Soha nem ért el ilyen kiemelkedő eredményt a magyar férfi kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságok történetében. Csapatunk az előkelő 5. helyen végzett, miután az utolsó helyosztó mérkőzésen a szlovéneket verte. Hatalmas skalp a fiúk előtt, amit ezen a tornán véghez vittek. Legtöbbször erőn felül nyújtott teljesítménnyel hajszolták bele magukat a győzelembe.
Az elmúlt évek sikertelensége után egy olyan csapatot volt képes összekovácsolni Chema Rodriguez, amely szárnyalt. Az idősebb játékosok és a fiatal tehetségek egyvelege tökéletes összhangot hozott létre, aminek köszönhetően csodás eredménnyel zárta az EB-t a csapat.
Személy szerint nem vártam sokat a fiúktól. Nem azért, mert rossz játékosoknak tartom őket, hanem mert nem akartak működni a taktikai elképzelések, amit az elmúlt években erőltettünk. Idén valahogy minden puzzledarab a helyére került. Az idei Európa-bajnokságra egy olyan sokrétű keretet sikerült összerakni, ami több variációt kínált a stábnak mérkőzések közben. Legyen szó például a cserékről. Sok évnyi probléma látszik megoldódni, hiszen a junior korosztályból kiöregedő fiatalok Fazekas Gergő Imre Bence vagy a Krakovszki testvérek mind az alakulat fontos hengerévé tudtak válni. Több poszton is volt merítési lehetőségünk, aminek köszönhetően jól tudtuk rotálni a csapatot.
A csoportkörben hibátlan mérleggel sikerült továbbjutnunk azzal, hogy egy góllal vertük Montenegrót, akik ellen elég sok hibával kézilabdáztunk. Kettővel nyertünk a szerbek ellen, végig vezetve a találkozót, és az utolsó mérkőzésen gáláztunk Izland ellen.
A főcsoport első mérkőzésén a kétszeres bajnok spanyolokat búcsúztató osztrákoktól kaptunk ki egy góllal, ami egy kisebb pofon volt számunkra. Fenomenális játékkal győztük le a horvát csapatot, életben tartva esélyeinket az elődöntőre. Aggodalomra adott okot Máthé Dominik visszatérő térdsérülése, ami miatt a hátralévő meccseken már nem tudott pályára lépni. És a neheze csak most következett. A házigazda németek voltak a következő ellenfeleink, akik nyilván éremért szerettek volna játszani a saját közönségük előtt. Nem is sikerült meglepetést okozni, sőt az első Montenegró-meccs óta ez volt a leggyengébb szereplésünk. Gondunk volt a góllövéssel és a védekezésünk se állt össze. Matematikailag csak abban az esetben lehettünk volna elődöntősök, ha megverjük a bivalyerős franciákat (akik meg is nyerték a tornát), Izland megveri az osztrákokat és Horvátország legyőzné a németeket. Végül csak azon múlott a legjobb négy közé jutás, hogy vereséget szenvedtünk a franciáktól. Az egyenlet többi része meg volt oldva. Így hát Szlovéniával játszottunk egy irtó szoros meccset az ötödik helyért, ahol a szív diadalmaskodott. Ezzel az eredménnyel Magyarország történelmet írva ötödik helyen zárta az EB-t, ami új csúcs. Hatalmas gratuláció a srácoknak ezért a teljesítményért!
Fotó: Pixabay