a két leggyakoribb házi kedvenc a macska és a kutya. Ez elég megosztó az emberek körében is, hiszen vannak, akik kizárólag csak a macskák mellett, és vannak, akik szigorúan a kutyák mellett köteleződnek el. Bevallom, én is sokáig csak az egyik oldalát tapasztalhattam meg ennek a világnak. Amióta megszülettem, volt a háztartásban kiskutya. Ebből adódóan ebben a rövid cikkben főleg a kutyák mellett fogok érvelni, emiatt előre is elnézést kérek a macskafanatikusoktól.
Ahogy említettem, világéletemben volt mellettem kiskutya. Úgy nőttem fel, hogy az életem minden fontos mérföldkövénél volt egy társam, Ali, aki mindig mellettem volt. Úgy gondolom, hogy a kutya nem csak egy állat, hanem ténylegesen a család egyik tagja, bár ezzel a kijelentésemmel sokan nem értenének egyet. Én mindig úgy tapasztaltam, hogy a kiskutyánk sosem saját magát helyezte előtérbe, bármi is történjék, hanem minket, a családját, mi vagyunk neki a legfontosabbak. Képes arra, hogy minden rezdülésünket figyelje, ha szomorúak vagyunk vagy fáj valamink, akkor odabújik, megvigasztal. Néha épp csak meg nem szólal, de a tekintete többet mond ezer szónál. Emellett képes alkalmazkodni hozzánk, a napi rutinja akkor kezdődik, amikor a miénk. Az a végtelen, őszinte szeretet, ragaszkodás és hűség, amit egy kutya tud adni a gazdájának, az elmondhatatlan.
Ezzel szemben majdnem egy évvel ezelőtt egy cica is érkezett a család életébe. Tényleg szeretem az állatokat, de sosem rajongtam a macskákért. Tavaly késő tavasszal úgy mentettük meg őt, mert az anyukája elhagyta, és azóta is az életünk része. Így már van összehasonlítási alapom a kétféle állat között. Tapasztalataim alapján a macska önérdekű állat, akkor jön oda hozzánk, ha akar valamit, viszont ha nekünk lenne rá szükségünk, ő ezt nem érzékeli úgy, mint a kiskutya. Nem mondom, hogy nem kedveltem meg az új családtagot, viszont fenntartásokkal fordulok felé. Ő nem alakít ki olyan érzelmi kötődéseket, mint Ali, ebből adódóan én sem tudok olyan szeretettel fordulni felé. Biztos van olyan ember, aki az ellenkezőjét tapasztalta és a macskák mellett teszi le a voksát.
Nagy vágyam, hogy egyszer, ha végzek az egyetemmel és ténylegesen elkezdem a saját életemet, akkor legyen egy kutyám. Tudom, hogy a világ legjobb döntése volt a szüleim részéről az, hogy engedtek a kutyám mellett felnőni, mi tényleg játszópajtások voltunk és mindent együtt csináltunk. Ha egyszer én is anya leszek, szeretném, hogy a gyermekem ugyanezt élje át, amit én. Nagyon sokat kaptam az életemben a kutyáinktól és emellett rengeteg mindenre megtanítottak.
Aki gondolkozott azon, hogy mentsen vagy vegyen kiskutyát, azoknak azt tanácsolom, ha megtehetik, akkor mindenképpen tegyenek így. Egy olyan kapcsolatot fognak megtapasztalni, ami semmihez sem fogható, egy olyan társat kapnak az életükbe, aki az utolsó lélegzetvételig hű lesz hozzájuk.
molnart