Előző két cikkemben magáról a lakás utáni kutatásról, és a fellelt hajlékról írtam, hogy milyen procedúrán is mentünk keresztül. Most arról szeretnék szólni, hogy milyen maga a beköltözés, és mivel jár a talán legnehezebb feladat, maga az otthonosság kialakítása.
Miután megtaláltuk a Tettyén, körülbelül 15 percre a Niké szobortól és 5 percre a tettyei romoktól a megfelelő lakásunkat, új feladatokkal találtuk magunkat szembe. Már az első találkozásunkon is nagyon szimpatikus volt a tulajdonos, aki kiadja számunkra a lakást, már első körben is könnyen megtaláltuk vele a közös hangot. Szerencsére azóta se volt semmi problémánk egymással és a szomszédokkal is összebarátkoztunk.
Különben ez egy olyan ház, ahol „csak” 8 lakás van, szóval nem tipikus tömbház jellegű, aminek mindketten nagyon örültünk, mivel az előző lakás, ahol éltünk, ebbe a kategóriába tartozott. Nagy örömünkre a fedett parkolóhely és a terasz is hozzátartozik az albérletünkhöz. Kis első és kis hátsó kert is található a ház körül, szépen bekerítve.
Érdekes momentum, hogy csak tavasszal tudtunk beköltözni, ennek nem igazán örültünk, mert már januárban nagyon rákészültünk, hogy átmegyünk, de legalább így jó előre becsomagoltunk mindent.
Maga az átköltözés roppant hosszú és fárasztó volt. Körülbelül 3 kilométerrel költöztünk arrébb, de őszintén írom, hogy kétszer annyi cuccom volt csak nekem, mint mikor 2018 nyarán költöztem le Pécsre, 210 kilométerre távol az otthonomtól.
Szerencsére volt segítségünk és nagyobb furgont is kaptunk kölcsönbe, hogy minél gyorsabban és rugalmasabban tudjunk költözni, de maga az esemény így is több időt vett igénybe. Az előző lakásom a 3. emeleten volt és nem volt lift a házban, így körülbelül hússzor kellett le- és felfutni végtelenül sok dobozzal és zsákkal.
Miután túl voltunk az átcuccoláson, jött a kipakolás és a takarítás az új lakásban, ami szintén nem volt piskóta. Plusz, miután ezzel is végeztünk, a régi lakásomat ki kellett takarítani, hogy igényesen tudjam átadni a régi főbérlőmnek.
Viszont maga a lakásunk otthonossá tétele nagyon sok időt vett igénybe. Itt arra gondolok, hogy most már lassan 2 hónapja itt élünk, de még mindig nincs meg tökéletesen az, amit elterveztünk. Pedig rengeteg listánk volt, hogy mit is szükséges vennünk, mit hogyan is rendezzünk el, de ez majd nyilván kialakul, csak idő kérdése.
Ám, ami nagyon pozitív, hogy igazán boldogan élünk itt, szeretjük a környéket, a lakás adta lehetőségeket. Nagyon örülök neki, hogy itt élehetünk és jó pár évig még itt is tervezzük, ha minden az elgondolásaink szerint alakul.
Levente 
Golubics Kamilla 
molnart