Minden stílusból akadt néhány zenész, aki még az ünnepek előtt beszúrta a legújabb munkáját. Került ki új underground lemez a Kvaterka jóvoltából, új rap album Wxlfless részéről, de még a letűnőben lévő metalcore műfaja is gazdagodott egy kiadvánnyal az ex-Anti Fitness Clubos Molnár Tamásnak köszönhetően.
Wxlfless – FARKAS II (december 4.) ©WXLFLESS
Farkas Dávid legújabb nagylemeze most visszanyúl 2022-be és a debütáló munkájában elkezdett világot terjeszti ki. A dalok egyel tovább léptek a FARKAS minimalista zenei stílusán, a beatek itt már kicsit összetettebbek és sokkal természetesebben vegyítik a gépzenét és az előzenét. Közreműködések ismét szép számmal vannak, Wxlflessnek sikerült a magyar hip-hop/rap színtér legizgalmasabb neveit befognia. Beton.Hofi megint feltűnik egy dal erejéig, és most rajta kívül Sisi és Co Lee is beszállt egy-egy számba, de a legmeglepőbb vendég ezúttal Hegedűs Józsi lett, akivel Dávid összerakta a lemez egyik legérdekesebb számát, a Kastélyt. Bevallom, hogy nagyon érzékeny vagyok az akusztikus gitár és az elektronikus beatek vegyítésére, mivel a legtöbb esetben ezek elég rosszul (vagy kifejezetten bénán) szoktak hangzani, itt viszont jól megoldották a két alapvetően különböző stílus ötvözését. Egy-két számban felhangzanak vonósok vagy akár fúvósok is, amik általában szép aláfestést biztosítanak a daloknak, viszont többnyire csak elég visszahúzódó szerepük van.
A szövegek flowja szinte minden szám esetében képes magával rántani és elég változatos témákat is dolgoznak fel. A kortárs rapre jellemzően az irigyeknek és az utálóknak címzett beszólások sajnos itt sem maradtak el, viszont nem ezek vannak a középpontban, a dalok sokkal komolyabb témákkal is foglalkoznak. A 7M-ben felmerülnek a múltban ragadt zeneipar olyan sajátos negatív vonásai, mint a kontrollmánia vagy a berögzültség. Szó esik emellett – olykor kegyetlenül őszintén – a bántalmazó kapcsolatokról és gyermekkori traumákról az Extrovertált dalban és a (számomra az albumon legerősebb) HASZKOVÓ 37-ben. A Holnapután a hasonló rapperekre jellemző pénzhajhászatnak az ellentettjeként jelenik meg, a Rendőrbá pedig magával hoz egy kis fuvolával kiegészített funkyt a feszes beatek, a kesergős hegedűk és gitárok közé, aminek játékossága meglepően jól passzol a Sisitől megszokott expresszív és laza stílushoz. Az albumon egyébként nem igazán vannak kifejezetten rossz számok; amelyeknek valamelyik aspektusa esetleg nem is olyan jó, azokat is a dal valami más tulajdonsága kárpótolja: például nekem a Kutyák szövege nem tetszett, de a zenei alap fel tudta húzni a számot. Egyedül a Nem bírom el magamat, amiről azt gondolom kicsit célt tévesztett és repetitívre, unalmasra sikerült.
Legjobb számok: Kastély, Rendőrbá, HASZKOVÓ 37
Legrosszabb számok: Nem bírom el magamat
7/10
Kvaterka – Pierrot és (december 5.) ©Kvaterka
A budapesti alternatív rock zenekar több éves fennállása után decemberben megjelentette első nagylemezét Pierrot és címen. Az album egy ferde estének a hangulatát és eseményeit festi le a budapesti éjszakában. Dalszövegei meglehetősen érzékletesek, helyenként a hasonló alter zenekarokhoz képest sokkal részletesebben ássák bele magukat a költői képalkotás mélységébe, Ez kiváltképpen igaz a Margit Körút Blues és a Kujavják c. dalokra, ahol a szöveg és a zene szintézise egy teljesen élénk képet jelenít meg a hallgatóság előtt; de a zenekar nem tartotta vissza magát a mélyebb irodalmi utalásoktól sem, ami a Látod Káin? c. számban a legszembetűnőbb.
A lemez magába foglalja egy alkoholba merült éjszakának jóformán minden aspektusát. A Jobbhíján c. nyitószám megadja a kezdőlöketet, lefekteti az éjszaka alaphangulatát, hogy jobb híján elmegyünk inni egyet. A számok között haladva a narrátorral együtt egyre mélyebbre süllyedünk a korsóban. Az Agapénál elérünk egy pillanatnyi hangulati csúcspontot, majd a Mecset utcával amilyen gyorsan felértünk olyan gyorsan kezdünk lecsúszni is; a Szerintem Nem Tudom kicsit visszazökkent, tudatosítja az eddig történteket, ami után a már említett Margit Körút Blues egy fejtisztító sétára visz, melyet követően folytatódhat a dajdajozás. Az Este a Bois-ban és a Látod, Káin? már előrevetíti az alvás és a nyugalom vágyát, amely szinte megváltásként érinti a narrátort, akit viszont ehelyett a Szmog & Drog kaotikus egyvelege várja, az Akik Sosem Alszanak másnapos reggeli ébredése előtt.
Az album legnagyobb erőssége az, hogy ezt a fajta önfeledt és öncsonkító szórakozást egy beatgenerációra emlékeztető érzékenységgel tudja bemutatni. A koncepció levezetése és a szemléletes dalszövegek olyannyira elviszik a hátukon az albumot, hogy szinte fel sem tűnik, hogy az zeneileg nem feltétlenül sikerült a legkidolgozottabbra. Van azért néhány dal, amely hangszerelése egész érdekes, különösképpen a basszusszólamok szempontjából a Szerintem Nem Tudom vagy a Margit Körút Blues esetében, de mindent összevetve a Szmog & Drog lett zeneileg a legizgalmasabb szám.
Ettől eltekintve az album kapcsán csak egy dolog zavart igazán: az énekes hangja. A Bob Dylan-szerű énekbeszéd és a Cseh Tamás-féle hanglejtés keverése passzol a zenéhez, viszont voltak pontok amikor a frontember orrhangon való beszéde már kicsit zavarta a fülemet. Azt azért hozzátenném, hogy ez első hallgatásnál volt igazán fület „szúró”, másodszorra már hozzászoktam.
(Kicsit egyébként több párhuzamot vártam Jean-Luc Godard 1965-os Pierrot le Fou filmje és az album között.)
Legjobb dalok: Szmog & Drog
Legrosszabb dalok: –
7/10
Molnár Tamás – MYSPACE (december 5.) ©Molnár Tamás
Az Anti Fitness Club frontemberének harmadik „nagylemeze” (mivel a projekt a valóságban alig éri el a 20 percet) a haldoklófélben lévő metalcore műfajából próbál meríteni, helyenként rap-metallal kiegészülve. Ezzel önmagában nem lenne probléma, a stílusnak szinte minden jellemzője és kliséje felbukkan a lemezen, viszont Tamás nem igazán ad hozzájuk semmi újat. A ritmusok feszesek, a breakdownok pedig súlyosak, azonban a szólók unalmasak és jóformán semmi olyat nem hallani a lemezen, amit a műfaj 2005 és 2015 közötti aranykorában már nem lehetett volna hallani. A zeneileg egyetlen érdekes vagy legalább változatos dal az ajsa lunával közös ÖSSZEESTÜNK, ami kicsit kilép a berögzült műfaji határokon.
A szövegek az én ízlésemnek túl szájbarágósak, nincs bennük semmilyen költői finomság, feljegyzésszerűen csak végigmegy egy adott témán, és azt jobbára leírja úgy, ahogy van. Ez alól talán az egyetlen kivétel a Mehringer Marcival közös VELETEMESSETEKEL, ami sokkal gyengédebb az album többi dalához képest, viszont még ebben sincsenek sokkal érdekesebb megfogalmazások. A legtöbb szám egyébként belső őrlődésekről és mentális betegségekről szól, de szinte minden esetben nagyon önközpontúan vannak leírva és ami számomra még zavaróbb volt a szövegek túlságosan „keményeknek” próbálnak mutatkozni. Nem akarom megkérdőjelezni a dalszerző érzéseit és problémáit, de ez a fajta megfogalmazás, amit az albumon használt (különösen a FARKASOK és a P4R4N01D esetében) elveszi a szövegekből az őszinteséget, minden felnagyítottnak, eltúlzottnak érződik, és azt az érzetet kelti, hogy az írónak igazából annyi a célja ezzel, hogy bemutassa, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül, és hogy ezért ő milyen kemény figura. Erre pedig még rájátszik a nagybetűs íráskép is, ami szinte rákiabál a hallgatóra. Egyébként az album leggyengébb száma szerintem a MYSPACE lett, ami pont az említett időszakot idézné fel. De ezt is elnyomja a fájdalmak jegyzetszerű kiterítése, minek hatására a dal nosztalgikus helyett inkább egy kellemetlen érzést kelt, és a Machine Gun Kellyre emlékeztető monoton, unott éneklés sem segít a helyzeten.
Legjobb szám: ÖSSZEESTÜNK
Legrosszabb szám: FARKASOK, P4R4N01D, MYSPACE
3/10
kissv