2011-ben átadták Liverpool egyik legforgalmasabb városrészének és hatalmas történelmi jelentőséggel bíró kikötőjének a legújabb kortárs fejlesztését. Egyesek szerint ez az épület megölte a hely varázsát és rátaposott a látványára, de közelebbről megnézve sokkal többet rejt, mint azt az önkényes minimalizmust, amit belelátnak.
A 2024/25-ös tanév első szemeszterét szerencsém volt – a Pannónia Ösztöndíjprogram keretein belül – Liverpool-ban tölteni, a Liverpool John Moores University (LJMU) School of Art and Design karán, ahol építészmérnöki tanulmányaimat végeztem egy félév erejéig. Természetesen a szabadidőm egy elég nagy részét a város megismerésével töltöttem. Kezdésként a kollégiumhoz közeli történelmi kikötőt, a Royal Albert Dock-ot néztem meg, ami körbe van véve gyönyörű XIX. századi téglaépületekkel. Ettől nem messze, a George’s Pier Head-en fekszik a Three Gracesre (Három Büszkeség) keresztelt épületegyüttes. Ezek a XX. század elején épület Royal Liver Building, Cunard Building és a Port of Liverpool Building. Ezek mellett még itt helyezkedik el a Museum of Liverpool is.
A Three Graces és az Albert Dock között azonban helyet kapott egy jelentős méretű kortárs épület, vagy jobban mondva épületegyüttes is, amit Mann Island Buildings-nek hívnak. Az épület három, részben összekötött fekete tömegből áll és irodáknak, éttermeknek, kávézóknak, galériáknak, illetve lakásoknak ad otthont. Nem próbál historizálva beleolvadni a kialakult környezetbe, inkább abból kitörve jelenik meg. A teljesen különálló, oldalsó épülete egy nagyrészt szokványos toronyház, a mellette fekvő két fekete kocka azonban már sokkal érdekesebb. Ezek közül a part felőli tömeg a Latitude Building (Szélességi Épület), míg az általa és a toronyház által közrezárt tömeg a Longitude Building (Hosszúsági Épület), a kettőt összekötő üvegtetővel lefedett aula pedig az Equator (Egyenlítő).
Az épületet tervező Broadway Maylan irodának igen nehéz feladata volt, mivel a hatalmas épületet úgy kellett elhelyezniük, hogy az lehetőleg ne gátolja az Albert Dock és a Pier Head közötti átláthatóságot. A projekt mindmáig nagyon megosztónak is bizonyul, mivel a történelmi kikötőben eddig az egyetlen újabb épület a Museum of Liverpool volt, ami azonban nem nyúlt hozzá a két régi épületcsoport kapcsolataihoz, ellenben a Mann Island Buildingssel, ami egyesek szerint egy falat állított közéjük.
Az iroda által tervezett megoldás azonban próbálta nagyon elegánsan kezelni ezt a kérdést. A Longitude és a Latitude épületeket úgy helyezték el, hogy az Albert Dock felől a közöttük lévő Equator tökéletes rálátást biztosít a Port of Liverpool Building mögötti toronyra, a fekete tömbök tetejének lejtését pedig úgy számolták ki, hogy a kortárs épületegyüttest körbejárva fokozatosan felfedik magukat a Three Graces csúcsdíszei. A másik oldalról megközelítve pedig az Equator épület üvegszerkezetén keresztülnézve még épp láthatók az Albert Dock súlyos téglahomlokzatai. Mindemellett a tájolás során próbálták szemmel tartani a megfelelő bevilágítást is, így az épületekben megbúvó átriumokat úgy állították be, hogy a nap különbönző szakaszaihoz mérten minél több természetes fényt kapjon mindkét tömeg.
Homlokzatát tekintve az emeletek – mint ahogy a korábbiakban már utaltam rá – egy homogén fekete felületet képeznek, amelyekbe helyenként, alig látható módon sötét ablakok vannak elrejtve. A homlokzatnak ez a része lényegében egy fekete tükröt képez, amelyen viszontláthatjuk a nagy múltú szomszédokat. A felső tömegtől enyhén hátrahúzott alsó szintet ezzel szemben hagyományos, transzparens üveggel építették körbe, ami egybefolyik az összekötő aulával. Az aula egy teljesen egybefüggő tér, felül méretes acélgerendákkal, amik a plafont képző vastag üvegtáblákat tartják. Itt olykor installációkat szoktak kiállítani, valamint innen nyílnak az éttermek és a galériák.
Egyébként az épületben található az egyik személyes kedvenc Liverpool-i galériám is, az Open Eye Gallery, ahol többnyire kortárs és modern időszakos kiállításokat szoktak berendezni. Legtöbbször fotókat állítanak ki, de előfordulnak festmények és videók, sőt a költészet is. Itt tartották meg Oksana Maksymchuk ukrán költő a kötetbemutatóját, ahol a Still City: Diary of an Invasion című, angol nyelvű kötetéről beszélgethettünk. Ezenkívül a RIBA North (Royal Institue of British Architects) is szokott itt építészeti kiállításokat tartani. Mikor én voltam, éppen egy a téglák és a téglaépítészet köré szerveződő tárlat volt soron.
A különálló toronyház homlokzatát tekintve kicsit elüt az épületegyüttes többi részétől és inkább a Strand Streeten álló házak stílusához közelít. A fekete felületek itt is jelen vannak, de ezt már megtörik az ablakok és egy hagyományosabb kiosztással idomulnak az utcaképhez.
A Mann Island Buildings összességében egy nagyon rendhagyó jelenség a századforduló és az ipari forradalom hagyatékát őrző épületek által kialakított környezetben, és egyesek jogosan állnak értetlenkedve előtte, azon gondolkodva: miért is volt erre szükség és miért pont itt? Én azonban úgy gondolom, hogy a körülményekhez képest a tervezők a legjobbat hozták ki a helyzetből, és egy olyan épületet tudtak alkotni, amit joggal hívnak a projekt támogatói „Forth Grace”-nek (Negyedik Büszkeség). A Liverpool mellett folyó River Mersey másik oldalán fekvő Birkenheadről nézve is egy érdemes addícióként jelenik meg az épület az egykori kikötőben. Az épület a folyóba kúszó Museum of Liverpool lapos teteje fölül emelkedik ki óvatosan, a megfelelő szögből nézve pedig a Longitude és a Latitude érintkezési pontjából előtör az egykori ipari központ rádiótornya. Az üveghomlokzata a messzeségben belefonódik a toronyházak által felhúzott ablakrengetegbe, amely szellős látványával ellebeg a történelmet szilárdan őrző épületek tömör, a hajdani világkikötőt lehorgonyzó tömegei felett.
nagyg