A napokban a félév levezetéseként meglátogattam a Modern Magyar Képtár legújabb tárlatát, amelyet november 7-én nyitottak meg és egészen április 12-ig megtekinthető. Ahogy a neve is sugallja, a kiállítás egy erősen pécsi kötődésű prágai művésznő életét és munkásságát.
Věra Jičínská 1898-ben született, és fiatalkorának jelentős részét Brnoban töltötte, ahol apja bányászati szakemberként tevékenykedett. Jičínská így már korán megismerkedett a bányász élettel, amely művészi útján is végig kísérte, egészen Pécsbányáig. A tanulmányait Brnoban, Prágában, Münchenben és Párizsban végezte. Prágában az Iparművészeti Főiskolán diplomázott, majd 1923-ban Párizsba költözött, ahol mestere, André Lhote hatására a korai kubista munkáitól elfordulva a neoklasszicizmus felé kezdett orientálódni. Ekkortájt került figyelmének középpontjába az aktképek festészete is, amellyel bekerült az akkoriban neves Függetlenek Szalonjába. A pezsgő és sokszínű párizsi társadalom és művészvilág hatására a 20-as évek végén ismét stilisztikai pálforduláson esik át az ekkor a 20-as éveinek végén járó művésznő, és a neoklasszicizmus felől a XX. század első felében kibontakozó expresszionizmus irányába kezd tapogatózni. Magyarországon 1926-ban debütál a budapesti Nemzeti Szalon kiállításán, de az országot már ezelőtt is jól ismerte.
Jičínská apja 1913 és 1930 között a Duna Gőzhajózási Társaság bányáinak igazgatója, amely céghez tartoztak a Pécs-környéki bányák is, így nem meglepő, hogy az igazgató lánya elég otthonosan mozgott a pécsi művészeti közegben. A helyi alkotói színtérnek 1927 és 1929 között volt aktív tagja, de ez alatt a pár év alatt öt kiállításon is részt vett és alkotásai olyan neves hazai művészek képei mellett jelentek meg, mint Martyn Ferenc vagy a Bauhaus-t is megjárt Molnár Farkas. Pécsett töltött évei alatt amatőr fotósként a város számos részét is megörökítette és a roma kultúrához is közel került.
1930-ban házasodik meg, majd ’31-ben Prágába költöznek férjével, ahol arc poeticája újabb fordulathoz ér, ezúttal az intenzív színvilág és a kísérletezős fény-árnyék játék javára. A ’30-as évek második felében gyereket várt, várandóssága alatt aktképeket kezd festeni magáról. A szocialista Csehszlovákia államosításai során megfosztják családját a vagyonától, ezért a megélhetés érdekében kerámiával és tárgytervezéssel kezd foglalkozni. 1961-ben Prágában hal meg.
A Képtár kiállításán Jičínská összes művészi időszakából láthatunk képeket. A látogatókat először – a róla készült portré mellett – különböző akthoz készült skiccek és tanulmányok fogadják, amelyeken már egyből látható a kubista festők hatása. Bár az elsősorban női testek nincsenek teljes egészében geometriai formákra bontva, de az erős, hangsúlyos vonalak és a szöglettel lekerekített arcélek, könyökök, térdek szépen kirajzolják a két háború közötti avantgárd irányzatok elegyedését. Ezek mellett élénk színekkel felvázolt roma és sokác népi öltözetekről és életről látható pár kép. A szemben levő falon még feltűnik a festőnő néhány perspektivikus kísérlete is, de szintén ebben a teremben látható egy válogatás is a Pécsett készített fotóiból és skicceiből, amelyeken olyan mindmáig ikonikus épületek is feltűnnek, mint a János kilátó (fényképen) vagy az István-akna (rajzon). A belső terem már elsősorban portrékat és aktokat mutat be. Látható a várandóssága alatt készített festmények közül is néhány, valamint egyik kedvenc modelljéről, Lyide Wisiak táncosnőről is feltűnik néhány alkotás, de nem maradhatnak el a párizsi feketékről készített képei sem. Az egyszerű és stilizált, mégis kifejező aktok és portrék helyett a figyelmemet azonban inkább a nonfiguratív festményei, az utcaképek és csendéletek fogták meg. A sötét utcákról készített képei többnyire a borongós és ködös téli napokat idézik fel, amelyek mostanában Pécs városa körül is ólálkodnak. A színhasználat elég visszafogott, helyette érzékletes, mozgékony vagy éppen statikus formákkal kommunikálnak a képek. Ehhez hasonlatos az anno a Függetlenek Szalonjában is kiállított Öt akt című festménye is, ahol az egyes testrészek individuális, színekkel elhatárolt geometriai formákként lebegnek; a formák pedig keresztülfolynak a testrészeken és az embereken, ezzel egy szétzilált, mégis szilárd egységbe rendezve az öt embert.
A kiállítás – kis mérete ellenére – nagyon szépen és kereken foglalja össze Věra Jičínská festői életútját. Törekszik arra, hogy a művész életének minden szakaszából hozzon valamit, amivel egy átfogó képet alkot a cseh festőnőről, akiről a kiállítás megtekintése után úgy gondolom, hogy nem elhanyagolható Pécsi kötődése ellenére fájdalmasan keveset beszélünk.
Az életrajzi leírás a Modern Magyar Képtár Egy cseh festőnő Pécsett c. kiállításán olvasható összefoglaló alapján készült.
Viszló Dániel