Témaként a malmokat hoztam nektek, pontosabban a baranyai malmokat. Volt szerencsém kicsit jobban beleásni magamat a témába, és olyan helyeket és malmokat látni, ezen felül történeteiket megismerni, amik igencsak érdekesek, szeretném egy részüket megosztani veletek.
Hogy honnan jöttek az életembe a malmok?
Elsőéves koromban, nyáron elmentem szakmai gyakorlatra, ahol egy felújítandó vízimalom volt az adott téma, és az, hogy abból mit lehet kihozni, illetve újragondolni. Ebbe a feladatba vontak bele engem is. Elsőként körbenéztünk hol lehetnek vízimalmok a közelben, és azok, hogy működhetnek. Mivel egyikünk se volt a malmok működésében jártas, így mindenféleképpen jól jött egy előkutatás.
Elsőként Orfűre mentünk, ahol a Garat van, ami egy malommúzeum. Érdekessége, hogy itt 3 malom helyezkedik el, amelyek közül csak egy volt a helyi, a másik kettőt idehozatták, hogy egy helyen legyen több malom, így tudjanak kialakítani egy múzeumot. Ez 3 különböző malom: még pedig vízimalom (helyi), szárazmalom és papírmalom. Lehetőség van tárlatvezetésre is, amivel jobban belelátsz a malmok működésébe, és a végén a helyben készült friss kenyeret is meg kóstolhatod. Na, de térjünk vissza a Garatra, a Garat az maga egy fogadó helyiség kiskávézóval, ahova a malmok látogatása után vagy előtt betérhetsz és megihatsz egy jó kakaót, míg tovább nem mész. A malmok mellett van egy sétány is, ami eléggé el van rejtve a fák között, de igazán szép és természetközeli, ahogy a faléceken sétálva, kötél korláttal körbevéve fedezed fel az ösvény és a természet szépségét, és ha a legvégére elérsz még láthatsz is valami olyat, amire nem is számítasz, az Orfűi forrásházat, amit Dulánszky Jenő és Csete György organikus építész tervezett meg.
A következő megálló Hosszúhetény, azaz, az Almalomb, ami szintén egy vízimalomként működő épület volt. Egy családé ez az épület, hét generáción át őrizték, majd felújították és megmentették a feledésbe merüléstől. Újragondolásában és megalkotásában Pelényi Margit építész vett részt és álmodta meg a malmot a mostani állapotára, a malomhoz tartozó épületekkel és kerttel együtt. Az étterem mellett egy vendégfogadó bővítést valósítottak meg. Ezenfelül pedig a régi malomkereket is rendbe hozták. Érdekesség, hogy itt a malomkerék az épületen belül helyezkedik el, nem úgy, mint a jól megszokott ausztriai filmekben: egy hatalmas kerék az épület falán. Azért is jó és hasznos, ha épületen belül van, hogy védve legyen a fagyoktól, egy kicsit jobban, mint azok, amik kívül helyezkednek el. Habár nem úgy működik, mint régen, valamilyen formában a látogatók mégis megnézhetik egy jó ebéd mellett, vagy éppen egy esküvőn.
Innen továbbhaladva ugorjunk le Mohácsra, a Szent Miklós Vízi- és Taposómalomba, ahol a Csele patak 24 vízimalma közül az utolsó fennmaradt malmot találhatjuk meg. Ha ez nem lenne elég, a vízimalom mellett a Magyarországon lévő utolsó taposómalmot is megnézhetjük, amit Erdélyből érkező szakemberek készítettek el. Ez a malom szintén egy család, akik itt élnek és néha fogadnak látogatókat, illetve workshopokat tartanak. Papírmerítő műhelyt is üzemeltetnek, emellett mint múzeum is működnek. Ami még plusz különlegesség, hogy az ország egyik legnagyobb liszteszsák-kiállítása is itt található meg, a családfő nagyon-nagyon sok zsákot gyűjtött össze. Azért is különlegesek ezek a zsákok, mert minden családnak régen másfajta zsákja volt. Gondolok itt a zsákokra hímzett címerekre vagy motívumokra, amik segítségével megkülönböztették őket, mikor elmentek a teli zsákjukért. Pár szóban mi is a taposómalom, egy emberi erővel működő taposószerkezet, amit i.e. 2300 évvel ezelőtt alkalmaztak. Mivel ez egy elég embert próbáló munka, így több esetben inkább kínzóeszközként „működött” a börtönökben.
Ha ezután kedvet kaptál, érdemes felkeresni ezeket a helyeket, nem bánod meg!
Jó szórakozást! 🙂
takacsa