A 3D-nyomtatással először középiskolában találkoztam, és azt hittem, hogy ez egy igen költséges és nehéz feladat, azonban szépen lassan rájöttem, hogy valójában ez nincs így. Több egyetemi ismerősömmel/barátommal foglalkozunk azóta 3D-nyomtatással, ahol jól látszik, hogy mindenki megtalálja benne a saját érdeklődését.
Sok helyről hallhatjuk, hogy a 3D-nyomtatás milyen új innovációkat hozhat és mekkora segítség lehet különböző szakterületeken. Köztük akár az orvostudományban, ahol már képesek különböző szerveket nyomtatni, amin a hallgatók gyakorolhatnak, vagy éppenséggel ereket, koponyaimplantátumokat. A csonttöréseknél használt gipszet is képesek helyettesíteni 3D-nyomtatással, amit tudnak úgy tervezni, hogy szellőzhessen a bőrfelület, és tisztítani is lehessen.
Úgy gondolom, hogy két fő csoportra oszthatjuk a hobbiszinten 3D-nyomtatással foglalkozókat, amit az határoz meg, hogy mekkora méretben szeretnénk nyomtatni. A kisebb modelleket nyomtatók előszeretettel használnak úgymond „resines” műgyantás nyomtatókat, hiszen ezek pontossága jóval meghaladja a filamentes nyomtatókét. Ezáltal az elkészült nyomtatás részletesebb lesz és könnyebben festhető. Azonban ennek a nyomtatófajtának számos hátránya van, hiszen az anyag, amit használ, mérgező (súlyos allergiás reakciót okozhat bőrrel érintkezve), valamint nyomtatás közben mérgező gázokat termel. Ezek megnehezítik a mindennapi hobbiszintű használatát, de mivel ilyen figurákkal játszanak több népszerű szerepjátékban, köztük a D&D-ben és a Warhammer 40000-ben is, így ez sem tudja eltántorítani az embereket.
Ezen a hajómodellen látható apró díszítőelemek (ágyúk, kötelek, hordók, szobrok) is ezzel a technológiával készültek. (Viszonyításként: az orrdísz 6,5 cm magas.)
A nyomtatók másik fajtája az úgynevezett „filamentes” nyomtató, amely feltekercselt műanyag szálat használ. Ennek a nyomtatónak az alkalmazása jóval egyszerűbb, és nagy előnye, hogy a legtöbb filament nem mérgező, tehát otthon az íróasztalunkon is nyugodtan működtethetjük. Azonban ennek a nyomtatónak a hibahatára jóval nagyobb, és a nyomtatott felület sem egyenletes. Emiatt inkább nagyobb, mechanikai és dísztárgyak nyomtatására használják. Lehet azonban hasznos tárgyakat is készíteni vele, mint például tartó-/tárolóeszközök, rendszerezők, sütikiszúrók. Ezek mellett különböző alkatrészeket is lehet vele pótolni, amit csak nagyon nehezen vagy esetleg sehogy sem lehetne beszerezni. Ha összekötjük a kellemest a hasznossal, akkor akár olyan szobrokat is készíthetünk, amiknek valamilyen gyakorlati hasznuk is van, például telefon-/kontroller- vagy szemüveg-tartóként is használhatjuk.
Úgy gondolom, hogy a mechanikai úgymond forgó/mozgó nyomtatások is megérdemelnek néhány szót, hisz általuk akár működő fegyvereket is lehet készíteni. Ezek a modellek oktatási célra is használhatók, hisz pontosan be lehet velük mutatni motorok, fegyverek és órák működését, ezzel megkönnyítve a megértésüket.
Több mérnöki tudományterületen is lehet alkalmazni a 3D-nyomtatást, hisz ha gépész-/villamosmérnökként szeretnénk valamit megvalósítani, akkor annak tudunk keretet, vázat nyomtatni, vagy éppen egy prototípust készíthetünk belőle. Építészmérnökként pedig ki tudjuk nyomtatni a terveinket, hogy azokat szemléletesebben bemutathassuk.
Nem utolsósorban érdekes játékok és ajándékok is készíthetők gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Aranyos, színes mozgó állatkák vagy érdekes, bonyolult fejtörők, ördöglakatok. Marketingcélra is egyre több cég/iskola használ ilyen típusú nyomtatásokat. Ez alól nem kivétel karunk sem, hiszen az így létrehozott miMIKét, kabalaállatkánkat is megvásárolhatjuk az egyetemen található jegyzetboltban, amivel egyben egy jó ügyet is szolgálunk: a Lakni kell kezdeményezést támogatjuk.
molnart