Március 21-én az ismeretlen donorokemléknapján, a PTE Egészségtudományi Karán dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója tartott előadást az agyhalálról, a szervadományozásról és a szervátültetésről.
Számos fontos információval szolgált például az elhunyt donorok adományainak jelentőségéről. Emellett olyan kérdésekre is kaptunk választ, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy donor lehessen valaki. Magyarországon és világszerte milyen szervátültetések végezhetők? És hogy mit kell tudni az agyhalálról?
Az első kísérletek
A veseátültetésre való első sikeres kísérlet 1902-ben történt, amit Ullmann Imre végzett el egy kutyán. Az első emberi veseátültetés 1954-ben, Joseph Murray, Harrison és John Merrill által, egy egypetéjű ikerpár között történt. A kísérlet sikeres volt, a vese évtizedekig szövődmény nélkül működött. Az eljárásért 1991-ben Nobel-díjat kaptak.
Christiaan Barnard 1967-ben Dél-Afrikában, Fokvárosban végezte az első emberi szív transzplantációt. A műtét sikeres volt, de a páciens 18 nappal később tüdőgyulladásban meghalt.
Ezeket követően Magyarországon az első szervátültetés 1962-ben, Szegeden történt, majd később, 1973-ban a Semmelweis Egyetem Sebészeti Klinikáján elindult az első veseátültetési program. Ezt követően 1992-ben az első szívátültetést végezték el a klinikán. 1994-ben létrejött a Transzplantációs- és Sebészeti Klinika, majd egy évvel később, 1995-ben itt indult el a májtranszplantációs program. 1998-ban először szimultán vese- és hasnyálmirigy-átültetést hajtottak végre Pécsen, majd jóval később, 2015-ben Budapesten tüdőátültetésre is sor került.
Mit kell tudni róla?
A 2020-as év során a Covid-19 járvány miatt huszonegyezerrel csökkent a végrehajtott transzplantációk száma, ami komoly kihívást jelentett azoknak, akik szervre vártak.
Egy elhunyt donor átlagosan 31 életévet adhat a recipienseknek (befogadó egyén), általában egy donorból 3 szervet, de akár 6-ot is hasznosítanak, amelyekkel több ember életét lehet megmenteni vagy javítani. Fontos megemlíteni, hogy a szervátültetés sikeréhez a donor és a recipiens szöveti egyezése is kulcsfontosságú. Minél több az egyezés a HLA (Humán Leukocita Antigén) gének között, annál nagyobb az esély a sikeres beavatkozásra és a túlélésre. Ami azt jelenti, hogy 1 egyezés 1 év, 6 egyezés 6,2 év többlet a beteg számára.
A szervátültetés során az átültetett szervek legtöbbször elhunyt donorból származnak, általában agyhalottakból. De vese- és máj donáció esetén van lehetőség élő donoros adományozásra is.
A halál fajtái
Az előadás során szó volt az agyhalál fogalmának tartalmáról és arról, miben különbözik a halál és a klinikai halál . Az agyhalál azt jelenti, hogy az agy – beleértve az agytörzset is – működéseteljesen és visszafordíthatatlan megszűnik, ami gyakran egy agyiérkatasztrófa következménye. Ebben a folyamatban először az agyműködés szűnik meg, vele együtt a légzés, majd később a szívműködés.
„Az intenzív osztályon az agyhalott gondozásának fenntartása csak abban az esetben indokolt, ha van donációs szándék, mert ebben az esetben a szervek működőképességét tudjuk fenntartani.
Ha nincs donációs szándék és meg állapították az agyhalált, vagyis halál megállapítása történt, akkor be kell fejezni a kezelést, mert meghalt.”
Dr. Mihály Sándor szavaival élve, egy halott lélegeztetése kegyeletsértésnek minősül.
A klinikai halál és a halál közötti különbség is hangsúlyos volt az előadáson. A klinikai halál átmeneti állapot, amikor a légzés, a keringés vagy az agy működése megszűnik, de még visszafordítható. A halál viszont visszafordíthatatlan folyamat, amelynek során először a szervrendszerek összehangolt működése szűnik meg, majd az egyes szervek működése áll le és végül eljutunk a szervezetet felépítő sejtek közül az utolsó pusztulásáig.
Önrendelkezés joga halál után
Dr. Mihály Sándor az önrendelkezés jogának fontosságát hangsúlyozta, amely magában foglalja a szervadományozási döntést is. „Ha valaki az életében nem tiltotta meg, hogy halála esetén a holttestéből szervet/szövetet távolítsanak el transzplantációs célokra, akkor az elhunyt beleegyezését kell vélelmezni.” Fontos, hogy az egyén kifejezze ezen szándékát, mivel a családtagok tiltakozása akadályozhatja az elhunyt szervadományozását.
Mihály Sándor ismertettet egy kutatást, miszerint a magyar állampolgárok 73%-a adományozná a szerveit halála esetén, azonban csak 46%-uk ismeri a feltételes beleegyezés fogalmát. Ezért kevés a donor, ami miatt minden évben több beteg kerül fel a várólistára, mint ahányan szervátültetésben részesülnek, így egyre hosszabbak a várólisták és nő a várakozási idő.
A szervátültetés fontosságát kiemelten kezelték az előadás során, ugyanis az elhunyt donorok által nyújtott lehetőség életmentő lehet azoknak, akik a várólistán szerepelnek. Azonban sokak számára még mindig ismeretlen, hogy miként lehet hozzájárulni a szervadományozáshoz, és milyen jogszabályok vonatkoznak erre a területre. Kulcsfontosságú a tájékoztatás és a felvilágosítás ezen a területen annak érdekében, hogy minél több embernek nyújtsunk segítséget az életüket fenyegető betegségek ellen.