Az alkimista tanulsága: aki az útját járja, annak segít a Mindenség

A napokban sok érdekes dolog történt velem, először is be szeretném mutatni a könyvet, amit olvasok. Az alkimista egy spirituális könyv, de aki nem vonzódik ehhez a témához, az egy regényként is gondolhat rá.

A történet főszereplője Santiágó, egy juhászlegény, akinek álma minél többet látni a világból, ezért is választotta ezt a mesterséget szülei akarata ellenére. Furcsa fordulattal indít a történet, Santiágó kétszer ugyanazt álmodja ugyan azon a helyen: egy kincsről álmodik a piramsok alatt. A mindennapi feladatait végzi, vándorol a juhaival egy árus felé, aki felvásárolja a juhok bundáját, de még egy pár napnyira van az úti cél. Mikor egy városba ér, visszaemlékezik egy idegen szavaira, és úgy dönt, meglátogat egy, a városban jól ismert cigány jósnőt. A jósnő „megfejti” az álmát és azt mondja, tényleg van egy kincs a piramisoknál, és Santiágónak meg kell keresnie azokat. De ezért a válaszért a kincs egy tizedét kérte a „kuruzsló”, akinek nem igazán hitt Santiágó. Folytatva az útját egyre közelebb került a felvásárlóhoz, akinek mellesleg van egy nagyon szép lánya. Ez a lány tetszik a főszereplőnknek. Amikor Santiágó egy alkalommal egy domboldalon pihent és éppen egy bonyolult könyvet olvasott, megszólította egy idős ember. Nem egy átlagos ember volt ez a valaki, hanem Sálem királya, aki ismerte az embereket, beleértve Santiágót is. Volt egy ajánlata: ha a fiú odaad neki 6 juhot, akkor elárulja, hogyan juthat el a kincséhez. A juhász nehezen válik meg a juhaitól, így kért egy napot a gondolkodásra. Santiágó mindig is arról álmodott, hogy minél többet lásson a világból, a juhászkodás csak egy eszköz volt ehhez. De csak kizárólag a szülőföldjén belül utazott ide-oda és nem nagyon látott világot. Amikor rádöbbent erre, elhatározta, hogy másnap elfogadja a király ajánlatát.

Mikor felkelt a nap, Santiágó felkereste a barátját, akiről tudta, hogy hasonló álmai vannak, eladta neki a cseréhez szükséges hat juhon kívül a többit, aztán elindult a domboldal felé, ahol a királlyal találkozott. A király már várta a fiút, elmondta neki, hogy amiért áldozatot hozott az álmai eléréséhez, ezért elmondhatja neki a nagy titkokat: hogy a világ jelekkel beszél az emberekhez és hogy aki a saját útját járja, tiszta szívvel, ahogy az meg van írva, annak az útján segíteni fog a Mindenség, hogy elérje a célját.

A kérdés az, hogy mi itt a tanulság. Santiágó eljut a piramisok földjére, de egy csaló elvitte minden pénzét, ezért egy árusnál kellett dolgoznia két évig. Ez idő alatt beleszokott az új életének mindennapi rendjébe és még az ottaniak nyelvét is megtanulta, de megingott az álmába vetett hite. Azon gondolkodott inkább, menjen-e haza és vegyen-e újra juhokat. Végül újra elindul a neki szánt úton, és átkel a sivatagon.

Velem is hasonló dolgok történtek, az életem utolsó hónapja kicsit hullámvasút szerű volt. Először is harmadszorra sikerült a fizika vizsgám, és az első kettő bukás kicsit elvette a kedvemet, de miután sikerült, úgy tűnt, minden rendben lesz., Azonban már napra rá sikertelenül fejeztem be a jogosítvány megszerzéséhez szükséges gyakorlati vizsgát. A családom jól fogadta a hírt és nem hibáztattak a bukásért, ezért könnyen túlléptem a helyzeten, de jött egy újabb csalódás., Elmentem Pécsre egy céghez egy interjúra, hogy a duális rendszerben folytathassam a második félévemet az egyetemen. Alkalomhoz illően jelentem meg a társaimmal, de a többiek közül kimagaslónak éreztem magamat, hiszen sikeresen zártam a félévemet, nyelvvizsgám és munkatapasztalatom is van, azonban így is elutasítottak. Hazafelé amikor a buszhoz sétáltam, leszólított egy férfi és pénz kért tőlem. Mondtam neki, hogy nincs nálam készpénz, és azt kérte, hogy vegyek valamit neki és a családjának enni a vásárban. Vettem neki banánt és elköszöntem tőle, nem gondolkodtam sokat a szituáción, mert szívesen segítettem. De amikor megkaptam a hírt, hogy elutasítottak, kicsit igazságtalannak éreztem, hogy másokon segítek, aztán a rövidebbet húzom. Azon gondolkodtam, mit csinálhattam rosszul. Talán túl arrogánsan beszéltem vagy nem voltam elég magabiztos, amikor kérdeztek valamit? Nem tudtam rájönni, mit ronthattam el aznap. Aztán eszembe jutott a könyv tanítása a jelekről, hogy észre kell venni, ha a világ mondani vagy tanítani akar valamit, és arra jutottam, hogy ez így volt megírva, nem szabad dolgoznom az iskola mellett, hiszen tudtommal igen nehéz lesz a második félév. Mindent összevetve úgy éreztem, hogy ha bekerültem volna, akkor több stresszt okozott volna nekem a helyzet, mint amennyit nyertem volna vele. Ezekkel a gondolatokkal nyugtattam magamat, és haza utazás közben folytattam a könyv olvasását.