Az olasz építész május 30-án hunyt el. Ő volt a Velencei Építészeti Biennálé első igazgatója. A nagy múltú kulturális-művészeti kiállítássorozat építészeti tárlatai mai napig meghatározók a szakma számára. Teoretikusként főként a modern építészet technológiáiról írt kritikákat, a hagyományok újraírásában látta a kortárs építészet jövőjét. Munkásságát összegző cikkemmel rá emlékezem.
Paolo Portoghesi 1931-ben született Rómában. A római La Sapienza Egyetemen végzett építészként 1957-ben, ahol később kritikatörténetet, majd 1995-től építészeti tervezést is oktatott. 1966-ban a Politecnico di Milano-n tanított, ahol az építészeti tanszék dékánjának nevezték ki.
1964-ben tervezőirodát alapított Vittorio Gigliotti-val.
Építészeti alkotásaiból kiállítást rendeztek a Milánói Triennálén, a Velencei Biennálén, a Bécsi Bauzentrumon, a hamburgi Hochschule fur Bildende Kunstében, valamint Berlinben, Karlsruhéban, Bielefeldben, Gottingenben, Osakában, Kasselben, Párizsban, New Yorkban.
Tervezői tevékenysége mellett párhuzamosan folytatott építészettörténeti és építészetelméleti kutatásokat. Kiemelten foglalkozott Guarino Guarini, Borromini és Michelangelo építészetével. Könyvei, publikációi közül leghíresebb munkái a Roma Barocca és a Roma del Rinascimento.
Pályája során elkötelezetten vallotta, hogy „a történelemre visszatekintve lehetséges a tradíció újraírása, reflektív és releváns kortárs építészet művelése”. (Építészfórum) Teoretikusként szívügye volt a hagyományok modern építészetbe való beillesztése.
Bruno Zevi kollégájához hasonlóan Portoghesi is a modernizmus organikusabb formavilágával dolgozott. Természettudományi érdeklődése építészeti munkásságában tetten érhető. Tervei mellett a Nature and Architecture (2000.) című kötete mesél róla, hogyan kapcsolódik össze számára természet és építészet.
Nevéhez fűződik a Velencei Építészeti Biennálé, melyet 1979-től vezetett. 1980-ban az első biennáléra húsz nemzetközileg elismert építészt hívott, akik Porthogesi igazgatásával, közös munkaként egy egész utcát terveztek különböző homlokzatszegmensekből. A kitalált utca 70 m hosszú volt és a Strada Novissima nevet viselte. A kiállítás A múlt jelene címen futott, hatalmas sikert aratva a látogatók és a szakmabeliek körében. Átfogó képet nyújtott a posztmodern építészet különféle áramlatairól.
1979-től 1992-ig volt a Velencei Biennálé építészeti szekciójának elnöke. 1983-tól 1987-ig a Controspazio c. folyóirat szerkesztője volt.
„Mediációs képességeinek és sokszínű karakterének köszönhetően meghatározó szerepet töltött be a 20. század olasz (és nemzetközi) építészeti kultúrájának életében, bár személye szorosan összeszövődött a posztmodern mozgalommal, gondolatai nem redukálhatók stílusirányzatokra és divattermékekre.” (Építészfórum)
Irodalomjegyzék:
https://architectuul.com/architect/paolo-portoghesi
https://epiteszforum.hu/91-eves-koraban-elhunyt-paolo-portoghesi
Kiemelt kép: https://drawingmatter.org/paolo-portoghesi-the-field-theory/