MIKet vezethetek? – 2. rész

Autóajánló egyetemistáknak

Smart Fortwo (W450) – Cuki, de idegesítő…

Miután a párommal az ismerkedési fázis egy párkapcsolattá formálódott, azt vettem észre, hogy ezzel a folyamattal egyenesen arányosan már válóperesek lettünk az autójával. Igaz, ez a cikksorozat alapvetően a legjobb használtautó alternatívákat kínálja az egyetemistáknak, de ez a jármű egy köztes eset. Az egyik részről egy fenomenális gép, a másik részről meg borzasztó. Véleményem szerint abszolút felhasználófüggő, hogy milyen megítélésben részesül ez a példány. Én autórajongóként menekülök előle, de egy laikus, városban ingázó és cukiságra vágyó hölgytulaj azonnal beleszerelmesedik. Nyilván a cég nem is az én általam képviselt réteget, hanem a hölgyeket vette célkeresztbe, amikor elhelyezte a termékét a piacon. Tehát a párom a kétezres évek egyik túlárazott divattermékét, a Smart Fortwo-t hajtja. Nézzük meg közelebbről.

Mercedes?! Hogy mi?!?!

A nyolcvanas évek közepén a svájci Swatch óragyár alapítója, Nicolas Hayek megálmodott egy kompakt és gazdaságos városi kisautót, amit végül 1998-ban a Mercedessel közösen teremtett meg az utakra. Ez lett a cikk témáját is adó Smart Fortwo. Nem, sajna nem az elpusztíthatatlanságáról híres, több millió kilométeres futásteljesítménnyel bíró Mercedesek minőségét kínálták. De legalább az ára az Mercedes szintű maradt…

Bárcsak lenne belőle manuális…

Az általam tesztelt példányt már a 700 köbcentis, három hengeres benzines motorral szerelték. Jó a hangja, pörgős, jól vinné a 800 kilogrammos kasztnit. De csak jól vinné… Sajnos a robotizált automata váltó mindent elront. Nehezen értelmezi a kocsi, hogy mit is akar a sofőr. Bólogat, bőg, lassan kapcsol. Miután hozzászoktam a Smart váltójához, fokozaton belül már sikerült mosolyt csalnia az arcomra. Egy manuális váltóval még el is fogadnám talán… De nagyon talán… A fogyasztás sem utolsó szempont. Szerintem egy kézi váltó nagymértékben redukálná a kis kocsi nagy (mérethez képest) étvágyát. Városban kicsivel hat liter feletti érték jött ki száz kilométeren. Egy korabeli, nagyobb méretű, szívó benzines kisautó is simán tud ilyen értéket produkálni. Abban az időben egy automata váltós kisautó luxuscikknek számított, valószínűleg csak ezért lehetett azzal konfigurálni a Smart Fortwo-t. Kár érte…

Méretéhez képest biztonságos!

A gyártó által fejlesztett tridion utascella az autó méreteihez képest elég magas biztonságot kínál. Hamarabb ütköznék ezzel, mint egy régi Suzuki Swifttel. Igaz, itt nincs gyűrődési zóna, de egy ekkora autónál ez evidens. Az Euro Ncap törésteszten meglepően jól teljesített, négy csillagot produkált. Sokan lenézik és bizalmatlanok a Smart méretei kapcsán, de amikor megkopogtattam az autót, akkor tudtam, hogy biztonságban vagyok.

Szerelhetőség és apró butaságok…

Sorolom. Egy izzócsere nem könnyű folyamat. Vagy szétbontod az egész autó orrát vagy egy endoszkópos YouTube-videóval és egy kis szerencsével egy miniatűr résen keresztül, szinte vakon kicseréled az említett alkatrészt. És ez csak egy izzócsere volt. Ha komplexebb, netán motorikus probléma van, akkor a Smart szakértők kérdés nélkül kiszedik alulról a motort a hátsó tengellyel együtt. Tehát az autó otthoni szerelése nem javallott. Az apró hülyeségek egyike az, hogy ki tudod zárni magadat a kocsiból. A páromnak is sikerült a művelet. Ez azért drasztikus, mert egy rokonom kilencvenes évek elejéről származó munkásautója (VW Transporter T4) is rendelkezik azzal a funkcióval, ami ezt meggátolja. Elektromos ablak van, de ha a másik oldalon le akarod azt húzni, akkor át kell szépen hajolnod a kapcsoló eléréséhez. Ennyi erővel lehetett volna manuális is és egy kicsit olcsóbb az autó. A tanksapka bármikor kinyitható kézzel, szóval ha van egy haragosunk a városban, akkor hamar landolhat a cukor a benzinben. Ilyen kis apróságok ezrei várnak rád, ha egy Smart mellett teszed le a voksodat.

Vannak hibái, de így szeretjük!

Igen, sajnos olyan, amilyen… De ez az autó akkor is szerethető. Ezt nem lehet tőle elvenni. A tesztelt példánynak is jópofa a beltere, mindenhol okosan elrejtett tartók és rekeszek vannak. Az ülések kényelmesek és meglepően jó a helykínálat két ember számára. Amikor éppen nem foglalkoztattak az autó elcsépelt részletei, akkor még én is elmosolyodtam menet közben. Parkolni, megfordulni, ugrabugrálni kiválóan lehet vele a városban. A formája meg időtálló. Még férfi szemmel is tetszetős, egy abszolút egyedi darab. Aranyos, őszinte és cuki. De sajnos műszakilag a húsz évvel ezelőtt még innovatívnak számító megoldások ma már problémákat okoznak. A tesztelt példány 140.000 kilométert futott eddig és rendszeresen szervizelve volt, odafigyeltek rá. Szerencsére még nem jelentkezett nagyobb műszaki meghibásodás. Bevallom, a váltótól kicsit félek. A használtpiaci pozíciója sem kedvező. 500.000 forinttól egészen milliós összegig találunk eladó példányokat. Ennyi pénzért pedig élhetünk nagyobb, megbízhatóbb, jobb alternatívákkal is. Minden szempontot összegezve a Smart Fortwo egy színes foltja lehet a szürke hétköznapjainknak, ha megbarátkozunk a kis butaságaival. Én, mint műszaki beállítottságú autórajongó férfi, biztosan nem vásárolnék ilyet. De ahogy a cikk elején is írtam, ez az autó nem nekem készült. Szóval, ha esetleg egyediségre vágysz, közel laksz egy Smart szakértőhöz és nem számít semmi, csak az a jópofaság és a mosolyfaktor, amit ez az autó okoz, akkor garantálom, hogy menő leszel egy ilyennel az egyetemi parkolóban. Az én párom is az.

Osztályzat: 3/5

Előnyök: Egyediség, jó hangulatú és tágas beltér, városi képességek, biztonság

Hátrányok: Borzasztó váltó, drága használtpiaci ár, idegesítő megoldások, szerelhetőség, fogyasztás