Néhányan nem igazán hiszik el, de a igen fontos szerepet töltenek be élővilágunk létezésében. Ők porozzák be a növények virágait, amely által lesz biztosítva a termés.
A beporzás mellékes, ám annál fontosabb terméke a méz, amely a méhek fajfenntartását biztosítja és a természet sok más kincséhez hasonlóan fogyasztás céljából szintén meg lehet vásárolni.
A méznek viszont van egy olyan formája, amelyet a méhviasszal együtt lehet kapni és/vagy enni. Az ilyen méz a neve a lépes méz. Az emberek többségének pedig a méhviasz szó hallatára egy feltűnően szabályos hatszögekből álló halmaz juthat az eszébe. Nos igen, a természetben is vannak nem mérnök által alkotott feltűnően szabályos formák.
A méhkas/méhkaptár is ilyen, és zseniális, ahogyan ez az építési folyamat a méheknél működik.

forrás: NectarSunglasses
Annyira zseniális, hogy a megvalósítás miatt a méheket konkrétan mérnöknek vagy gazdasági matematikusnak lehet tekinteni.
Ahhoz, hogy az ember megérthesse, miért pont a szabályos hatszög a legidálisabb forma a méhkaptár megalkotásához, érdemes előbb egy méh fejével gondolkodni.
Sok termelőhöz hasonlóan a méheknek is szükségük van a nagyobb befogadóképességgel rendelkező helyre, ahol minél hosszabb ideig tudják tárolni az általuk létrehozott termékeiket (a mézet). Ennek érdekében jelentős, ám annál helytakarékosabb méretű tároló egységeket hoznak létre, amelyekben a mézet képesek gyüjteni.
De továbbra is felmerül a kérdés: miért pont a szabályos hatszög?
Ez egy 2000 éves kérdés, amely már az ókori rómaiakat is foglalkoztatta. Egy kérdés, amelyre a geometria szabályai szerint a henger lenne a legoptimálisabb megoldás a tárolásra. Mivel a méhek nem hivatalosan „gazdasági beállítottsággal” rendelkeznek, így igyekeznek minél hatékonyabban működni. Emiatt a lehető legkisebb energiabefektetéssel kell dolgozniuk a „tárolóik” építésénél. Ez csakis a hengernél valósul meg ugyanannak a térfogatnak a tárolásához szükséges a legkisebb felszín. Tehát a szakzsargonnal élve a henger a leggazdaságosabb.
Ennek megfelelően a méhek a kör alapú hengert csinálnak az általuk termelt viaszból. Viszont egy 2016-ban (https://www.nature.com/articles/srep28341) megjelent tanulmány szerint a méheknél a helykitöltés és a belső nyomás logikáját használva alakul ki a hatszögletű minta.
Ennek a tévhitnek a bizonyítása az alábbi ábrán szemléltethető szerintem a legjobban:


Jól látható, hogy a körökből álló halmazban pici rések keletkeznek, amelyek helytárolás szempontjából nem a legideálisabbak. Ezt igyekszik orvosolni a nulla helyveszteséggel járó hexagonális elrendeződés. /forrás: TPT, CleanPNG

A méhek élnek is az ilyen fajta helytakarékos logikával. A folyamat során a hengerből szabályos hatszög alapú hasáb lesz. Ez a folyamat számít a leghelytakarékosabb megoldásnak. /forrás: https://royalsocietypublishing.org
Természetesen a hengerekből/hasábokból álló halmaz nem csak a méztárolást szolgálja, hanem a méhkolónia fenntartását is. Ugyanis a méhek ezekben a hexagonális formákban kelnek ki és válnak kifejlett rovarrá, hogy utána dolgozóként szolgálják a méhkast.