Hogyan használjuk az időt?

Nagyon felgyorsult világban élünk, a rohanás alapvető sebesség a legtöbb ember számára. Stresszforrások vesznek körül bennünket mindenhol és végtelen mennyiségű információ áramlik be az agyunkba úgy, hogy szinte észre sem vesszük.

Az agy, az idegrendszer érzékeli az impulzusokat, a közösségi médiából áramló megannyi videó, kép, hang, írás, ugráló, vibráló képernyő mind terheli a befogadóképességet. Korunk egyik nagy feladata megtalálni az egyensúlyt a rohanásban. Sokszor csak rávágjuk mindenre, hogy ,,nincs időm”. Vajon tényleg nincs? Vagy csak másra használjuk?

A tudatos jelenlétben újjászületik az ember. Minden percünk értékes, meg kell tudnunk ragadni valahol a gyeplőt, ideje, hogy magunk irányítsuk az életünket. Ha például a napi egy óra ,,kikapcsolódást”, a telefonba bújást felcserélnénk egy sétával a szabadban, egy edzéssel, olvasással, egy találkozással, sokkal jobban visszakapcsolódhatnánk önmagunkhoz. Érdemes tudatosítani, hogy mikor mire szánunk időt egy nap. Valahol azt olvastam, hogy az élet igazából egyetlen döntésről szól. Választanunk kell két fájdalom közt. Az egyik a megbánás fájdalma, a másik a kitartásé. Mindkettő nehézséggel jár, de az utóbbival fejlődhetünk, építhetjük a jövőnket. Minden nap újabb esélyt kapunk, hogy döntsünk. Mit fogok kezdeni az életemmel ma?

Sokszor nehéznek érzünk alapvető dolgokat. Valaki halogat, valaki kifogásokat keres, valaki csak egyszerűen nem tud odafigyelni egy dologra huzamosabb ideig. Van, hogy tanulás címén mennek el úgy üres órák, hogy csak ülünk a tananyag felett és egyáltalán nem hatékony a munkánk. Ráadásul, ha érkezik egy üzenet tanulás közben, arra úgy érezzük, egyből válaszolnunk kell, s akkor már megnyílik a TikTok, Facebook, Instagram…, kinek mi. Fontos, hogy minden lehetséges időrabló és zavaró tényezőt kizárjunk, mielőtt nekikezdünk a munkának. Kutatások szerint egy átlagos ember még egy gimnáziumi tanóra hosszát, 45 percet sem képes fókuszáltan koncentrálni. Nem csoda tehát, hogy elkalandozunk tanulás közben. Szerencsére vannak technikák, hogy az aktív figyelmet meghosszabbítsuk.

A Pomodoro technikát Francesco Cirillo fejlesztette ki az 1980-as években. A módszer lényege, hogy több, rövidebb szakaszban tanul az ember és aztán pihenteti az agyát, ezáltal hosszabb ideig lesz képes fenntartani a figyelmét. A pomodoro ciklikusan ismételhető, amíg az adott feladat végére nem ér az ember. Először 25 percet kell tanulással tölteni, nem állunk fel, nem nézünk rá a telefonra, csak koncentráltan tanulunk. Ezután 5 perc szünet következik, melyet egy gyors teára, egészségügyi sétára, esetleg egy ablaknyitásra vagy rövid étkezésre szánhatunk. A szünet letelte után megint azonnal munkához látnunk újabb 25 percig és így tovább. Négy ciklus után érdemes egy hosszabb szünetet tartani, körülbelül 20-30 perceset. Meglepő, hogy mennyire hatékony. Jelentősen növeli a produktivitást.

Ezek az idők javaslatok, érdemes kitapasztalni, hogy kinek milyen időfelosztás válik be a legjobban. A pomodoro lényege a rövidebb, koncentrált munka és a sok kis szünet beiktatása.