Mérnöklét-sorozatom eddigi részeiben megtudhattuk, hogy kiből lesz jó építész és hogy a természettudományos és műszaki módszerek miképp hatnak a gondolkozására. Most egy elsőre távolinak tűnő területet fogunk elővenni, amely majd kiderül, mégis meglepően sok kapcsolódási ponttal kapcsolódik az építészethez. Ez nem más, mint az orvostudományok. Az emberi test rendszereinek
megértése, a kiegyensúlyozottság keresése olyan szemléleti minták, amelyek az épületek tervezésekor is értelmezhetők.
Az egészségtudományok átfogó látásmódja különösen tanulságos. Egymásra épülő területek hálózata rajzolódik ki, ahol a megelőzés, a külső hatások vizsgálata és az életminőség kérdése egyaránt hangsúlyt kap. Ez a gondolkodás az építészetben a terek használhatóságában és a környezethez való viszonyában jelenik meg, ugyanis egy épület nem elszigetelt objektum. Kapcsolódik a környezetéhez, hat az ott élőkre,
visszahat a használóira. Az egészséges élettér kialakítása épp ezért tervezési alapelvvé válik.
Az elméleti orvostudományok másfajta mélységet adnak. A test folyamatai mérhetők, elemezhetők, értelmezhetők. Az idegrendszer működése, a hormonális szabályozás, az életjelenségek vizsgálata mind precíz rendszerszemléletet igényel. Sokan azt hajtogatják, hogy nem kell nagyon belemenni a részletekbe egy tervben. Egy jó építész viszont egy jó terv megalkotásánál mindenre körültekintően kell hogy
figyeljen. A jó terv mögött pontos működés áll. Az építésznek értenie kell az összefüggéseket, hiszen a szakági döntések is erre reagálnak. A tér használata közben új visszajelzések születnek, amelyek tovább alakítják a gondolkodást. Ha pedig nem a szakemberek tekintetébe tesszük fel ezt a kérdést, hanem például hogy hogyan reagál egy tér a használatra, az is megválaszolandó egy tervezésnél. Milyen
visszacsatolások alakulnak ki? A mérés és az elemzés itt is jelen van, csak más eszközökkel. A tapasztalat, a megfigyelés és az optimalizálás együtt formálja a teret.
A gyógyszerészeti tudományok a beavatkozás pontosságára taníthatják a tervezőket. Egy hatóanyag adagolása, egy anyag viselkedése, a kölcsönhatások ismerete mind precizitást igényel. Az építészetben ez az anyaghasználatban érhető tetten. Az anyagok tulajdonságai, az összeépülésük módja, az időbeli változásuk mind meghatározzák a végeredményt. A tervezés során itt is fontos az arányérzék és a
következmények előrelátása. Egy építész sem teheti meg, hogy megcseréljen folyamatokat. A szabványokat is figyelemben kell tartania, hogy az elvárt minőség az legyen, ami szükséges.
A klinikai orvostudomány a gyakorlat felől közelít. Valós helyzetek, konkrét problémák, egyedi esetek jelennek meg. A diagnózis és a kezelés folyamata mindig alkalmazkodik az adott helyzethez. Ez a szemlélet az építészetben a konkrét helyszínekhez való viszonyban jelenik meg. Egy terv sosem önmagában létezik. Mindig van egy adott környezet, egy adott használói közeg, egy adott problémahalmaz. A tervező feladata ezek értelmezése és helyes összehangolása.
A sporttudomány a mozgás és a test kapcsolatára irányítja a figyelmet. Az ergonómia, a dinamika, a terhelés, az alkalmazkodás mind része ennek a gondolkodásnak. Több gondolatot már kifejtettem a műszaki jellegű közlekedés- és járműtudományok részeként. Az útvonalak, az átmenetek, a ritmusok fontossága mind az épület használata során nyernek értelmet, ezért fontos, hogy tudatosan gondolkozzon ilyen téren az építész. A test és a közvetlen környezetének kapcsolata tervezési kérdés.
Ugyanitt a nyomásgyakorlás is megemlítendő. Az építészet kicsit sem a laza szakmák egyike. Hatalmas tétje van, hogy milyen eredménnyel lesz megalkotva az élettér. Anyagilag is óriási befolyással van a megrendelőre, ha például nem a várt eredményt látja. Ez itt egy csapatverseny, ahol a tervező adja ki a jó vagy rossz utasításokat. A végeredmény a dobogón kell hogy legyen, hogy mindenki boldog
legyen. Ez a helyzet ismerős egy versenysportolónak is. Ha pedig csak a sportkedvelőkre gondolunk, akkor nem mindegy, hogy milyen hangulatban történnek a folyamatok. Egy építész gondolkozására pozitív hatással van, ha a sport adta kitartás és cél, valamint a mentális nyugalom a tervezésébe is napirendre kerül.
Az orvostudományokból kirajzolódó szemlélet közös pontja az egyensúly keresése. A rendszerek működése, a beavatkozások mértéke, a környezet hatása mind ezt szolgálják. Az építész gondolkodásában ez a fajta érzékenység kulcsfontosságú. A tervezés során figyelem jelenik meg. Figyelem az ember felé, figyelem a környezet felé, figyelem a folyamatok felé. Egy épület is képes támogatni, gyógyítani vagy éppen feszültséget kelteni. A tervezőnek felelőssége van ebben az egészben. A cél egy olyan tér létrehozása, amely képes együttműködni a használójával. Ilyen értelemben az építészet közelebb kerül az orvostudományi gondolkodáshoz, mint elsőre gondolnánk.
Az orvostudományok szemlélete tehát sok szinten bekapcsolható az építész gondolkozási módjába. Segítségével kirajzolódik még a következő terület iránya is: az agrártudományoké, mely a környezettel fűzi szorosabbá az emberek kapcsolatát.
nagyg