Így leírva kicsit félelmetesnek vagy érthetetlennek tűnik, de elég gyakori eset, hogy még egy éppen futó szakról jelentkezünk egy másikra, főleg most, a pályaválasztás hónapjában. Február 15-e minden évben az a nap, amikor az érettségiző középiskolások, vagy akár más egyetemisták leadják utolsó jelentkezéseiket a felsőoktatásba.
Aki már évek óta egy szakra jár, annak ismét ismeretlen lehet a Felvi honlapja, amióta bevezették a változtatásokat a jelentkezésben. Most már csak az Ügyfélkapun át lehet egyetemi szakokra jelentkezni, ami megkönnyíti a folyamatot és így egy úton zajlik az információcsere.
Persze középiskola után nem kötelező felsőoktatásba menni, senki nem várja el tőled, akármennyire jelentős is a nyomás a tanárok körében, hogy „na és mit választottál?”. Az őszintét megvallva, én nem is akartam egyetemre menni gimnázium után, pedig nekem is rágták a fülemet, hogy a diploma később sokat fog érni, valahol fixen el tudsz helyezkedni vele az életben… Valahogy engem sosem vonzott az, hogy leüljek 300 hallgatóval egy terembe és figyeljek a másfél órás előadásokra. Ezért tudom például sorstársaimnak szívből ajánlani a FOKSZ képzéseket, amik valahonnan nézve szintén egyetemi képzések, de a 4 félévet nem haladják meg. Egy kisebb levegővétel az élet és a gyerekkor között. Időd van eldönteni, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel, addig sem esel ki az úgynevezett körforgásból, amiben előtte voltunk – az elmúlt 12 év alatt.
Az egyetem amúgy is néha túl van tolva. Itt arra gondolok, hogy túlságosan a fejünkbe van vésve, hogy „egyetemre kell menni” „muszáj”, „így leszel valaki, hogyha továbbtanulsz”. Nem. Az a te saját döntésed, hogy te szeretnél-e menni egyetemre, vagy nem. Senki nem kényszerít rá, hogy tovább kell tanulnod, mert nem ettől leszel valaki az életben.
Amikor továbbtanulunk, nagyon sok új dologgal is találkozhatunk, ami kicsit kinyitja előttünk a világot. Nemcsak a szakmai ismereteket sajátítjuk el, hanem az úgynevezett életre való készségeinknek is adunk egy lehetőséget a fejlődésre. A csapatmunkát, a kreativitást, a problémamegoldást, minden hasonlót is gyakorolhatunk, nem beszélve az új ismeretségekről, a barátságokról, amiket az évek alatt köthetünk.
Összességében én mindenkinek ajánlom, aki új és izgalmas dolgokat akar tanulni, utánajárni, és időt szánni arra, hogy megtudja: valójában mit is akar csinálni.
Ha bárkinek bármilyen kétsége lenne, a PTE MIK oldalán:
valamint a PTE YouTube-csatornáján van egy rövid ismertető, hogy hogyan változtak idén a felvételi minimum ponthatárok, az alapvető felvételi követelmények, az esélyegyenlőségért adható többletpontok, lényegében a felvételi rendszer. Itt pedig megtalálod a saját fejlesztésű pontszámító kalkulátorunkat: https://pontok.mik.pte.hu Ha van 3 perced, csekkolj rá!
Levente 
Golubics Kamilla 
molnart