Térérzet – 3. rész

Belsőépítészeti terek tudatos alakítása különböző anyagminőségek által

Milyen hatással vannak ránk az általunk tervezett és létrehozott terek? Mennyire és hogyan befolyásolnak minket? Rácz Adél szaktársammal végzett kutatásunkban ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat. A cikk első részének folytatásaként közösen készített tanulmányunkból szemlézek.

Az előző részben a színekkel foglalkoztam, ebben az írásomban pedig (annak ellenére, hogy a gyakorlatban e kettő nehezen különíthető el egymástól) az anyagminőségre helyezem a hangsúlyt. Bizonyos korai kultúrákban, de még az európai középkorban is az anyag minőségét és színét nem választották el élesen egymástól. A színre úgy gondoltak, mint az anyag egyik tulajdonságára, amit nem lehet attól elkülöníteni. Anyanyelvünkben is vannak olyan színek kifejezésére használatos szavak, például a „szőke” és a „deres”, melyeket nem használunk tárgyakra, csak az ember és a ló szőrzetére. Ebben az esetben nem történt meg a szín „leválása” a tárgyról.

Az anyagnak és tárgynak fizikai jellemzői vannak, melyek között a szín fontos optikai tulajdonság. Mindkettő üzenetet is hordoz, „kommunikál”, melyben a színnek mint kódnak meghatározó szerepe van. A szín számára az anyag az egyik legfontosabb kontextus. Ugyanaz a szín másként jelenik meg különböző anyagokon, felületeken és fordítva: ugyanaz az anyag másként hat különféle színekben.

Az anyag, a funkció és a szín együttesen hordoznak jelentést, kölcsönösen modulálják egymást: nemcsak optikai, de szimbolikus kölcsönhatásban is vannak. A színek különféle gondolati többletet adhatnak egy adott belső térnek, az anyag pedig „áthangszereli” a színt, mint amikor egy hangot különböző hangszerek szólaltatnak meg.

Az anyagok és színek kölcsönhatását akkor tudnánk teljességében feltárni, ha az anyagminőségeket egzakt módon lehetne kategorizálni, de ez a tulajdonság olyan sok tényezőn múlik, hogy nem tudunk minden anyagot elhelyezni egy rendszerben. Annyit tehetünk, hogy kiemelünk néhány dimenziót, melyben az anyagok vizuális megjelenése, legalább fő vonásaiban értékelhető.

Bizonyos anyagok, tárgyak és színek jobban összeillenek, erősítik egymás jelentéstartalmait, más anyag–tárgy–szín társítások között disszonanciát érzünk. Annál megfelelőbb az anyag–szín párosítás, minél inkább fedik egymást konnotatív mezőik, azaz jelentéstöbbletet nyújtanak egymás számára.

Az anyagok és színek kölcsönösen modulálják egymást, azaz különböző mértékben módosítják egymás vizuális megjelenését, szimbolikus tartalmait és preferenciáját. A színekhez fűződő asszociációs tartalmak mindig kétértékűek. Lehetnek pozitívak vagy negatívak és gyakran a színt hordozó anyag dönti el, hogy melyik kapcsolódik az adott színhez. Például a szürke a csillogó fémen, a csiszolt gránitkövön elegáns, hűvös és férfias erőt jelenít meg, a nyersbeton vagy egy szürkére mázolt felület esetében sivár érzetet kelt. Szürkével társítjuk a port, a koszt is.

Az ember a különféle – tapintási (taktilis), optikai, akusztikai, hő, illat – érzetek alapján tájékozódik az anyagok világában. A tapintási tulajdonságoknak rendre vizuális leképeződései vannak, hiszen a látás evolúciós gyökere a tapintási érzetben van. Az anyag taktilis és vizuális karaktere könnyen összekapcsolódik a percepcióban, az egyik érzet felidézi a másikat.

Az anyagok különbözősége mellett meghatározó lehet az anyag minősége is. A fény és anyag találkozása különböző optikai jelenségeket eredményez. Anyagtól függően e jelenségek együtt is megjelenhetnek. Az anyag optikai tulajdonsága meghatározza színhatását, számos különleges szín ennek függvényében jön létre.

Ilyen optikai szituáció a tükröződés, a teljes fényvisszaverődés esete. Színes tükröző felületről a visszaverődő fény sajátos színkeveredést hoz létre. Másik jelenség a csillogó felület, mely egy bizonyos irányba erősebben szórja a fényt. A fényes felület mindig teltebb színűnek hat, mint a matt, fénytelen, csillogásmentes, még ha azonos pigmenttől származik is a színe, ezért is igen kedvelt a fényezett, csiszolt, lakkozott anyag.

A sima, fényes-csillogó anyag a kultúra történetében mindenhol és mindig, – ma is – kedveltebb és drágább, mint a matt vagy a rusztikus, mert sejtjük, hogy sima felületet kialakítani több munkát, nagyobb szakértelmet, kifinomultabb technikát kíván. A csillogó anyag tükrözi, így szinte megsokszorozza a fényt, mintha maga is fényforrás lenne.

A fényes, csillogó anyag színe tisztábbnak, teltebbnek tűnik, mert több fényt ver vissza a felület, míg a matt anyag színét törtebbnek látjuk, és „tudat alatt” feltételezzük, hogy kopott. A 20. században a matt, rusztikus anyagnak kultusza támadt, de a fő tendenciát nem érvénytelenítette. A csillogó anyagot általában keményebbnek és hűvösebbnek, a mattot puhábbnak és melegebbnek véljük: csak vizuálisan érzékelve is tapintási asszociációkat kelt.

Az építészeti térben általában azt várjuk el, hogy a „könnyű” (anyag, szerkezet, szín) legyen a fejünk felett, a „súlyos” pedig a lábunk alatt, ami a stabilitást és a biztos talaj érzetét kelti. Ezek nem tudatos preferenciák, az ember veleszületett statikai érzéke ezt tekinti biztonságosnak és természetesnek. Nem szeretjük, ha a fejünk felett betontömbök lógnak egy daruról, vagy beleborzongunk, ha nagy mélységek felett üvegpadlón járunk, ugyanakkor az üvegtető a fejünk felett nem zavar, sőt látványosnak hat.

Ugyanazon színnek más a „térereje” vagy „térhatása”, ha a fejünk felett, illetve ha a lábunk alatt van. A vörös szőnyeg, a sötét burkolat, a fekete márvány a padlón színdinamikailag a „természetes helyén” van, míg ezek a színek a mennyezeten nyomott térérzetet keltenek.

Tervezéskor továbbá célszerű ügyelni az anyagok különbözőségének és hasonlóságának összhangjára. Az üresség érzetét keltő egyhangúság és a diszkomfortot ébresztő túlzsúfoltság végleteitől elhatárolódva az ember számára legkomfortosabb, egészséges megoldás keresendő.

Minden anyag szimbolikus tartalommal is bír, mely a laikusok számára is jelentést hordoz. Például a nemesfémek, a drágakövek, a márvány és más, nagy keménységű kövek (pl. gránit), a bársony, a természetes prémek és bőrök a hatalmat és gazdagságot jelképezik, míg a rozsdás, kopott fémek, a beton, a kifakult fa, valamint a műanyagok (műbőr, műszálas textilek) a szegénységet fejezik ki.

Az anyagok választéka rendkívül szerteágazó, a kövek, a fa, és a kerámia mellett megtalálható az üveg, a porcelán, a fém, a textil és a beton is. A klasszikus elemeken kívül találhatunk igazán kreatív és egyedi megoldásokat is, olyan burkolatokat, melyek nem egysíkúak. Szinte kimeríthetetlen lehetőség áll a tervezők rendelkezésére, hogy tudatosan alakítsák egy-egy tér hangulatát.

Fontosnak tartjuk, hogy egy-egy terv mögött mindig legyen gondolatiság, ne azért tervezzünk valamit, mert szerintünk úgy „jól néz ki”, hanem képesek legyünk konkrét szellemi tartalmak vizuális formában történő megjelenítésére, közvetítésére, leképezésére. A „miértek” pedig mindig az ember szolgálatában álljanak, értéket teremtő módon alakítsák a teret és a tér használóját egyaránt.

Irodalomjegyzék:

https://www.szinkommunikacio.hu

Dr. Tamás Anna Mária- Építészet elmélet 5. – 05_tér_2022 előadás

Kiemelt kép: https://www.elledecor.com/it/best-of/a20681693/hermes-maison-permanente-milan-fuorisalone-2018-eng/