A mára sztár zenekarrá vált Carson Coma és az alter körökben nagy hírnévnek örvendő Csaknekedkislány a legújabb nagylemezeiket egyöntetűen az év végére tartogatták és mindkettő fordulópontnak tekinthető a két zenekar életében, de más-más szempontból. Ezen kívül viszont voltak underground megjelenések is, melyek közül a budapesti Cataflamingo új lemeze lett a leginkább említésre méltó.
Csaknekedkislány – Most (november 14.) ©Csaknekedkislány
A CSNK egy hosszabb, 3 éves szünet után idén újult erővel tért vissza a zenei piacra és kiadták az első lemezük, a Na ná ba bám óta talán a legjobb és legkonzisztensebb munkájukat. A 2020-as Kobraszívnél, mikor Dorozsmai Gergő szintetizátoron belépett a zenekarba, úgy érzetem még nem teljesen állt össze az együttes fejében, hogy mit is kezdjenek az új felállással. A 2022-es CSNK-n már kezdték érezni az új irányt és sikerült is pár nagyon jó dalt szerezniük, viszont az album nem igen volt konzisztens. Sokszor nagyon jó dalokat nagyon felejthető dalok követtek. A Mosttal azonban elérték azt, amit eddig kerestek.
A Most dalai az eddigi lemezekhez hasonló témákat dolgoz fel. Szó esik szerelemről, függőségekről, az élet nehézségeiről és – a dalszövegíró/énekes Csepella Olivérhez hűen – a szocializmusról. A sok és merőben eltérő téma felhozatal elsőre nagyon kaotikusnak tűnhet, de a Mikor 1, 2 és 3 című, Cseh Tamás Levél nővéremnek albumait idéző átvezetők egységet hoznak a káoszba. Ezek az átvezetők üzenetként, „becsekkolásként” szolgálnak a káoszban. A lemez egyébként a nagyon ritmusos és fülbemászó Minden mozoggal kezdődik, amit a már-már munkáshimnuszra hajazó Bérelj ki követ, ami a nagyvállalatok alkalmazottaikkal szembeni elidegenítő, személytelen viszonyulását figurázza ki. A lemez tartalmaz azért könnyedebb dalokat is, mint a Stábkokó, ami a rockzene és a drogfogyasztás kapcsolatáról mutat görbetükröt (Csepella Olivérről tudni lehet, hogy sem alkoholt, sem kábítószert nem fogyaszt). Ez a vonal még később visszaköszön a Ne igyálban és a Mikor 3-ban is.
A lemez második felében a munkásmozgalmak és a drogprevenció után ismét (részben) visszatérünk a szerelem témaköréhez egyrészt a Köddel, ami az album egyik legszebb száma lett, majd utána a Rólad akkor most és a címadó Most dalokkal. Ezek közül az utóbbit szeretném inkább kiemelni, mivel a CSNK-n hallható Ábrahám és Izsákhoz hasonlatosan itt is egy nagyon grandiózus, ezúttal a vonósok mellett fúvósokkal díszített lezárást kapunk, amellyel a lemez eléri a katarzisát, majd amilyen sokáig tartott odáig az út, olyan gyorsan le is csapja. És nem is mondanám, hogy ez egy rossz dolog lenne, mert az az alig 4 perc pont jól aránylik az album 40 perces futamidejéhez. Az egyetlen, amit hiányoltam a Szalai Annával közös dalok voltak.
Legjobb számok: Minden mozog, Bérelj ki, A galérián, Köd, Most
Legrosszabb számok: Engem szeretni kell, Rómeó mindig meghal
8,5/10
Carson Coma – Purgatórium (november 28.) ©Supermanagement
Nagyon nagy elkeseredettséggel kell megírnom ezt a kritikát, mivel a zenekar 2022-es Digitális/Analóg c. alumba az év talán legjobb magyar megjelenése volt és nekem azóta is egy személyes kedvencem, de még a 2023-as IV-en is volt néhány jó dal. A Purgatóriumnál viszont úgy érzem a zenekar mintha elfelejtette volna, hogy kell jó zenét és szöveget írni.
Ahogy elnéztem a legtöbb újságtól és híroldaltól nagyon jó fogadtatást kapott a Carson Coma ötödik nagylemeze és többen a zenekar eddigi legérettebb munkájának is nevezik, én azonban pont ellenkezőleg látom. A zenei alapokban jóformán nincs semmi olyan izgalmas, mint akár a 2022-es Marokkón, a dallamok és a hangszerelés is mintha le lenne butítva. A számoknak többnyire mondhatni fülbemászó dallamuk van, de ezen kívül nincs bennük semmi érdekes, ráadásul több ponton (mint például a Szemüveg refrénjében) nagyon olyan érzésem van, mintha hallottam már volna valahol ezt az énekvezetést.
Olyat is olvastam, hogy a zenekar kilépett a tinikorszakából, azonban ezt ismét csak nem igazán tudom hova rakni. A Carson Comára eddig sem voltak jellemzőek a nagyon mély, metaforikus szövegek, de a korábbi lemezeiken az ilyen és ehhez hasonló költői eszközök nélkül is jól elvoltak; egyszerű, de ütős szövegeket tudtak írni. A Purgatóriumon azonban a végtelenségig lebutított, klisékkel teletűzdelt szövegeket hallhatunk. A kliséket igaz valamilyen szinten önironikusan használják, de ez sem segít a helyzeten, mivel sokszor az az érzésem támadt hallgatás közben, hogy igenis komolyan gondolták, amit énekelnek. Témájukat tekintve sokszor feltűnik a szerelem, de a hazaszeretet és az elvágyódás közötti belső ellentétek is helyet kaptak, viszont mindkét témát elég felületesen és leegyszerűsítve tálalták. Ráadásul a Purgatórium tematikájához is csak hellyel-közzel kapcsolódnak. Az albumon egyébként megjelennek olyan nevek is, mint Krúbi, Beton.Hofi, Indigo, sőt még Bródy János is feltűnik, de egyikőjüknek sem igazán sikerült megmentenie a rá szabott számot.
Legjobb számok: Purgatórium
Legrosszabb számok: Grund hierarchiája, Komfortzóna, Szemüveg, Libikóka, Rántott sajt
4/10
Cataflamingo – Döntetlen (november 14.) ©Cataflamingo
A Cataflamingo egy feltörekvő budapesti zenekar, 2023-ban adta ki első nagylemezét Ajtónak támaszkodva címen. Az idei albumukkal a két éve elkezdett könnyedebb alternatív rock vonalon haladnak tovább. A Döntetlen azonban már koherensebb és céltudatosabb az előző lemezüknél. A dalok változatosak és egész jól elkülöníthetők, a hasonló hangzás ellenére nem folynak össze. Található a lemezen pár kísérletezőbb szám is, mint a már-már lo-fi-ba átcsúszó Bronz vagy a helyenként kissé kaotikus Semmim sem voltál. Utóbbinál egyébként, bár értékelem, amit a zenekar próbált csinálni, de szerintem a dal a refréneknél kicsit szétesik.
Néhány szám nehezebben megközelíthető és két-három hallgatás szükséges lehet ahhoz, hogy megértsük őket. Itt nem is feltétlenül csak a szövegekre gondolok, hanem inkább a dallamvezetés, a hangszerelés, a struktúra és a szövegek egységére, mivel a dalokra általánosságban elmondható, hogy nagyon igényesen vannak összerakva, ugyanakkor nincsenek túlbonyolítva sem. Az előző lemezhez hasonlóan itt is a gitárok dominálnak, néhány szintetizátor vagy zongora vezette számmal kiegészítve. A gitárjátékban egyébként nincs semmi különösebben eget rengető, de ez nem is hiszem, hogy az album egészét tekintve különösebb gondot jelentene, mivel pont jó egyensúlyt teremtenek az énekkel és a szöveggel.
A dalszövegek tekintetében egyébként kifejezetten szépen végig kíséri az albumot a középkori, lovagias tematika, ha nem is egy az egyben erre a képi világra építve, de részleteiben megjelenítve, ami azért is igen megkapó, mivel a szövegek azért elég változatos kérdésköröket járnak be. Ráadásul ezek közül több is tartalmaz váratlan szó- és képhasználatot, de a rímelésük is néhol igen meglepően van felépítve, amire pedig szépen építkezik az ének dallamvezetése, ezzel is izgalmasabbá téve a dalokat. Ugyanakkor megtartva egy egész fülbemászó dallamosságot, mint például a Lovam gyenge esetében, ami jobban a szövegre fókuszál, vagy a Hullám esetében, ami pedig ismerősen csengő, slágeres énekkel operál.
Legjobb számok: Döntetlen, A lovam gyenge, Hullám, Csend
Legrosszabb számok: Semmim sem voltál
8/10
kissv