Ha mindig is érdekelt, hogyan lesz egy ötletből valódi termék, akkor van egy jó hírem: most bemutatom, hogyan zajlik az ipari termék- és formatervező mérnökök dizájnolási procedúrája.
Legalábbis itt a PTE-n hogyan tanítják nekünk. Egy konkrét tervezési feladaton foglak végigvezetni titeket, amit az előző szemeszterben kaptunk integrált terméktervezés 3 cím alatt. A hivatalos tárgytematikát már nem érem el a Neptunon keresztül, de a feladat lényege az volt, hogy tervezzünk egy rehabilitációs eszközt, elsősorban időseknek a „silver design” jegyében. Ez annyit tesz, hogy direkt a 50–60 év fölöttiek lennének a célcsoport. Itt példa volt egy kézerősítő, ami egy baleset után segít visszanyerni az erőt és a szem-kéz koordinációt. Szerencsére a feladat kicsit tágabb értelmezését is elfogadta a tanárunk, így én cp-s, azaz cerebrális parézises gyerekeknek fejlesztettem egy eszközt. Azért rájuk esett a választásom, mert egy volt osztálytársam konduktornak tanul, és ők direkt ilyen gyerekekkel foglalkoznak, akik az agy károsodásuk miatt maradandó, de nem súlyosbodó mozgás- és testtartászavarral küzdenek.
Na de igyekszem nem elkalandozni. Miután megvan a témaválasztás, kezdődik az ötletelés, skiccelgetés. Ez történhet papíron vagy digitálisan, én például iPaden szoktam Procreate-be rajzolni. Mutatok pár vázlatot, hogy milyen irányokba próbáltam elindulni.
Mint láthatjátok, eleinte több témában is gondolkoztam, a játékos finommotoros készségfejlesztőtől az egyensúlysegítőn át egészen egy vissza nem ugró erősítőig. Volt még egy ötlet, amin nagyon sokáig agyaltam, hogyan lehetne megvalósítani, de végül letettem róla.
Ez egy hidraulikus/pneumatikus járássegítő, ami úgy működött volna, hogy amikor a gyerek elindul és ránehezedik az elülső lábára, az a szerkezet alján tárolt folyadék/levegő segítségével kis körülölelő karokkal gyorsan rögzítette volna a lábát. Így az a lába „fix” lett volna, amíg a másikkal lép. És amikor sorra került volna ez a lába, hogy újra lépjen, akkor ahogy felemelné, a nyomás eltűnt volna a csövekből és elengedte volna a merevítés a lábát.
A végső irányvonal mégiscsak az egyensúlysegítő lett, azt egyszerűbbnek találtam megvalósítani. Készült még pár piszkozatom 2D-sen, mielőtt nekiláttam volna a modellezésnek.
Mint látható, próbálkoztam azzal, hogy az alja egy tőkesúlynak köszönhetően szinte mozdíthatatlan legyen, próbálkoztam a híres-neves gömböc formájával kialakítani egy keljfeljancsit idéző szerkezetet, ami sose tudott volna felborulni. A tanárom javaslatára került a tervezetbe egy korlát is, hiszen azon gyerekeknek, akiknek ezt a terméket szántam, sokszor a szimpla séta is nehezükre esik. A végső dizájn az utolsó vázlatomon jelent meg igazából:
Miután ezt nagyjából véglegesítettem, kezdődött a modellezés, amihez mi mindig a Rhino nevű programot használjuk. Maga ez a rajzos/vázlatolós rész, ha jól emlékszem, körülbelül 2-3 hetet vett igénybe.
Mint látható, ezzel a vékony ovális formával indultam, szinte olyan, mint egy szörfdeszka. Ez finomodott ezután szépen tovább egy lényegében gördeszka lappá, mert szerettem volna, ha valami játékos elem lesz a végső szerkezeten, és inkább élményként fogják fel a használatát gyerekek, mintsem kötelező feladatnak.
Ezután két kitámasztó lábbal is megpróbálkoztam. Az egyik 4 darab statikus kis láb lett volna fix távolsággal a talajtól, míg a másik a deszkából lenyitható lábak lettek volna, amiknek állítható a magasságuk, így aki először használja, csak pár milliméternyire emelné el a földtől, és ha elveszti az egyensúlyát, nem borul nagyot. Aki meg már régóta használja és felbátorodott, az kevésbé hajtaná le a lábakat, így egyre nagyobb szögben tudna kimozdulni a deszka, ezáltal egyre jobban igénybe venné a használó egyensúlyérzékét. A kis tartó, amin a deszka található, 10 centire van a talajtól, szóval körülbelül egy fél lépcső magasságban van a deszka.
Ezután eszembe jutott, hogy kellene korlát is a szerkezethez. Ezen szintén nagyon sokat agyaltam, de végül egy szerintem egész frappáns megoldással álltam elő.
Mint látjátok, egy összecsukható korlátot terveztem, ami ráadásul össze van kötve a lábakkal, tehát minél jobban ki húzzuk a korlátot, annál lejjebb kerülnek a lábak. Így a bizonytalanok könnyen meg tudnak kapaszkodni, miközben először próbálgatják az eszközt. És minél lejjebb állítjuk a korlátot, annál feljebb jönnek a lábak, így válna fokozatosan, lépcsőzetesen egyre nehezebbé a feladat, és remélhetőleg egyre ügyesebbek lennének a gyerekek, akik használják. Amit itt láttok, már a végleges modell, ezt raktam be KeyShotba, és ott rendereltem ki az általam megálmodott kinézetét.
Alapjáraton én játékos, színes műanyag kivitelben képzeltem el, csúszásgátló gumis felső résszel. A modellezős szakaszunk volt a leghosszabb, ez 6–8 hetet tett ki. A végső leadáshoz pedig kellett készítenünk egy tablót, amit az építészeknek nem kell bemutatnom, ők minden egyes tervezés feladatukhoz csinálnak ilyet minden félév végén. Én ehhez Affinity-t használtam, ami egy teljesen ingyenes Adobe-programokat helyettesítő szoftver. Lehet benne képeket szerkeszteni, vektoros része is van, tehát például logó tervezéshez is kiváló, illetve van egy „layout” felülete, ami konkrétan kiadványok, brossúrák tervezésére szolgál.
Ezt a plakátomat már láthattátok egy nemrégi cikkemben, de berakom még egyszer. Ezen röviden végigkövethető, honnan indultam (skiccek), mik voltak az inspirációk, például a lenyíló lábak, akármennyire is belemagyarázásnak hangozhat, de nekem a Falcon 9-es rakéta lenyíló lábairól jutottak eszembe. Láthatjátok, hogy több féle-fajta termékverziót kirendereltem: van, ami fából lenne, van, ami semleges, fekete-fehér színű lenne orvosi rendelőkbe, és van, ami teljesen fém lenne szövetborítással. A kis sziluettekhez, amiket az építész látványtervekről lestem el, besegített a Gemini AI, ugyanis az istenért sem tudtam gyerekekről ilyet találni, amin épp egyensúlyoznának vagy kapaszkodnának. Szerencsére a képek még így is jó minőségűek maradtak.
Remélem, sikerült kicsit bemutatnom, mi zajlik a „kulisszák mögött” egy-egy termék tervezésénél. Aztán meg ne lássak pár hónap múlva egy ilyen árut a piacon, mert a plágium nem szép dolog! 😛
kissv