Te hogy reagálnál arra, ha hirtelen belecsöppennél egy kalandba, ahol az a cél, hogy megmentsétek a világot, azáltal, hogy ajtókat zártok be?
A Suzume, Shinkai Makoto harmadik legsikeresebb filmje, melyet idén áprilisban Magyarországon is vetítettek eredeti nyelven (japánul) és magyar felirattal.
A történet főszereplője a 17 éves Suzume, aki Kyushu városában él. Egy nap meglát egy különös férfit az utcán, aki megkérdezi tőle, hogy látott-e valahol egy ajtót. Ez az egy kérdés az, ami később összehozza őket, egy elhagyatott helyen, ahol Suzume tudatlanul kinyit egy ajtót. Ez indítja el a történetet, amiben Suzume és Souta bejárják Japánt, annak érdekében, hogy minél több kinyílott ajtót zárhassanak be, mielőtt még a japán alatt lakó istenségek elpusztítják az országot.
Spoileres tartalom következik!
Jómagam nagyon szeretem az alkotó összes filmjét, ugyanis nemcsak gyönyörűek, de rendkívül érzelmesek és izgalmasok is. Ehhez a filmhez közelebb éreztem magamat, ugyanis idősebb szereplők voltak benne, valamint nem egy felnőtt problémát is feldolgozott. Habár egy fiatal, középiskolás lány a főszereplő, a környezetében leginkább nála idősebb emberekkel találkozik és barátkozik. A történet előrehaladtával jobban megismerjük a főbb szereplők álláspontjait és valódi érzéseit. A film vége felé történik egypár „robbanás”-szerű kitörés, amikor is a szereplőinkből feltörnek az elzárt érzéseik, nem bírják tovább azt a terhet, ami nyomja a vállukat és kifakadnak.
Az alkotó tökéletesen ért ahhoz, hogy az egyik pillanatról a másikra elérje a nézőnél, hogy összeszoruljon a szíve. Talán mindenki talál magának egy olyan szereplőt a történetben, akivel azonosulni tud, még ha csak kis részben is. Nálam is megtörtént ez, és talán emiatt is érintett meg annyira érzelmileg. Én egy nagyon kedves barátnőmmel néztem meg a filmet a CinemaCityben, és ha nem egy moziteremben ültem volna, hanem otthon egyedül, akkor nagyon sok zsepit elhasználtam volna. Viszont még így is elérzékenyültem és elmorzsoltam néhány könnycseppet.
Akik kicsit is jártasak Japánt illetően, azok tudhatják, hogy nemcsak sok földrengés, de rengeteg cunami is sújtja az országot. Ez a film pedig ezeket a katasztrófákat dolgozza fel. Amikor egy ajtó kinyílik a filmben, akkor nagy erejű földrengés indul el az adott városban, ahol az ajtó is található. Emellett a történet egyik fő pontja, amikor kiderül, hogy Suzume gyerekkori lakhelyén cunami pusztított, amiben az édesanyját is elveszítette. Ezt a cunamit valós események alapján illesztették bele a filmbe, ugyanis 2011-ben egy 8.8-as földrengést követően cunami is pusztított az országban, mely több ezer áldozatot követelt. Még ha fiataloknak is szánt műről van szó, fontosnak tartom, hogy ilyesfajta dolgok is benne legyenek. A japán polgárokban valószínűleg régi sebeket is felszakítottak a filmben megjelenített katasztrófás jelenetek, azonban lehet, sokan nem is tudják, hogy Japánban ez egy állandó probléma. A parthoz közel élőknek számolniuk kell ezzel a kockázattal, ugyanis bármikor megtörténhet velük.
Összességében nagyon megszerettem a történetet és a szereplőket is. Valószínűleg azért, mert körülbelül velem egykorúak voltak. A film igazán kedves lett a szívemnek, és biztos vagyok benne, hogy ha felkerül az internetre is, akkor meg fogom nézni. Aki pedig szereti a kalandos, érzelmes, lélektani filmeket (nem csak animések), azoknak bátran ajánlom a Suzumet!
molnart