A napokban lapozgattam a Netflix-sorozatok között pont úgy, mint minden más egyetemista a vizsgaidőszak alatt… Mivel a család előfizetett rá, ezért gondoltam, én is kérek egy szeletet ebből a piros N betűs tortából. Talán fél óra után be is zártam az egész felületet, mert a hírek igazak. A Netflix tele van érdekes dolgokkal, amik nem feltétlenül pozitív előjellel bírnak. Talán egy-két dokumentumfilmet jelöltem be magamnak, hogy majd egyszer talán megnézem.
Miután szomorúan kapcsoltam ki a televíziót, rájöttem arra, hogy ez nem csak ennél a cégnél tapasztalható. A Disney is egy olyan irányba indult el, ami a vállalat szerint jó, de az emberek többsége szerint nem. Ezt az is mutatja, hogy a legendás rajzfilmkészítő üzem századik évfordulójára szánt, nagy dobásnak beígért Kívánság című mese nem úgy teljesít a mozikban sem, ahogy azt a vezetőség képzelte. Természtesen valamennyi profitot fog termelni a mű, de nem annyit, mint amit egy jubileumi céllal elkészített alkotásnak kéne… Nemcsak az interneten található adatok, hanem a saját tapasztalat is beszél belőlem. Moziban dolgozom és látom, hogy nem egy Jégvarázs szintű kasszasikert vetítenek a vászonra. Vagy visszább is mehetünk a kiskoromig, hogy feltegyem a kérdést. Mikor fog a Disney ismét egy olyan jó mesefilmet összerakni, mint például az Atlantis vagy A szépség és a szörnyeteg? Jó kérdés.
Ha te is ilyen problémákat véltél felfedezni a rajzfilmek és a filmek terén, akkor van egy olyan sorozatajánlatom a számodra, ami teljes mértékben kiengesztelést fog nyújtani. A kertvárosi gettó névre hallgató, szigorúan felnőtteknek készült rajzfilmsorozat teljes mértékben az ellentétje annak, amit a Netflixen vagy a Disney fizetős felületén látsz. A sitcom 2005-től 2014-ig négy évadot és összesen ötvenöt epizódot élt meg az Animax és az Adult Swim tv-csatornákon. Az alapkoncepció az, hogy egy afroamerikai nagypapa, Robert a két unokájával beköltözik a gazdag, fehér emberek által lakott tipikus amerikai kertvárosba. A két unoka, Huey és Riley pedig hozzák azt a virtust, amit a gettóban tanultak, és így alakulnak ki a különböző bonyodalmak részről részre. Félreértés ne essék, általában a Huey és Riley a jó oldalt képviselők az epizódok során. A sírásig nevettető párbeszédek és a rendkívül vicces, olykor szürreális szituációk mellett nagyon mély mögöttes tartalommal szembesülünk. Erős társadalomkritikát fogalmaznak meg az alkotók és szembesítenek minket azzal, hogy mennyire sztereotipikus tud lenni az ember bőrszíntől, nemi identitástól vagy politikai beállítottságtól függetlenül. Egyszóval a sok nevetés mellé elég alapos elgondolkodtatás is jár, ha megnézel egy részt.
De miért ajánlom ezt a sorozatot ennyire? Azért, mert olyan dolgokat fogalmaznak meg egy epizód első perceiben és olyan módon, hogy ha ezt ma vetítenék le a tv-ben, akkor az összes környezetvédő, esélyegyenlőségi és még ki tudja hányfajta aktivista csoport tüntetne az alkotók irodájának épülete előtt. Ha szereted a szókimondást, a szembesítést és mindezt egy olyan humorral, ami egyedülálló és visításig nevettet, akkor kapcsold ki a fekete Hófehérkét és keress rá az interneten A kertvárosi gettóra.
Az animációs sorozat kilenc éves pályafutása során 5 jelölést és 5 díjat zsebelt be. Méltatták a forgatókönyvét, a szinkronszínészek munkáját, az anime stílusú animációt. Az IMDB-n máig 8,5-ös értékeléssel rendelkezik. Természtesen nem mehetünk el amellett sem, hogy A kertvárosi gettó hangulata tökéletesen visszarepít minket a kétezres évek igazi hip-hop korszakába. Szóval, ha kedveled ezt a zenei kultúrát, akkor nem fogsz csalódni.
Az epizódokat a JobbMintATv.org weboldalán tudod megtekinteni magyar szinkronnal, de csak a harmadik évad végéig. Ennek az az oka, hogy a negyedik évadot már nem szinkronizálták le, így más portálokon kell megkeresned angolul az utolsó részeket.
Zárógondolatként csak annyit szeretnék még megemlíteni, hogy két évvel ezelőtt elkezdődtek a munkálatok azért, hogy feltámasszák ezt a legendás rajzfilmet. De sajnos a projektet elkaszálták azzal az indokkal, hogy a mai világban már nem lehet olyan dolgokat kimondani vagy képernyőre helyezni, mint régen.
Ez erősen elgondolkodtató…
Levente 
Golubics Kamilla 
molnart