Magyarországon minden ember tehetséges valamiben, ennek vannak előnyei és hátrányai is. Részben jómagam is a művészlelkek közé tartozom, így engem is érint az a téma, miszerint hazánkban nem a legkönnyebb megélni a művészeknek. Akik nem sorolhatók a művészek közé, szerintem azok is jól tudják, hogy a használati eszközök, az iskoláztatás és a megélhetés náluk ugyanolyan problémát jelent, mint bármely más munkakörben. A mai cikkem egy interjú, amiben egy kedves barátnőmet, Pécsi Klaudiát, huszonegy éves hobbiművészt kérdeztem meg a hazai művészek helyzetéről.
Szerinted mennyire tudnak a magyar művészlelkek kiteljesedni Magyarországon? Elég teret kapnak, hogy a szenvedélyüknek élhessenek?
Klaudia: Véleményem szerint sokan tanulnak Magyarországon, és sokan élnek ezzel a hobbival, de az itt szerzett tudást nem tudják annyira kibontakoztatni, vagy kamatozni, mint más országban. Minden országnak van egy adott művészete, ahogy a miénknek is. Ennek ellenére észrevehető a különbség, hogy hol mennyire értékelik a a művészeteket. Művészet alatt a következőket értjük (szerintem): zene, animálás, írás, szabás, szobrászat, festés stb. Ha valakinek ezeket megemlítjük itthon, akkor egyértelművé válik, hogy melyikre van a legnagyobb igény. Magyarországon leginkább a zene tud kiteljesedni, a többi nem igazán.
Szerinted mivel lehetne javítani a helyzeten? Mit kellene lépni az országban a javulás érdekében?
Klaudia: Több munkahelyet teremteni, valamint a fiatalokat támogatni. Fontos, hogy már fiatalkorban mellettük álljanak és időben el tudunk kezdeni művészként élni, alkotni. Mint például, ha valaki tudja, hogy egyéni vállalkozó lesz vagy egyénileg szeretne boldogulni, akkor ezeket a személyeket támogassák anyagilag. Érdemes lenne több olyan létesítményt létrehozni, amelyek ezzel foglalkoznak és hátteret biztosít azoknak a művészeknek, akikben van potenciál, vagy kimagasló eredményeket mutatnak fel a művészeti iskolákban.
Mennyire támogatja az ország a művészeket?
Klaudia: Talán csak azzal, hogy az egyetemeken a különböző szakokon van államilag támogatott képzés is. Mint már említettem, egyedül a zenére fektetnek nagy hangsúlyt, de ugyanolyan fontosnak találom, hogy a kétkezi művészeket is támogassák. Az iskolákban még nagyjából megoldják a támogatást ösztöndíjjal, de akik nem művészeti iskolába járnak, azoknak ez sajnos nem adatik meg.
Mit gondolsz a művészeti oktatásról? Mekkora hangsúlyt fektetnek arra, hogy igényes tanórákat és tudást adhassanak át a leendő művészeknek?
Klaudia: A magyar művészeti oktatás számomra nem felel meg. Nem szeretnék általánosítani, de elég sok tanár nem hagyja kiteljesedni a diákokat és egyformává szeretné őket alakítani. Nem fogadják el, ha saját stílusod van és arra törekednek, hogy mindenki egymás árnyékaként működjön, ezzel szinte ugyanolyanná válva. Természetesen nem ok nélkül tesznek így a tanárok és az ismert emberek, de úgy vélem, hogy a diákoknak még fiatalon kellene teret adni a kiteljesedéshez és hagyni, hogy felfedezhessék a saját maguk erősségeit és gyengeségeit. Szerintem az ember fiatalon találja meg önmagát és ilyenkor teljesedhet ki a saját, egyénistílusa is. Egy olyan stílus, amitől nem foszthatják meg, viszont sajnálatos módon sok iskola és tanár megteszi ezt. Persze ez nem minden tanárra és intézményre igaz. Vannak nagyon jó művészeti iskolák és jó tanárok, akik a diákokat előre és nem hátrafelé segítik. Belőlük kellene több, éppen ezért komoly eljárással venném fel a tanárokat, hogy a leendő művészek oktatásával előnyre tegyünk szert és ne hátrányra.
Mennyire tartod beszerezhetőnek és megvásárolhatónak a magyarországi piacon a művészeti segédeszközöket?
Klaudia: A legjobb lehetőségei e téren egy zenét tanulónak vannak, mivel a legtöbb városban van zenebolt. Azonban a mai világban online minden kapható, így az internet nagy segítséget jelent. A festéshez elég sok üzletben be lehet szerezni eszközöket. Külön üzleteket is létrehoztak azok számára, akik rajzolnak vagy netán festenek. A szobrászathoz, az agyagozáshoz való eszközöket már nem találja meg mindenhol az ember. Ez áll tőlem a legtávolabb, így nem tudom, hogy ők miképp szerzik be az anyagaikat, de valószínűleg online felületen megvásárolható vagy a fővárosban található ilyen bolt. A magyarországi kereset nincs arányban a művészeti eszközök árával. Nemcsak Magyarországon, de külföldön is drágák a művészeti eszközök, főleg a zeneiek. Hiába van vásárlási lehetőség, ahhoz azonban megfelelő fizetés is kell. A legtöbb ember nem engedheti meg magának azt, hogy ezekre költsön. A horribilis árak mellett azt sem tartom fairnek, hogy
az iskolákban sok helyen elvárás, hogy legyen saját művészeti eszközöd. Itt értem az általános iskolákat, ahol mindössze rajzórára kell az eszköz, és egész évben csak kétszer használják. Ilyen esetekben nem éri meg erre költeni a pénzt, azonban ha a tanmenet megköveteli, akkor a szülők és a gyermekek sem tehetnek ellene semmit sem.
A beszélgetésünket követően (habár jómagam is benne vagyok a témában), jobban utánajártam az áraknak, a támogatásnak és a művészélethez kapcsolódó anyagi háttérnek. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a fiatal művészek megérdemelnék, hogy az ország támogassa őket. A művészekhez sorolom az animátorokat is, akikből rengeteg van itthon, mégse figyel rájuk szinte senki sem. Remélem, egy napon elérünk arra a pontra, ahol ezek a gondok már csak halovány emlékképek lesznek.
hizsnyikb