Az előző cikkemben arról írtam, hogy milyen is kollégiumban élni, mi a pozitívuma és mi a hátulütője az ottani életnek. Sose voltam kollégista, ezért csak ismerősöktől tudtam tájékozódni, akik többnyire szerették a kolis létet. Én már 3 éve albérletben élek, 3 év alatt rengeteg minden változott a környezetemben, máshol is lakom, mint kezdetekben, de erről majd később írok. Most az első lakásomról szeretnék röviden mesélni.
19-20 évesen költöztem Pécsre, 210 kilométerre az otthonomtól, ugyanis én a Bakonyból érkeztem. Az idősebb unokatestvérem Pestre ment tanulni és ő tanácsolta, hogy menjek albérletbe, ott sokkal könnyebb tanulni, sokkal jobb lesz. Mindkét szülőm kollégista volt, mikor egyetemre járt, de ők is tanácstalanok voltak a témában. Hosszabb mérlegelés után sikerült döntést hoznunk és az albérlet mellett tettük le a voksunkat.
Egyedüli gyerek vagyok, ezért a szüleim nagyon izgultak, hogy egy számunkra idegen városba kell költöznöm. Mi ingatlanközvetítő segítségét kértük, hogy egy megfelelő lakást tudjunk választani, ami minden kritériumnak megfelel majd.
Az első két egyetemi évem alatt csak nyaranta dolgoztam, az abban az időszakban megkeresett pénzem viszont nem tudta állni a 9 hónapos albérletet, ezért a szüleim végig támogattak, amiért nagyon hálás vagyok nekik.
Mivel nem volt autóm, az egyik fő kritérium az volt, hogy a lakás legyen közel a központhoz, az üzletekhez, hogy a bevásárlás, más infrastruktúrák elérése könnyen megoldható legyen. Ennek viszont az lett a negatív következménye, hogy maga az egyetem jó messze volt, személy szerint inkább sétáltam minden nap, minthogy helyi járaton utazzak. Különben ez nem is volt probléma, mindig sétálnom kellett, a gimnáziumi és az általános iskolás éveim alatt is. Mellesleg séta közben kipihentem az iskola okozta szellemi lefáradást és tudtam telefonálni a szüleimmel, a régi barátokkal.
Az Árkádtól 5 percre laktam, a Jókai utcában, ez egy tipikus tömblakásos környék, először szokatlan is volt, mert mindig is családi házban éltem. Hirtelen nagyon sok szomszédom lett, akiket nem is ismertem meg az itt töltött 2,5 évem alatt, és sokkal nagyobb forgalom vett körül, mint életemben valaha. Viszont abszolút pozitívum volt, hogy bármire is volt szükségem, csak átfutottam a szomszédba és megvettem, bár így az ember pénze is sokkal jobban fogy.
Belvárosban élni nagyon kényelmes, de őszinte leszek, 1 év után tudtam, hogy el szeretnék innen költözni, nem szerettem a tömeget, a zsúfoltságot. Akkor amikor idejöttem és nem volt autóm, még nem tudtam úgy válogatni, akkor jó döntés volt, de 2,5 év után sikerült egy számomra jobb albérletbe költöznöm, ahol most is élek. Erről majd következő cikkemben írok.
Mindenkinek más a pozitív, van olyan barátnőm is, aki abszolút élvezi, hogy a belvárosban él és semmiképp nem szeretne elköltözni, hiszen minden elérhető számára, élvezi a Király utca nyüzsgését. Őt is megértem, egy teljesen más világ ott élni, ahol minden megtörténik.
Levente 
Golubics Kamilla 
molnart