Miért is fontos az, ami sokszor eszünkbe se jut?
Pont a minap, mikor éppen kicsit megkésve léptem fel a buszra és kívántam szép napot a buszsofőrnek, észrevettem, hogy ő nem köszönt vissza. Pedig tudom, hogy nagyon jó fej, beszélgetni is szoktunk. De ma nem, ma nem is köszönt! Sem nekem, sem másoknak. Én tudom milyen ő valójában, de vajon akik először szálltak fel erre a buszra, ők mit gondolhattak? Nyílván azt, hogy mekkora tuskó az ember ott a fülkében. Ennyire más sugárzik egy illetőről, ha nem ismerjük és alapjáraton bunkónak hisszük, pedig nem az, csak rosszabbul indult a napja. Ezért ennyire fontos az udvariasság! A szép szó, vaskaput nyit.”
Véleményem szerint az udvariasság ma is a világ egyik legfontosabb dolga. Azért vélekedek erről így, mert mindenkinek megjár a tisztelet egy köszönéssel, egy kézfogással, de ugyanígy említhetem az öltözködést is, ami legyen mindig alkalomhoz illő.
Ezek a dolgok már távolról is megmutatják, hogy az adott illető mennyire udvarias, mennyire igényes, mennyire tartja fontosnak az udvariasságot mint értéket. Legyünk mindig őszinték, nem célravezető, ha mást mondunk ahelyett, amit valójában gondolunk. Persze ezt is tegyük udvariasan, ne sértő módon, megalázóan, mert ezzel komolyan meg tudjunk bántani az adott beszélgetőpartnert. Nem mellesleg ez valahol minket is minősít. És itt jön szóba a beszédstílus. Mindig meg kell tudnunk különböztetni azt, hogy kivel beszélünk, kihez milyen módon viszonyulunk. Nyilvánvalóan az ember máshogy, más szavakkal kommunikál a szüleivel, a nála idősebb emberekkel, mint a baráti társaságában.
Ahogy a fentiek közt olvashatjuk, ne kövessük más példáját, csakis a sajátunkat. Attól, hogy valaki udvariatlan, ne vegyünk fel az ő stílusát csak azért, mert az „menő”, sőt még akkor sem, ha ezért netalántán kiközösítene, összeveszne velünk egy barátunk. Mindig tudjuk, hogy milyen stílusban, milyen módon, kivel, mikor és hol, milyen hangnemben beszélünk, vagy éppen hol és mennyire igényesen jelenünk meg.
Az udvariasság egyébként egy nagyon alapdolognak kellene hogy legyen, de sokak számára sajnos mégsem evidens. Ez nekem abszurd. Szülői neveltetés, társasági befolyás, saját érzések általi befolyásoltság – min kellene változtatni? Szerintem azt, hogy mennyire vagyunk udvariasa, készségesek, sokszor sajnos a pillanatnyi állapotunk „dönti el” . Akárcsak egy személyiségteszt, abszolút a kitöltéskori hangulat határozza meg a végeredményét. Nagy különbség, hogy azonnal érkezik vagy nem érkezik szemtől szemben reflektáció a cselekedetünkre, egy tesztnél pedig csak maguk vagyunk. Szerintem egy rossz napunkon is be kell tartani az alap illemszabályokat, miért is ne kellene? Nem más tehet arról, hogy egy gyengébb pillanatunkban fogott ki minket az adott barát, kolléga, eladó, buszsofőr.
Az udvariasság a társadalom alappillére, rengeteg mindent elárul az egyénről a viselkedése. Ezért mindig legyünk udvariasak, tisztelettudók, ezzel sokkal többet el fogunk érni az életben, mintha az ellenkezőjét tennénk.
Levente 
Golubics Kamilla 
molnart