Amikor beköszönt az ősz, a diákok visszajönnek tanulni az iskolába, és aki nem abban a városban lakik, ahol tanul, a lakhatást, így az albérletet vagy a kollégiumot is fedezni kell. Ezért vállalnak legtöbbször alkalmi vagy részmunkaidős állásokat – már ha egyáltalán van erre lehetőségük és nem kapkodják el a helyeket. Nehéz rendes, vagy éppen rugalmas helyet találni. De mi van akkor, ha amit elsőre választottunk, mégsem jó és másik munkát kell keresni? Nálam pont ez a krízishelyzet állt fent.
Tavaly jelentkeztem az előző munkahelyemre, ahol imádtam dolgozni. Az elején minden az újdonság szelével hatott, szerettem bejárni, mindig vártam, mikor mehetek vissza, még ha elegem is volt a sok emberből és a stresszből. Aztán szépen lassan kezdett lecsillapodni a lendület, a motiváció elveszett, a műszakok száma is kevesebb lett. Lassan azon kaptam magamat, hogy nyűg bejárni, de azért élni is kéne valamiből, fent kell tartanom magamat, ha már nincs is az az úgynevezett „zsebpénz”, amivel a szülők mindig is támogattak. Belekóstoltam abba, milyen, amikor a saját keresetemet költöm el hülyeségekre, és mindig többre és többre vágytam. Ez ugye nehezen adatott meg úgy, hogy minden nap nyűgösen mentem be, gyomorgörccsel várva, mikor lesz már megint vége a napnak és mikor mehetek haza.
Elhatároztam, hogy új helyet keresek, ahol jobban érzem magamat. Tapasztalatból mondom, fontos, hogy ne úgy vágjunk bele egy ilyen váltásba, hogy felmondunk, és csak aztán állunk neki keresni. Mindig legyen közben egy bevételi forrásod, amivel nem esel ki a lendületből. Leadtam pár helyre a jelentkezésemet, ahonnan egyből vissza is hívtak interjúra, de nem vettek fel. Sebaj, majd később újra megpróbálom. Kudarcként fogtam fel, de végül nem bántam meg, hogy nem vettek fel oda. Nyáron egyébként sem éri meg váltani, ilyenkor elsősorban jobbára csak alkalmi munkákat lehet találni..
Eljött a szeptember, amikor megláttam a hirdetések között egy hosszabb távú munkát, amire még aznap éjszaka leadtam a jelentkezésemet. Egy hónapig is elthúzódott minden adminisztráció lebonyolítása, de végül felvettek és kezdhettem volna dolgozni. Volna. Ha nem lett volna egy bökkenő: még az előző munkahelyem is megvolt. Tudn illik, hogyha diákmunkás vagy, nincs felmondási időszak, bármikor ott hagyhatod a helyet, ha nem komfortos számodra. Egy hétig húztam, hogy felmondjak, viszont mindezt csak azért, hogy a másik helyemen be legyek biztosítva. Megértőek voltak, amikor elmagyaráztam, mi a problémám, még az iránt is érdeklődtek, hogy van-e már más helyem. Nem lettem volna köteles válaszolni rá, viszont nem messze fogunk egymástól dolgozni, elmondtam. Nehezebb búcsúra számítottam, viszont ezért is fontos, hogy ne hagyjunk ott egy helyet, ha nincs következő lépés, hiszen érzelmileg is vissza fogunk vágyni oda, ami nem volt jó.
Az egyetem mellett fontos a rugalmas beosztás előnye, hiszen nem tudni, mikor jön közbe egy váratlan esemény, vagy mennyire lehet variálni a műszakok és az óráim között. Egyszer sem késtem egy beadandóval vagy esszével sem, amíg a munkák között variáltam, fontos, hogy azt a bizonyos mérleget is egyensúlyban tartsuk.
A tanulság számomra az egész történetből az, hogy hagyd ott, ha nem tetszik valami, nem kell folyamatosan tűrnöd, mindig van lehetőséged mást választani. Keress minél több helyen, így annál színesebb munkák közül válogathatsz. Lehet, hogy nem olyan helyre kerülsz, amivel később valóban foglalkozni szeretnél, viszont mindig jó a tapasztalatszerzés, ha különböző foglalkozásokban kipróbálod magadat.
hizsnyikb