A Wankel-motor: Zsákutca vagy zseni?

Felix Wankel egy német mérnök és feltaláló volt, aki megálmodta a világ egyik legkülönlegesebb és legmegosztóbb erőforrását, a Wankel-motort. 1954-ben készültek el az első tervek, majd 1957-ben kezdtek el tesztelni egy prototípus-darabot. Hosszas fejlesztés és reménytelennek tűnő küzdelmek után az NSU (egy 1969-ben megszűnt, német motorkerékpár és autógyár) kezdte el alkalmazni a német feltaláló ötletét a járműveiben 1963-tól. De a konstrukcióval járó problémák nagy része még ekkor sem szűnt meg.

A legfontosabb tudnivaló egy ilyen motorról az, hogy szinte alig egyezik meg egy normál robbanómotorral. A fel és le mozgó dugattyúk helyett egy rotációs mozgást végző úgynevezett rotort találunk egy speciális hengerben. A rotor egy tengely körül forog és miközben ezt a jellegzetes mozgását végzi, a felszínén végbemegy a négyütemű motorok alapelvének négy elengedhetetlen folyamata, a szívás, a sűrítés, a gyújtás és végül kipufogás (lásd a cikk tetején található képek között).

Úgy kell elképzelni az egészet, mintha egy hagyományos erőforrást belepréseltünk volna az előbb említett speciális hengerbe. Ennek az éremnek viszont két oldala van. Az egyik oldalról zseniális konstrukció, hiszen a motorblokk sokkal könnyebb, kompaktabb és mégis tisztességes teljesítményt képes leadni. A másik oldalon nagyon sok, magából az alapkoncepcióból eredő hibát fedezhetünk fel. Rengeteg a tömítés, tömítés tömítés hátán, amikkel mindig meggyűlt a felhasználók és a mérnökök baja. A hengerben keletkező magas hőmérséklet, a hengerfalakon letapadó nagy mennyiségű korom (az égés folyamata rendkívül tökéletlen a motorban), az eltömődő olajvezetékek állandó problémát jelentenek. Ez a pár bökkenő bármelyik pillanatban lenullázhatja az erőforrásunkat, mivel a tömítések elporladása, kompresszióvesztés és persze kenési problémák lépnek fel, amik végzetesek. Ha mégis egy ilyen motorral szerelt autót vásárolnánk, akkor jó tudni, hogy Magyarországon kevesen értenek hozzá és az alkatrészellátás sem biztató. Továbbá az esetek 90%-át tekintve darabjaira kell szétszedni ahhoz, hogy megoldhassunk egy adott problémát.

Ha a lehető legjobban leegyszerűsítjük a mondanivalómat, akkor azt látjuk, hogy a Wankel-motor kis súllyal bír, hatalmas fordulatszámtartománnyal dolgozik, mindezt csekély vibrálással és nagy erővel, na meg szívmelengető motorhanggal és olykor-olykor lángoló kipufogóval. De sajnos ez mind megbízhatatlansággal, magas fogyasztással, rossz alkatrészellátással és pénztárcavékonyító hatással jár…

De akkor mégis mire lehet jó ez a különleges mérnöki műremek? A válasz a versenypályán található.

Miután nem generáltak nagy profitot a rotoros motorokkal ellátott NSU járművek, Felix Wankel áruba bocsájtotta az elve alkalmazását. A hatvanas évek elején a japán kormány minden autógyárat össze akart vonni, hogy egy vállalatként működjenek. Ezért a Mazda megvette a Wankel-motor gyártásához szükséges licenceket az esetleges összevonás elkerülésének érdekében és 1963-ban bemutatta a Cosmot, amit már ezzel az erőforrással szereltek. Úgy vélték, hogy ha a többi gyártótól eltérőt alkotnak, akkor nem kerülnek összevonás alá. A kormány később elvetette az összevonás ötletét, de a Wankel-motor maradt a Mazdánál.  A japán mérnökök szinte minden hibát kijavítottak, amit lehetett, és elkezdték tökéletesíteni a konstrukciót. A tökéletesítés annyira jól sikerült, hogy a versenypályán sikeresen rácáfolt a cég minden rossz véleményre, ami a Wankel-motorhoz kapcsolható.

1991-ben a világ egyik legnehezebb autóversenyén, a 24 órás Lemans-i viadalon a japánoknak sikerült elhozniuk az első helyért járó trófeát a Mazda 787B-vel. A motor 24 órán át sikeresen teljesítette a távot és a versenyt is megnyerte. Ennél nagyobb bizonyításra nincs is szükség.

Az utcai modelleket tekintve mindenki ismeri a Mazda RX-7 és RX-8 modelleket. Kevés olyan ember létezik, aki ne tuningolta volna őket egy-egy Need For Speed epizód végigjátszása során. Ezek az autók is Wankel-motorosak voltak. Az RX7 sikerességét az RX8 már nem tudta megismételni a környezetvédelmi törekvésekből fakadó rossz minősége miatt, így 2012-ben bejezték a gyártását. A Mazda RX8 volt az utolsó rotoros utcai autó.

A japán autógyártó azóta próbálja visszahozni a legendás konstrukcióját több-kevesebb sikerrel. Reméljük, hogy talál a cég valamiféle alternatívát és megteremti nekünk, autórajongóknak az utakra a Wankel-motor új generációját.

Sajnálatos módon Felix Wankel 1988-ban elhunyt, így nem láthatta azt, hogy az ötlete, amit 1954-ben papírra vetett, győzelemre vezeti a Mazdát az 1991-es Lemans-i 24 órás versenyen.